BH 1996.11.611 Az adós gazdálkodó szervezet által a felszámolás elrendelése előtt kötött előszerződés esetén a felszámoló jogosult a szerződés megkötését megtagadni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 47. § (1) bek., Ptk. 208. § (5) bek.].

Az adós részvénytársaság felszámolására irányuló, a Cégközlönyben közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével a hitelező kifogásait elutasította. A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg. Az 1992. július 24-én indult csődeljárás egyezséggel zárult, s azt az elsőfokú bíróság az 1992. december 14-én kelt végzésével befejezetté nyilvánította.

Az adós gazdálkodó szervezet és a hitelező - az adós hitelezővel szembeni tartozásainak rendezése érdekében - 1992. július 15-én előszerződést kötöttek. Abban állapodtak meg, hogy az adós mint eladó 1992. augusztus 30-ig megnyugtatóan igazolja a B. községben lévő üdülőre vonatkozó rendelkezési és elidegenítési jogát, majd ezt követően adásvételi szerződést kötnek, amely alapján az adós 14 250 000 Ft vételárért eladja a hitelezőnek az üdülőingatlant, s a hitelező a vételárat az adóssal szemben fennálló követelései beszámításával egyenlíti ki. A hitelező mind az időközben megindult csődeljárásban, mind az 1993. március 3-án kezdeményezett felszámolási eljárásban bejelentette az adóssal szembeni, szállítási szerződésen alapuló követelését. Miután pedig a felszámolás keretében a felszámoló az 1993. szeptember 21-én kelt nyilatkozatával megtagadta az előszerződésben rögzített adásvételi szerződés megkötését, a hitelező 1993. szeptember 23-án kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Kérte a felszámolót az előszerződésben foglaltak teljesítésére, az adásvételi szerződés aláírására való kötelezését, majd 1993. december 22-én újabb kifogásában a felszámolónak az adott ingatlant érintő vagyonértékesítési intézkedését sérelmezte.

A felszámoló az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 47. §-ában, valamint a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdésében írtakra hivatkozva, a kifogások elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásait alaptalannak találta, azokat a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdése, illetve a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján utasította el.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a határozat megváltoztatását és a kifogásainak helyt adó döntés hozatalát kérte, továbbá költségigénnyel is élt. Fellebbezése indokolásául a részéről az első fokú eljárásban előadottakat megismételve, kifejtette: véleménye szerint a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alapján azt kell vizsgálni, hogy ha a felszámoló az üdülőingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést megkötné, e szerződésre megilletné-e az elállás vagy a felmondás joga. Álláspontja az, hogy a felszámoló az általa megkötött szerződést a felszámolási eljárásra hivatkozva nem mondhatja fel, és attól nem állhat el, mert a Cstv. 47. §-a a felszámoló saját szerződéseire nem alkalmazható, a Ptk. 370. §-a alkalmazásának pedig nincs helye.

A hitelező okfejtése értelmében az adott esetben a Cstv. 47. §-ának a szerződéstől való elállást tartalmazó fordulata azért sem követhető, mivel a felek egyike, a hitelező az adóssal szemben fennálló követelésével a vételárat már ténylegesen kiegyenlítette. Követelése ugyanis eredetileg baromfi eladásából származó vételárra vonatkozott, így a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésére tekintettel "a baromfik átadásával teljesítette a vételártartozását". Az előszerződés aláírásával a korábbi vételár-követelését már az adásvételi szerződésből eredő vételár-fizetési kötelezettsége teljesítéseként kell értékelni. Ezen nem változtat az, hogy a teljesítések számviteli elszámolása milyen rendben történik, vagy a tartozásokról az adós, illetve a elszámoló milyen nyilvántartásokat vezet. A Ptk. 296. §-a (1) bekezdésének megfelelően járt el akkor, amikor az adásvételi szerződésből eredő vételártartozásába beszámította az adóssal szembeni követelését.

Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú végzés helybenhagyását s a hitelezőnek az eljárás költségeiben való marasztalását kérte. Többek között előadta, csupán fikciónak minősülhet a fellebbezés azon része, amely azt fejtegeti, hogy a felszámoló nem jogosult az előszerződés alapján kötendő adásvételi szerződéstől való elállásra, mivel az adásvételi szerződést a felszámoló nem is a saját, hanem csakis az adós nevében köthetné meg. A kérdéses ingatlan nem a felszámoló tulajdona, az az adós vagyonának a része.

A fellebbezés nem alapos.