A Fővárosi Törvényszék P.21251/2017/48. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 5. §, (3) bek. c) pont, 77. §, (3) bek., 126. §, (2) bek., 244. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. §, (1) bek., 2:43. §, a) pont, 2:51. §, (1) bek. a) pont, 2:52. §, (1) bek., 2:53. §, 6:518. §, 6:519. §, 6:520. §] Bíró: Bakos Enikő Kinga

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.21251/2017/48.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.20403/2019/4., Kúria Pfv.21702/2019/8. (BH 2021.6.168)

***********

Fővárosi Törvényszék

...P..../2017/48.

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Kerekes Gábor Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe. ) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a Marosi és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe.) által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen - akinek pernyertessége előmozdítása érdekében a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe.) által képviselt alperesi beavatkozó neve (beavatkozó címe.) a perbe beavatkozott - kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 230.251 (kétszázharmincezer-kétszázötvenegy) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a beavatkozónak 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint perköltséget.

Kötelezi továbbá a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 180.000 (száznyolcvanezer) forint feljegyzett illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, amelyet a Fővárosi Törvényszéknél lehet előterjeszteni elektronikus úton.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést, valamint csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése kérhető a kormányhivatalnál.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés csak a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

Indokolás

2014. november 11-én az akkor még kiskorú felperes az iskolai testnevelésórán elesett, és a bal csuklóját megütötte. Csuklója fájdalmas és duzzadt volt, ezért másnap panaszaival felkereste az alperes sebészeti szakrendelését, ahol kétirányú röntgenfelvétel alapján azt állapították meg, hogy a csuklón nem látható törés. A kezelőorvos Flector gél és fásli használatát, továbbá a csukló kíméletét javasolta, és előírta a felperesnek, hogy panasz esetén a területileg illetékes baleseti sebészeten jelentkezzen. A felperes fáslit használt és jegelte a csuklóját, majd óvatosan használni kezdte. A baleset után egy hónappal gyógytornászhoz fordult fennálló panaszaival, majd a gyógytornász javaslatára masszőrhöz is járni kezdett. A korábban rögbijátékos felperes a csuklósérülése miatt sportolni egyáltalán nem tudott, és a sérült csukló a hétköznapi tevékenységei során sem volt terhelhető, öltözködésnél, emelésnél is fájt. Végül 2016. január 27-én fordult ismét orvoshoz, az alperes ortopédiai szakrendelésén jelentkezett fennálló panaszaival. Ekkor négyirányú röntgenfelvételt készítettek, ennek alapján össze nem forrt sajkacsont-törést és annak álízülettel gyógyult állapotát rögzítették, és kézsebészti ambulanciára irányították a felperest. 2016. április 1-én a kórház Központ traumatológiai osztályán műtétet végeztek a felperes bal csuklóján, ennek ellenére teljes gyógyulás nem következett be, a felperes bal csuklója érzékeny, mozgásai beszűkültek, a felperes korábbi sporttevékenységét nem tudja folytatni.

Az alperes elnevezése a per során alperes nevere változott.

