EH 2005.1279 A dohánytermék és szeszes ital 18. életévüket be nem töltött fiatalkorúak számára történő kiszolgálása objektív felelősséget alapoz meg [1997. évi CLV. tv. 6. §, 43. §, 46. §; 1999. évi XLII. tv. 5. §; 4/1997. (I. 22.) Korm. r. 16. §].[1]

A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége határozatával a felperest dohány- és szeszesital-termékek kiszolgálására vonatkozó előírások megsértése miatt 100 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozatával, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A határozatok indokolása szerint az elsőfokú hatóság dohány- és szeszesital-termékek értékesítésének vizsgálata keretében 2003. október 10. napján ellenőrzést végzett a felperes által üzemeltetett k.-i Élelmiszer Diszkontban.

A próbavásárlás során Sz. R. fiatalkorú dohánytermékkel, valamint szeszes itallal való kiszolgálása megtörtént. A pénztáros a vételár megfizetésére való felszólítás előtt nem bizonyosodott meg arról, hogy a fiatal betöltötte-e a 18. életévét.

A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja szerint nincs bizonyítva a határozat alapjául szolgáló tény - a vásárló fiatalkorú volta -, mivel a jegyzőkönyv azt nem tartalmazza, és az életkor igazolása az ellenőrzés során a valóságban sem történt meg.

Az eljáró hatóságok emellett nem tisztázták kétséget kizáróan a tényállást.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 6. § a) pontjára, 43. §-ára, 46. §-ára, 47. § (2) bekezdésére és 48. § (1), (2) bekezdésére, a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 5. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 16. §-ára hivatkozott.

Kifejtette, hogy a Tv. 5. § (2) bekezdése és az R. 16. § (1) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a fiatalkorúak dohánytermékekkel, szeszes itallal való kiszolgálásának tilalmára.

A Tv. 5. § (3) bekezdésében írt felhatalmazás nem valamiféle kereskedői mérlegelési jogról szól a (2) bekezdés körében, hanem felhatalmazást ad az életkor igazolására való kereskedői felhívásra.

Helytálló az az alperesi álláspont, hogy a dohánytermékekkel, a szeszes itallal való kiszolgálás során - ha az értékesítés a fiatalkorú részére történt - a kereskedő e tilalmazott kiszolgálás következményeit kénytelen viselni, függetlenül attól, hogy alkalmazottja miként ítélte meg a vásárló korát.

A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú hatóság és az alperes a tényállást kellően tisztázta.

Az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyv leírta a vásárlás körülményeit, és a felperes alkalmazottai e jegyzőkönyvben a jogsértés tényét elismerték.

A próbavásárlás során a felperes alkalmazottai nem vonták kétségbe, hogy a vásárló fiatalkorú volt és a felperes - ahogy azt a bíróság a tárgyaláson tisztázta - keresetlevelében sem vitatta a vásárló fiatalkorú voltát. Ilyen körülmények között a megyei bíróság szükségtelennek látott bizonyítást felvenni a vásárló életkorára vonatkozóan.

Kifejtette a megyei bíróság, hogy az ellenőrzés időszakában - noha a fogyasztóvédelmi hatóságot a jogalkotó a próbavásárlásra feljogosította - a próbavásárlás szabályait a jogszabály részleteiben nem rögzítette.

A megyei bíróság kifejezett jogszabályi tilalom hiányában nem látta gátját annak, hogy a fiatalkorúak kiszolgálásának ellenőrzése körében a hatóság eseti, ingyenes megbízással fiatalkorú személyt alkalmazzon közreműködőként.

Mindebből viszont a megyei bíróság álláspontja szerint az következik, hogy a hatóság közreműködője - mint a hatóság "tagja" - nem kezelhető tanúként.

Eljárási jogszabályt sértett tehát az elsőfokú hatóság, amikor egyrészt az ellenőrzött személy távollétében egyoldalúan kiegészítette a jegyzőkönyvet, továbbá, amikor a hatósági közreműködőt helytelenül tanúként - és ráadásul az Áe. 30. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 25. § szerinti értesítés hiányában - hallgatta meg.

A "tanú" adatainak zártan kezelésére sem látott a megyei bíróság jogalapot. Ugyanakkor - mivel a jegyzőkönyv szabályszerűen felvett része kellően igazolta a bírság jogalapját - ezen eljárási szabályszegéseket a megyei bíróság nem tartotta olyan súlyúnak, amelyek az érdemi határozatra oly mértékben kihatottak volna, hogy annak hatályon kívül helyezését tették volna szükségessé.

Rámutatott arra is a megyei bíróság, hogy nem volt adat arra, miszerint a hatóság kifejezetten megtévesztésre alkalmas személyt használt volna fel közreműködőként a próbavásárlás során, illetve, hogy a hatóság fellépése a jogsértés kiprovokálására irányult volna.

A dohánytermékek kiszolgálása, illetőleg a szeszes ital értékesítése megtörtént, mindez pedig alapot adott a bírság kiszabására.

Nem tartotta a megyei bíróság kifogásolhatónak a hatóságok mérlegelését sem a bírság összegszerűsége körében.

Az Fgytv. 48. § (2) bekezdése az eset összes körülményét rendeli figyelembe venni a mérlegelés során.

A felsorolás nem taxatív hanem példálózó, ebből eredően a felsorolás nem minden eleme illik az adott jogesetre.

Az alperes határozatában hivatkozott az általa mérlegelt körülményekre, az eljárási szabályokat betartva számot adott a mérlegelés szempontjairól, ezért a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megállapítható.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan sérti az Áe. 25. és 26. §-ait, valamint 30. § (1) és (3) bekezdését, az Fgytv. 46. § (1) bekezdését, 47/A. § (1)-(3) bekezdéseit, a Pp. 163. § (1) bekezdését és 167. §-át.

