BH+ 2002.11.541 A több emberen elkövetett emberölés kísérletének vádja alól felmentett javára hozott ítélet hatályon kívül helyezése megalapozatlanság okából, mert az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a rendelkezésére álló összes bizonyítékot, egyes tényekre a logika szabályainak megsértésével következtetett és nem tárta a vádlott elé a nyomozás során tett vallomását. [Btk. 166 §, 262. § (1) bekezdés]

A megyei bíróság a 2001. október 11. napján kelt ítéletével a vádlottat rongálás vétsége és magánlaksértés vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette; ellenben az ellene több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette.

A fenti ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére részbeni felmentése miatt, a minősített élet elleni cselekmény kísérletében történő bűnösség megállapítása, valamint a szabadságvesztés megfelelő mértékű súlyosítása és közügyektől eltiltás kiszabása végett.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - és képviselője a másodfokú tárgyaláson - az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A tényállás részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése céljából annak több ponton történő, az iratokra alapozott kiegészítését indítványozta. Okfejtéséből kitűnően a megyei bíróság indokolási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget, ám ezt nem ítélte olyan mértékűnek, amely az ítéletre érdemi kihatást gyakorolt volna. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az emberölésre irányuló szándék hiányára vont következtetése téves, a vádlotti magatartást befejezett ölési kísérletként kell értékelni, továbbá az eredmény önkéntes elhárítása sem merülhet fel alappal, aktív vádlotti közreműködés hiányában.

Indítványozta ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében is, büntetését végrehajtandó fegyházra súlyosítsa, és mellékbüntetésként rendelkezzen közügyektől eltiltás kiszabásáról.

A védő részletes írásbeli észrevételében és a másodfokú tárgyaláson felszólalva, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az ügyészi perorvoslat az alább kifejtettek szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 236. §-ának (1) és (2) bekezdésében megjelölt felülbírálatot elvégezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megyei bíróság ítélete a tényállás teljességét átfogó, a Be. 239. §-a (2) bekezdésének b), c) és d) pontjaiban foglalt okokból megalapozatlan, minthogy a tényállás hiányos, bizonyos körülmények ellentétesek az iratok tartalmával, továbbá egyes megállapításai helytelen ténybeli következtetésen alapulnak.

Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság szoros összefüggésben a jelzett tényállási hiányosságokkal, a bizonyítékok értékelése során - amellett, hogy logikai hibákat is vétett, - nem teljesítette megfelelően a Be. 163.§-ának (4) bekezdésében előírt indokolási kötelezettségét sem.

Mindezek a hibák együttesen már olyan mérvűek voltak, amelyeknek a kiküszöbölésére a fellebbezési eljárásban nem volt törvényes lehetőség.

Jóllehet az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, ám a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - a legfőbb ügyészi indítványnak megfelelően, az iratokra alapozottan - a tényállás hiányosságai a felülbírálat során nem pótolhatók. Ehelyütt utal arra is a Legfelsőbb Bíróság, miszerint a Be. 258. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében eltérő tényállás megállapítására akkor nyílik lehetőség, ha a vádlott felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének van helye.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott elhatározta, hogy megijeszti a sértettet, s ebből az indíttatásból jelent meg éjjel 2 óra körül a házánál, ahol az udvari szobában hárman aludtak. A vádlott átmászott a kerítésen, a házzal egybeépített istállóban papírdobozokat gyújtott meg, majd elhagyva az udvart, az utcán figyelte a tűz kiterjedését, és hogy sértett felébred-e. Nem ment el a helyszínről, mert fel akarta ébreszteni a sértettet, mielőtt nagyobb kár keletkezik. A sértett már a léptekre felébredt, és amikor a füst szagát is érezte, kutatni kezdte annak okát. Amint a vádlott őt meglátta, lakására távozott, a sértett pedig megkísérelte eloltani a keletkezett tüzet. Ez azonban a szomszédok segítségével sem sikerült. Végül az értesített tűzoltók oltották el az égő épületet, amelyben kb. 200 000 forint kár keletkezett.

Ugyanakkor a tényállás nem tartalmazza az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő és az igazságügyi tűzvédelmi szakértő véleményében foglalt lényeges releváns megállapításokat, és azokra az ítélet indokolása egyáltalán nem is tér ki.

Az igazságügyi ingatlanszakértő véleményében foglaltak szerint a papírdobozok hőjétől meggyulladt az épület belső melléképületi szárnyának szélső istálló helyisége, amelyről a tűz tovább terjedt a tetőszerkezet irányába. Leégett a teljes hátulsó nyeregtetős tetőszerkezet az utcai épületrész sátortetős szerkezetéig 14 méter hosszban. A sérült belső épületrész hátulsó istállója, félszobája és udvari folyosó helyisége mennyezetének tartógerendája oly mértékben égett át, hogy a födém leszakadt.

A tűzvédelmi szakértő előadása szerint a fő- és melléképület egybeépített, a nyári konyhában egy PB-gázpalack is található volt, amely fölött a konyha födéme is átégett. Véleménye szerint a tűz által kibocsátott hő és füst veszélyt jelentett a bent lakókra: a füstre nem ébred fel az ember, védekezni sem tud a szénmonoxid belégzése ellen; a keletkezett tűz az egész épületet rövidesen elpusztította volna, a födém és a tetőszerkezet a szobára zuhant volna; ezen túlmenően a házban lévőkre közvetlen veszélyt jelentett a PB-gázpalack robbanása is, amelynek a hatótávolsága 10-12 méter. Összességében a keletkezett tűzeset közvetlenül veszélyeztette az épületben tartózkodó három személy életét, testi épségét, és csupán a véletlennek tulajdonította, hogy az adott esetben mindezek sérelme nem következett be.

A tűzoltók tanúvallomásukban utaltak arra, miszerint a tetőcserepek hővezetési tulajdonsága folytán a tűz gócától akár 8-10 méterre is égni kezdhet az épület, amelynek következtében a főépület mennyezetének leszakadása is bekövetkezhetett volna.

A helyszínvázlattal és a sértett előadásával ellentétesen állapította meg a megyei bíróság a sértett mozgását, amikor ő a füstszag eredetét kereste. A nyári konyha ugyanis, ahol egyébként a gázpalack is volt, az épület leghátsó részén található az istálló mellett. A sértett valójában először a zárt üveges verandán belül vizsgálódott, majd nem találva a füst okát, ment ki az udvarra, ahol hátrafelé haladva észlelte a tüzet.

Megjegyzendő, hogy a vádlott csak ekkor hagyta el a helyszínt, a sértett pedig már egyedül nem tudta eloltani a tüzet.

Nem tartalmazza továbbá a tényállás, miszerint a magánlaksértés miatt a sértett 1999. november 23-án joghatályos magánindítványát előterjesztette.

Az ítélet indokolása szerint a vádlott a büntetőeljárás egész tartama alatt az élet elleni cselekmény kapcsán következetes vallomást tett, amely szerint csak meg akarta ijeszteni a sértettet és azért nem távozott el a helyszínről, mert várta, hogy a sértett észrevegye a tüzet. Amennyiben ez nem következik be, felébresztette volna.