A Pécsi Ítélőtábla Pf.20440/2013/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 205. §, 217. §, 219. §, 221. §, 523. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 47. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.440/2013/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Vásárhelyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Vásárhelyi János ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III. rendű felperesnek - a dr. Molnár Éva ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Sz Törvényszék 2013. május 31. napján kelt, 16.P.20.207/2013/5. számú ítélete ellen a felperesek által 6. és 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I-II-III. rendű felpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 368.300 (háromszázhatvannyolcezer-háromszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

A feljegyezett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek, mint adósok, illetve adóstársak és jelzálog-kötelezettek 2010. január 29-én lakossági kölcsönszerződést kötöttek az alperessel, mint hitelezővel jelzálogfedezet mellett. A kölcsön összege 32.000.000 forint, a részletfizetés lejáratának napja 2020. december 25. volt. A kölcsön esedékes törlesztőrészletét évente egyszer, minden év december 25. napjáig, míg a kamattörlesztést negyedévente kellett megfizetni. Az első kamattörlesztés határidejét 2010. március 31. napjában határozták meg.

A kölcsön biztosítékaként jelzálogjogot alapítottak az I. rendű felperes tulajdonában álló, s-i 0000/9 helyrajzi számú ingatlanon, valamint az I. és II. rendű felperes 1/2-1/2 arányú tulajdonában álló, s-i 0000 helyrajzi számú ingatlanon. A jelzálog-kötelezettek vállalták, hogy az ingatlanokra biztosítást kötnek a szerződés futamidejére, annak díját fizetik, amelynek kedvezményezettjévé az alperes válik.

Rögzítették a felek, hogy súlyos szerződésszegés esetén a hitelező jogosult azonnali hatállyal felmondani a szerződést és a tartozást egy összegben lejárttá tenni. Súlyos szerződésszegésnek minősült - többek között -, ha az adósok elmulasztják a pontos és maradéktalan kamat- vagy tőkerészlet fizetést, valamint, ha nem kötnek biztosítási szerződést, vagy annak díját nem fizetik.

A kölcsönszerződés megkötése mellett 2010. február 1. napján a felperesek egy egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot is tettek dr. M.Zs s-i közjegyző előtt 43.021/Ü/85/2010/1. szám alatt a perbeli kölcsönszerződésre hivatkozva.

A kölcsönszerződést a takarékszövetkezet részéről Sz.S, mint a takarékszövetkezet egyik ügyvezetője, valamint a takarékszövetkezet i-i kirendeltségvezetője, K.A írta alá.

Az alperes alapszabálya szerint a takarékszövetkezetet az ügyvezetők képviselik, a képviselet módja: ügyvezetők együttesen. A kölcsönszerződés aláírásakor Sz. Sné és B.K.E voltak az ügyvezetők.

Emellett a takarékszövetkezetet a székhelyén és fióktelepeknél működő kirendeltségeknél kötött ügyletek vonatkozásában teljes jogkörrel képviselhette az i-i székhelyen működő kirendeltség vonatkozásában a mindenkori kirendeltségvezető és vele együtt egy hitelügyintéző együttesen. A kölcsönszerződés aláírásakor az i-i kirendeltségvezető K.A volt, a hitelügyintézők pedig S.G és P.A.T.

Mivel a felperesek nem törlesztették rendben a kölcsönt, kettő negyedévi kamatfizetéssel elmaradtak, és a vállalt biztosítási díjfizetési kötelezettségüket sem teljesítettek, a 2010. augusztus 24. napján kelt közjegyzői okirattal a takarékszövetkezet felmondta a kölcsönszerződést. A felperesek tartozása ekkor 35.190.694 forint volt.

A felperesek keresetükben a perbeli kölcsön- és jelzálogjogot alapító szerződés semmisségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a megkötött kölcsönszerződés jogszabályba ütközik amiatt, hogy az adott módon az alperest a kölcsönszerződést aláíró két személy nem képviselhette, az alperes saját alapszabályába ütközik a képviselet ezen módja; másodlagosan pedig ugyanezen jogi alapon arra hivatkoztak, hogy a szerződés érvényesen létre sem jött.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azon oknál fogva, hogy a szerződés a felek megállapodása alapján jött létre, annak megfelelő tartalommal, jogszabályba nem ütközik.

Az első fokon eljárt Sz Törvényszék a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 300.000 forint perköltséget. Mivel a felperesek teljes személyes költségmentességben részesültek, úgy rendelkezett az illetékről, hogy azt az Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejette véleményét, miszerint a kölcsönszerződésnek nem érvényességi feltétele annak írásba foglalása - a Ptk.523.§-ának (1) bekezdése szerint. A Ptk.205.§-ának (1) és (2) bekezdése alapján a feleknek a szerződés lényegét érintő kérdésekben kell megállapodniuk. Rögzítette, nem volt vitás a perben, hogy a szerződés megkötésére a felek akarata fennállt. A szerződés létrejöttét az alperes takarékszövetkezet is kívánta, soha nem vitatta, továbbá a szerződés teljesítésbe ment, a kölcsön összegét az alperes folyósította a felek részére. Álláspontja szerint akkor lenne jelentősége annak a kérdésnek, hogy ki járt el az alperes képviseletében a szerződés megkötésekor, ha az alperes vitatná a szerződés létrejöttét. A Ptk.219.§-221.§-ai alapján megállapította, hogy még ha túl is lépték képviseleti jogkörüket az alperes képviseletében eljáró személyek, vagy képviseleti jogosultság nélkül jártak el, az alperes, mint képviselt személy jóváhagyta eljárásukat. Ezért a kölcsönszerződés jogszabályba nem ütközik, az a felek szerződéses akarata alapján jött létre.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést, melyben annak a kereseti kérelem szerinti megváltoztatását és az alperes perköltségben való marasztalását kérték.

Előadták, hogy a kölcsönszerződést az alperes részéről nem az arra jogosultak írták alá, ezért a szerződés jogszabályba, így a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 41.§ (1)-(2) bekezdésébe, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban: Ctv.) 8.§-ának (2) bekezdésébe ütközik. Így a Ptk.200.§-ának (2) bekezdése értelmében semmis.