A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20898/2011/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék P.20527/2006/90., Győri Ítélőtábla Pf.20127/2010/6., *Kúria Pfv.20898/2011/8.*

***********

Pfv.III.20.898/2011/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban dr.Koczka Csaba ügyvéd, majd dr.Szakály Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Zala Megyei Bíróság előtt 15.P.20.527/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.127/2010/6. számú közbenső ítéletével elbírált perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Havasi Karolin ügyvéd) által képviselt beavatkozott, a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes által 3. sorszám alatt és a beavatkozó által 4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest és a beavatkozót, hogy 15 nap alatt külön-külön fizessenek meg a felpereseknek 15.000 (Tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a beavatkozót, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 36.000 (Harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket, míg az alperes által le nem rótt felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperesek gyermeke, az 1969. szeptember 6-án született Sz.K. jobboldali látási panaszok miatt 2002. november 6-tól november 15-ig, majd 2004. augusztus 9-től augusztus 16-ig az alperes kórház szemészeti osztályán állt kezelés alatt látóideg-gyulladás diagnózissal. 2004. augusztus 19-én görcsroham miatt az alperes neurológiai osztályára szállították, ahol a beteget 11 óra 18 perckor vették fel. Az elvégzett vizsgálatok alapján az osztályvezető főorvosban alkalmi epilepsziás roham lehetősége merült fel, de nem zárta ki a sinus thrombosis kialakulását sem, ezért az ügyeletet átvevő szakorvossal azt beszélte meg, hogy újabb roham esetén el kell végezni a sürgősségi CT vizsgálatot. A felperesek gyermekénél 21 óra és 22 óra között újabb epilepsziás nagyroham zajlott le, miután azonban kb. 20-30 perc múlva a beteg kontaktusképessé vált és az ügyeletes orvos organikus neurológiai kórjelet nem észlelt, a beteg állapota éjjel sem rosszabbodott, ezért a CT vizsgálatot csak másnap 8 óra 23 perckor végezték el. A vizsgálat alapján sinus thrombosist valószínűsítettek bevérzéses infarktussal és a beteg gyógyszeres, infúziós kezelést kapott, azonban este nyugtalanná vált, fejfájásra panaszkodott, hányt, majd 22 óra 55 perc után ébreszthetetlenné vált. 2004. augusztus 21-én 0 óra 10 perckor az intenzív osztályra került, az elvégzett vizsgálatok után a neurológiai konzílium az agyhalál állapotát diagnosztizálta és a beteg 2004. augusztus 25-én 20 óra 30 perckor meghalt.

A felperesek a keresetükben a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését arra alapítva, hogy az alperes sem az első, sem a második epilepsziás roham után nem vizsgálta kellően a panaszok okát, nem rendelt el azonnal CT vagy MR vizsgálatot, a mulasztások hiányában pedig a terápia 10-12 órával korábban elkezdődhetett és ezzel a beteg gyógyulási esélye nagyobb lehetett volna.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Azt állították, hogy az alperes a szakmai és etikai normákat betartotta és a legnagyobb gondosság tanúsítása ellenére sem volt a betegnek a túlélésre esélye.