A Győri Ítélőtábla Pf.20127/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 213. §, 253. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.127/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla dr. Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.r. II.r. felpereseknek dr. Koczka Csaba ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda által képviselt beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott -, a Zala Megyei Bíróság 2010. január 7. napján kelt 15.P.20.527/2006/90. számú ítéletével szemben, az I. és II. r. felperes által 92., 93., 94. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a felperesekkel szemben teljes kártérítési felelősséggel tartozik "A" 2004. augusztus 25-én bekövetkezett halálával összefüggésben felmerült károkért.

Az ítélőtábla a felperesek, mint egyetemleges jogosultak, és az alperes javára egyaránt 100.000.-(Egyszázezer) forint, míg az alperesi beavatkozó javára 50.000.-(Ötvenezer) forint másodfokú perköltséget állapít meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Hivatkozásuk szerint gyermekük halála az alperesi kezelés során következett be, az alperes nem az elvárható gondossággal járt el, sem az első, sem a második epilepsziás rohamot követően nem vizsgálta a panaszok okát, nem tárta fel az anamnézist, nem rendelt el azonnal sürgős CT vagy MR vizsgálatot. A felróható mulasztások hiányában 10-12 órával korábban elkezdhető lett volna a terápia, amely eredményeként gyermekük élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna, illetve gyógyulásának esélye nagyobb lett volna.

Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak 438.000.-Ft feljegyzett kereseti illetéket, míg 15 napon belül az alperesnek 300.000.-Ft, az alperesi beavatkozónak pedig 100.000.-Ft perköltséget.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperesek gyermeke jobboldali látási panaszok és homályos látás miatt 2002. november 6-tól november 15-ig az alperes szemészeti osztályán jobboldali látóideg-gyulladás diagnózissal állt kezelés alatt. Szteroid-terápia alkalmazását követően tünetmentessé vált, és gyógyultan otthonába bocsátották.

2004. augusztus 9-én a négy nappal korábban észlelt jobboldali látásromlás miatt ismét felvételre került a szemészeti osztályra, ahol augusztus 16-ig állt ápolás alatt jobboldali látóideg-gyulladással. Augusztus 11-én koponya MR vizsgálatot végeztek, melynek alkalmával organikus ideggyógyászati eltérést, illetve az agyi erek területén kóros eltérést nem találtak. Nagy dózisú szteroid infúziós kezelésben részesült. Panaszai csökkentek.

2004. augusztus 19-én az ellenőrző szemészeti vizsgálatról hazatérve rosszul lett, és görcsroham jelentkezett nála. Mentő szállította az alperes neurológiai osztályára, ahol 11 óra 18 perckor került felvételre. A mentőfelvételi adatlap rögzítette, hogy eszméletlen, szája habzik, a szemtanúk rángatózással járó eszméletvesztéses rohamot mondtak el. Kiérkezéskor ágyon fekszik, tudata tiszta, fejfájáson kívül panasza nincs, nyelv két oldalán harapásnyomok, átadásig főoldali fejfájása megmaradt, ismételt rohama nem volt.

Az osztályos felvételekor a nyelvén harapási nyomokat észleltek, mindkét oldalt hasi areflexia, néma talp került megállapításra. Pszichésen kissé tétova volt, az eseményekre nem emlékezett. A felvételt követően végzett EEG vizsgálat mérsékelten szabálytalan elektromos tevékenységet mutatott, értékelhető oldaliság, vagy epilepsziás zavar azonban nem ábrázolódott. Tudatzavara rendeződött, éberré vált. Az osztályvezető főorvosban az első észlelések alapján alkalmi convulsio (epilepsziás roham) lehetősége merült fel, illetve nem zárta ki vénás folyamat, sinus thrombosis kialakulását, melyről tájékoztatást adott a felpereseknek. A beteg intravénásan Dyasephamot, Fenytoint kapott, a szteroid dózisát megfelezték, fejfájása 17 órára megszűnt. Bágyadt volt, de szobatársával, látogatóival beszélgetett, telefonált.

Az osztályvezető főorvos az ügyeletet átvevő szakorvossal megbeszélte az esetet azzal, hogy ha a beteg állapotában romlás következne be, vagy ismételt rohama lenne, el kell végezni a sürgősségi CT vizsgálatát. Az esti vizit során 20 óra körül a beteg enyhe fejfájást és fülzúgást jelzett, egy Algopyrin fájdalomcsillapítót kapott. A jó tudatállapotban lévő, fennjáró betegnél 21-22 óra között ismét epilepsziás nagyroham zajlott le, rögtön egy Seduxen injekciót kapott, intravénásan Clonazepamot, ödéma csökkentés miatt.

Kb. 20-30 perc múlva teljesen kontaktusképes volt. A roham előttinek megfelelő mértékű fejfájást panaszolt. Az ügyeletes orvos organikus neurológiai kórjelet nem tapasztalt. A beteggel megbeszélte, hogy ha az éjszaka állapota rosszabbodik, soron kívüli CT vizsgálatra viteti, egyébként pedig másnap reggel végeztet CT vizsgálatot.

A beteg állapota éjjel nem rosszabbodott, reggel 4 óra körül felkelt, augusztus 20-án 7 óra után szállították CT vizsgálatra. A 8 óra 23 perckor elkészült CT vizsgálat lelete jobb oldalt a halánték-tarkó tájékon 6x2,5x5 cm-es infarktusos eltérésnek megfelelő eltérést mutatott ki azzal, hogy a jobb agyfél tekervényei összenyomódtak, az agykamrák normális tágasságúak, lágyburki vérzés nincs, a jobb sigma sinus nem ábrázolódik, de ez fejlődési variáció is lehet. Ennek alapján sinus thrombosist valószínűsítettek bevérzéses infarktussal. Ezután Pentosan, Polysulfat infúzió mellett kombinált ödémacsökkentő, illetve véralvadásgátló készítményeket kapott kis molsúlyú frakcionált heparin mellett.

Az esi órákban egyre fokozódó fejfájást panaszolt, nyugtalanná vált, fájdalomcsillapítót, illetve nyugtatót kapott. 22 óra 55 perckor hányt, majd ébreszthetetlenné vált. Pupillái tágak, fénymerevek lettek, mind a négy végtagon hűdés alakult ki. Mindezek beékelődésre utaltak, emiatt az ügyeletes szakorvos az intenzív osztályra történő áthelyezés érdekében rohamkocsit kért. A rohamkocsi megérkezéséig a beteg légzése leállt, szájmaszkon, majd intubálva lélegeztették, stabilizálását követően 2004. augusztus 21-én 0 óra 10 perckor az intenzív osztályra került. Felvételekor komatózus tudatállapotot, tág, fénymerev pupillákat, areflexiát, légzési és köhögési reflex hiányát észlelték. Gépi lélegzést, hypotensio (alacsony vérnyomás) miatt erélyes volumen- és ionpótlást, Inodilator kezelést alkalmaztak. A 01 óra 10 perckor készített kontroll koponya-CT jelentős progressziót, a jobb féltekei vérzés növekedését (9x5x3 cm), körülötte növekedett perifokális vizenyőt, a lágyburki, jobboldali állományi és lágyburki, valamint keményburok alatti vérzést, továbbá a beékelődés veszélyét jelezte. A neurológiai konzílium az agyhalál állapotát diagnosztizálta. Az idegsebészeti konzílium operatív lehetőséget nem látott, további intenzív kezelést alkalmaztak, ennek ellenére állapota romlott, augusztus 25-én szívmegállás alakult ki, és 20 óra 30 perckor meghalt.