Kifogásolta, hogy a közigazgatási szerv a fiatalkorú tanú adatainak védelme érdekében a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) szereplő eljárási szabályokat alkalmazta, így különösen a Be. 96. §-ában foglaltakat.

Álláspontja szerint az Fgytv. egyetlen rendelkezése sem nyújt lehetőséget arra, hogy a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség eljárására a Be. rendelkezéseit alkalmazza.

Felperesi állítás szerint az alperes jogszabálysértő módon járt el akkor, amikor az államigazgatási eljárásban - külön jogszabályi felhatalmazás nélkül - más jogág szabályait (Be.) alkalmazta.

A bírság összegszerűsége tekintetében az Fgytv. 48. § (2) bekezdése körében kifejtette a felperes, hogy a rendelkezés kötelezővé teszi a jogalkalmazó hatóságnak, hogy az eset összes körülményét vizsgálja.

Mivel a perbeli esetben a fiatalkorúra nézve sérelem valójában nem esett, az alperes a bírságot egy hipotetikus, absztrakt, avagy potenciális sérelemre, és annak hipotetikus súlyára alapozhatta, hiszen a jogsértő állapot időtartama és gyakorisága értékelhetetlen, a jogsértéssel pedig a felperes nem ért el előnyt. Ráadásul az alperes nem értékelte saját - a korábbiakban leírt és értékelt - magatartását, amely szintén az eset összes körülményéhez tartozik.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A fogyasztók (jelen esetben a 18. életévüket be nem töltött vásárlók) érdekeinek védelmében született jogszabályi előírások betartásának ellenőrzése a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatáskörébe tartozik [Fgytv. 43. §, Tv. 7. § (1) bekezdése, R. 8. § (1) bekezdése].

E jogkörében eljárva a kötelező szabályok megszegőivel szemben az Fgytv. 48. § (1) bekezdésének megfelelően fogyasztóvédelmi bírság kiszabására jogosult, összegszerűségének meghatározására vonatkozóan a törvény mérlegelési jogkört biztosít.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú hatóság a jogszabályi rendelkezések megsértése nélkül folytatta le az ellenőrzést a felperes üzletében.

A próbavásárlás lebonyolítása során elkerülhetetlen volt fiatalkorú személy bevonása, a fiatalkorúak védelmét szolgáló jogszabályi rendelkezések - Tv. 5. § (2) bekezdése és R. 16. § (1) bekezdése - érvényesülése csak ily módon volt ellenőrizhető.

Az ügy érdemét a felperesi jogszabálysértő kiszolgálás képezte, amely a törvényi előírások szerinti szankcionálást vonta maga után.

Az ellenőrzési jegyzőkönyvezés során történt szabálytalanságok - amelyeket a jogerős ítélet is megállapított -, semmiképp sem minősültek az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek. Sem a próbavásárlásba bevont fiatalkorú eljárási szempontból való minősítése, sem adatainak elkülönített kezelése, nem képezhette olyan eljárási kifogás alapját, amely a felperesi jogszabálysértés megítélését befolyásolta volna.

Alapvetően téves a felperesi érvelés az alperesi ellenőrzés, a próbavásárlás lényegét illetően.

A rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint tény, hogy a felperes a fent hivatkozott jogszabályi tilalmakat megsértve szolgálta ki a próbavásárlás során a 18. életévét be nem töltött személyt.

Ebbéli felelőssége nem az alperes ellenőrzési eljárásából vezethető le. E körben az alperes megtévesztő, jogsértést provokáló eljárására vonatkozó felperesi előadás értékelhetetlen volt, az azonban nyilvánvaló, hogy az ellenőrzés jogszabályi felhatalmazás alapján, szándékosan történt.

Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fiatalokat védő jogszabályi tilalom megszegése miatti felelősség objektív jellegű, azt a jogszabályi rendelkezések egyértelműen rögzítik.

A Tv. 5. § (2) bekezdése szerinti igazoltatás nem kötelező, de ennek hiányában a vásárló életkorára vonatkozó tévedés jogkövetkezményeit a forgalmazónak kell viselnie.

A forgalmazónak a kiszolgálás során - tekintettel arra, hogy a rendelkezés megsértéséért a felelősség őt terheli - azzal is számolnia kell, hogy az idősebbnek kinéző személy esetlegesen még fiatalkorú.

A forgalmazó alkalmazottjának élettapasztalatától, illetve a 18. életévét be nem töltött vásárló testi fejlettségétől, megjelenésétől és magatartásától nem tehető függővé a törvényi tilalom betartása. Az idevonatkozó jogszabályi előírások nem követelnek meg az eljárásokban ügyfélként szereplők részéről sem bűnösséget, sem felróhatóságot a fogyasztóvédelmi intézkedések alkalmazásának, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának előfeltételéül.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben bizonyítási mulasztás nem történt. A felperes olyan bizonyítási indítvánnyal nem élt, amely a perbeli felülvizsgálat tárgya - a közigazgatási határozatok jogszerűségi vizsgálata - szempontjából, éppen a fent kifejtettek miatt, relevanciával bírt volna.

A felülvizsgált közigazgatási határozatok indokolása tartalmazza a bírság mértékének meghatározásakor elvégzett mérlegelés szempontjait. Helyesen foglalt állást a megyei bíróság atekintetben is, hogy a mérlegelés jogszerűsége [Fgytv. 48. § (2) bekezdése] - ezen szempontokat figyelembe véve - megállapítható volt, a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság összegszerűségében eltúlzottnak nem tekinthető.

A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a közigazgatási hatóságok eljárásuk során a Be. szabályait nem alkalmazták, azokra nem hivatkoztak; a felperes erre irányuló kifogása alaptalan.

Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.246/2004. sz.)