BH 2001.12.575 A Be. szerinti kártalanítás iránti ügyben annak eldöntése során, hogy a felperesnek felróható volt-e bűncselekmény gyanújának reáterelődése, nem elegendő egy mozzanatot értékelni, az egész cselekvőséget folyamatában kell vizsgálni [Be. 383. § (1) bek. II/a. pont (2) bek. b) pont, (3) bek. b) pont.].

A felperes módosított keresetében 9 302 330 forint vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (Be.) 383. §-a (1) bekezdésének II/a. pontjában szabályozott kártalanítást igényelt. Előadta, hogy a kábítószerrel visszaélés bűntette miatt indult eljárásban 16 hónapot és 2 napot töltött előzetes letartóztatásban. A R. Városi Bíróság az I. r. és a II. r. vádlottat végrehajtható szabadságvesztésre ítélte, de őt - aki a büntetőügy III. r. vádlottja volt - felmentette az ellene emelt vád alól.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes esetében a Be. 383. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt kártalanítást kizáró ok áll fenn. A büntetőeljárás anyagából, de a büntetőbíróság által megállapított tényállásból is következik, hogy a felperes neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. A felperes a bűncselekménnyel összefüggő lényeges kérdésekben ellentmondó vallomást tett. Ebben a körben tételesen hivatkozott a felperesnek a nyomozati iratok 209., 211., 237., 959., 961., 963., 967., 977. és 979. oldalán rögzített vallomására.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek "jogi képviselője kezeihez" 4 676 730 forintot és annak 1996. december 15-től járó évi 20% kamatát. Az alperesnek a kártalanítást kizáró okra való hivatkozását alaptalannak ítélte. Kifejtette, hogy a felperes az őrizetbe vételét elrendelő határozat és a gyanúsítotti jegyzőkönyv aláírását megtagadta, mert a kirendelt tolmács tevékenységével nem értett egyet. Néhány nappal később új tolmács segítségével és a védő jelenlétében a korábbi nyilatkozatát korrigálta. A hatóságokkal az egész eljárás során együttműködött. Esetenként egyéb kapcsolatokat is feltárt. Mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Kérte annak a megváltoztatását. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete azért megalapozatlan, mert érdemben nem vizsgálta a kártalanítást kizáró okot, amelyre az alperes az elsőfokú eljárásban a per bizonyítási anyagává tett büntető előzményi iratok pontos megjelölésével hivatkozott. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes esetében a kizáró ok azért nem valósult meg, mert a büntetőeljárás során mindvégig tagadta a bűnösségét.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint a Be. 383. §-ának (3) bekezdése alapján a felelősség alóli kimentése érdekében az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődött. Kifejtette, hogy az elsőfokú bírósággal egyezően arra következtetett, hogy az alperes kimentésére a nyomozati vallomások nem voltak alkalmasak. A felperes az első gyanúsítotti kihallgatás alkalmával készített jegyzőkönyvet a tolmács közreműködésének kifogásolása miatt nem írta alá. Így az e jegyzőkönyvben tett felperesi nyilatkozatok bizonyítékként nem voltak értékelhetőek a kereset jogalapja körében. A további két gyanúsítotti kihallgatása alkalmával a felperes kisebb ellentmondásokkal, bizonytalanságokkal vallott a kábítószert tartalmazó gépkocsi átvételének, Taksonyba vitelének körülményeiről, utazásának céljáról. Nyomozati vallomásaiban azonban töretlenül állította, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetéséhez semmi köze nem volt. Nem tudta és a körülmények alapján nem is kellett tudnia, hogy a gépkocsiban kábítószer van. Szándéka szerint a gépkocsival az I. és II. r. vádlottnak ruhaneműeket szállított. őrizetbe vételére kizárólag az a körülmény szolgáltatott okot, hogy a rendőri intézkedés alkalmával a helyszínen tartózkodott. Ezzel kapcsolatban azonban felróhatóság őt nem terhelte. Mivel az alperes kimentése alapjául szolgáló felperesi felróható magatartást az alperes által hivatkozott nyomozati iratok, az azokban foglalt felperesi gyanúsítotti vallomások nem támasztják alá, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően a kereset jogalapjának fennállását megállapította.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogszabálysértő határozat helyett hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, a keresetet pedig a Be. 383. §-ának (3) bekezdésében foglalt kártalanítást kizáró ok miatt utasítsa el. Kifejtette, hogy a felperes a bűncselekménnyel, az abban való esetleges szerepével kapcsolatos lényeges kérdésekben tett ellentmondó vallomásokat. A felperes előadása szerint a II. r. vádlottal közös isztambuli ismerőse kérte meg, hogy az árumintát tartalmazó csomagot juttassa el. A felperest a szállodához a II. r. vádlott gépkocsival elkísérte. A küldeményt a II. r. vádlott személyesen átvehette volna, ehhez nem volt szüksége közvetítőre. Az üzletvezető felperesben fel kellett volna merülnie a kételynek, hogy közös török ismerősük miért nem a II. r. vádlottat hívta fel és kérte meg, hogy vigye el az árumintát. Miért volt szükség az ő közreműködésére. Miért kellett neki a két, általa ismeretlen román férfi gépkocsiját a szálló parkolójában figyelnie, és a mintát ezzel a kölcsönvett gépkocsival az I. és II. r. vádlott által megjelölt helyre, Taksonyba szállítania, ahová elmondása szerint eredetileg nem állt szándékában elutazni.