A felperes kereseti kérelmében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperesnek az egészséghez, gyógyuláshoz, jó életminőséghez és sportoláshoz fűződő személyiségi jogát azáltal, hogy a felperes sérülésének diagnosztikáját és gyógykezelését nem a szakmai szabályoknak megfelelően végezte, és ennek eredményeként a felperesnél tartós fájdalom, álízület és beszűkült mozgásképesség alakult ki. A Ptk. 2:52. § és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 244. § (1) és (2) bekezdése alapján kérte az alperest 3.000.000 forint sérelemdíj, és ezen összeg után 2014. november 12-től a kifizetésig a Ptk. 6:48. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezni. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest az Eütv. 244. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 6:519. § és 6:527. § (1) bekezdése alapján 626.000 forint kár megtérítésére, és ezen összeg után 2016. június 22-től a kifizetésig a Ptk. 6:48. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetésére. A felperes perköltségigényt is előterjesztett. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes ellátása során nem az Eütv. 77. § (3) bekezdése szerint járt el, a felperest nem az elvárható gondossággal, és nem a szakmai szabályoknak, irányelveknek megfelelően kezelte. A Magyar Kézsebész Társaság által készített, a sajkacsont-törések kezeléséről szóló szakmai irányelvre (NEFMI protokoll) hivatkozással az volt a felperes álláspontja, hogy az alperes az irányelv rendelkezései ellenére nem készített négyirányú röntgenfelvételt, sem CT, illetve MR vizsgálatot nem végzett, és a szakszerű konzervatív kezelést Bennett gipszrögzítéssel nem kezdte meg, nem vizsgálta a műtéti töréskezelés szükségességét. Kifejtette, hogy az elégtelen és szakszerűtlen diagnosztikai módszerek alkalmazása miatt a sajkacsont-törést az alperes orvosai nem ismerték fel, emiatt az általuk alkalmazott kezelés is elégtelen és szakszerűtlen volt. Arra is hivatkozott, hogy az Eütv. 13. § rendelkezései szerint tájékoztatni kellett volna a felperest a műtéti töréskezelés lehetőségéről mint alternatív eljárásról. A vagyoni kárigényeket a gyógymasszőri kezelés, gyógykrémek, könnyített gipsz, műanyag rögzítő, és üzemanyag költségeként, továbbá hálapénz és elmaradt jövedelem (modellmunka, fotózás) címén terjesztette elő.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes ellátása során az elvárható gondossággal járt el. Másodlagosan azzal védekezett, hogy a felperes kára teljes egészében annak következtében merült fel, hogy felróhatóan nem tett eleget a kárelhárítási és kármegelőzési kötelezettségének, amennyiben panaszaival annak ellenére nem jelentkezett a területileg illetékes baleseti sebészeten, hogy az alperes orvosa ezt írta elő számára. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy azért rendelkezett ekként az ellátó orvos, mert a szakrendelésen sem a sérült testrész rögzítésére, sem speciális vizsgálatok elvégzésére nincs lehetőség, továbbá az ilyen sérülések az első vizsgálat alkalmával gyakran rejtve maradnak, ám hozzávetőleg egy héttel később már nagyobb biztonsággal felismerhetők. Az alperes úgy nyilatkozott, hogy a sérülés jellegére figyelemmel kizártnak tekinthető, hogy a felperesnek ne lettek volna panaszai, illetve még 2016. január 26-án is konzekvens terhelési panaszokról és fájdalmakról számolt be. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a felperes az orvos utasítása szerint felkereste volna a területileg illetékes baleseti sebészetet, a törés bizonyosan felismerésre került volna, megfelelő ellátásban részesülhetett volna, és az álízület sem alakult volna ki. Az alperes harmadlagosan a sérelemdíj mérséklését kérte. A vagyoni kárigényt részben elsősorban alaptalanság, másodsorban bizonyítatlanság, részben pedig bizonyítatlanság miatt kérte elutasítani; az így fennmaradó kárigényt részben azért kérte elutasítani, mert a felperes kára legalább részben annak következtében merült fel, hogy felróhatóan nem tett eleget kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének. Ezzel kapcsolatban a Ptk. 6:525. § (2) bekezdésére hivatkozott. A sérelemdíj tekintetében kifejtette, hogy az abban az esetben is eltúlzott lenne, ha az alperes felelőssége megállapítható lenne, figyelemmel arra, hogy a sérülés a nem domináns bal kezet érinti. A vagyoni kárigényekkel kapcsolatos álláspontja az volt, hogy azok nagyobb része alaptalan, mert a sérülés okán mindenképpen felmerültek volna, ezért nem állnak összefüggésben az alperes eljárásával akkor sem, ha az jogellenes és felróható lenne, másodsorban arra hivatkozott, hogy a felperes nem bizonyította azok felmerültét. A jogellenesség és felróhatóság megállapítása esetére az volt az álláspontja, hogy az alperes magatartásával okozati összefüggésben álló tételek csak azok lehetnének, amelyek a helyreállító műtéttel függenek össze. Az alperes negyedleges kérelme az volt, hogy amennyiben a bíróság az alperes kártérítési felelősségét megállapítaná a felperes károsulti közrehatása nélkül, abban az esetben az összegszerűség körében a sérelemdíj összegét mérsékelje, a vagyoni kárigényt részben elsősorban alaptalanság, másodsorban bizonyítatlanság, részben pedig bizonyítatlanság miatt utasítsa el.