BH 2022.11.310 A Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Bizottságának tudományetikai ügyben hozott döntése nem közigazgatási jog által szabályozott, így nem lehet közigazgatási jogvita tárgya [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1) bek., (7) 1. d) bek.; Alaptörvény T) cikk (1) bek.].

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2019. március 5-én kelt - és 2019. március 23-án jogerőre emelkedett - 22.P.23.829/2018/5. számú bírósági meghagyásában megállapította, hogy a tanulmányában a Kft. - a polgári perben alperes - több valótlan tényállítással megsértette a Közbeszerzési Hatóság - a polgári perben is felperes - jóhírnevét. Kötelezte a polgári per alperesét, hogy a tanulmányt 15 napon belül vonja vissza, és a saját költségén adjon elégtételt akként, hogy az alperes saját honlapjának főoldalán, valamint a saját költségén fenntartott internetes újságban, az első közléstől számított ugyanezen időtartamban, amelyben a valótlan tartalmú tanulmány elérhető volt, tegye közzé a bíróság által meghatározott közleményt. Kötelezte az alperest sérelemdíj megfizetésére.

[2] A felperes 2019. április 24-én a Magyar Tudományos Akadémia alperesnél tudományetikai eljárást kezdeményezett az akadémiai tudományos főmunkatárssal (a továbbiakban: panaszlott) szemben a tudományos kutatás alapvető sztenderdjeinek, etikai szabályainak megsértése miatt. Véleménye szerint a panaszlott, aki a bírósági meghagyásban elmarasztalt Kft. ügyvezetője és egyedüli tagja, a tanulmányával megsértette a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének 25/2010. (V. 4.) számú határozatával elfogadott Tudományetikai Kódex (a továbbiakban: Tudományetikai Kódex) megjelölt pontjait.

[3] A Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Bizottsága a 2019. december 19-én hozott határozatával a felperes által előterjesztett tudományetikai eljárás megindítása iránti kérelmet a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének 26/2021. (IV. 10.) számú határozatával elfogadott Tudományetikai Bizottság Ügyrendjének V.1. pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indokolás szerint a bíróság az ügyet azonos tényállás mellett elbírálta, a hatásköri kérdést ezzel eldöntötte. Ugyanazon cselekményt kétszeresen nem lehet értékelni, a kétszeres értékelés tilalmának elvét az etikai eljárásokban is figyelembe kell venni.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2021. január 19-én kelt 46/26/2020/ET. számú határozatával az elsőfokú határozatot változtatás nélkül helybehagyta, mivel a fellebbezés nem minősül alaposnak.

A kereseti kérelem

[5] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatával szemben, kérve annak megváltoztatását. A Fővárosi Törvényszék hatáskörét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 12. § (1) bekezdésére alapította.

[6] Az alperes a keresetlevél visszautasítását indítványozta elsődlegesen a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontjára, másodlagosan a 48. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva. Harmadlagosan - amennyiben az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem utasítja vissza - az alperes a kereset érdemben történő elutasítását kérte.

Az elsőfokú végzés

[7] A törvényszék végzésében az alperes 2021. január 19-én napján kelt 46/26/2020/ET. számú határozatával szemben előterjesztett keresetlevele alapján indult pert megszüntette.

[8] Az indokolásban felhívta a Kp. 2. § (1) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, az 5. § (1) és (2) bekezdését, az Alaptörvény X. cikkét, a T) cikk (1) bekezdését, a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény (a továbbiakban: MTA tv.) 3. § (1) bekezdés g) pontját, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 8/A. § (1)-(4) bekezdéseit, a Tudományetikai Kódex preambulumát és az MTA Közgyűlésének 6/2009. (V. 5.) számú határozatával elfogadott Alapszabályának 3. § (7) bekezdését, valamint a 32. § (1) és (3) bekezdését.

[9] A fenti rendelkezéseket értékelve a törvényszék megállapította, hogy az alperes keresettel támadott cselekménye nem tekinthető közigazgatási tevékenységnek, mert ugyan az alperes a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. d) pontja alapján mint köztestület közigazgatási szervnek minősül, azonban cselekménye nem a közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező cselekmény.

[10] Általánosan kötelező magatartási szabályt csak jogszabály állapíthat meg. Az MTA tv. azon szóhasználata, miszerint az alperes őrködik a tudományos élet tisztaságán egy olyan általános megfogalmazása az alperes ezen közfeladatának, amely egyrészt nem tekinthető a Módtv. 8/A. § (3) bekezdése szerinti közfeladat ellátására kötelezésnek, másrészt a jogalkotó nem látta el az alperest ezen közfeladata végrehajtásához törvényben biztosított jogosítványokkal. A Tudományetikai Kódex preambuluma szerint az nem jogi norma, hanem a tudományos kutató világ erkölcsi önszabályozásának eszköze.

[11] Rámutatott az elsőfokú bíróság, a szakmai kamarai testületek fegyelmi-etikai eljárásait, a szakmai kamarák hatáskörét a jogalkotó törvényi szinten szabályozza. Azonban a keresettel támadott köztestületi döntés olyan etikai eljárás során született, amelyet jogszabály nem szabályoz, hanem az államtól független, a tudomány szabadságát biztosító, autonóm, diszkrecionális jogkörben megalkotott köztestületi határozat, amely nem jogszabályi kötelezésre alapítottan került megalkotásra, így nem minősül közigazgatási jogi szabálynak. Ezáltal a tudományetikai eljárás során hozott döntések sem minősülhetnek közigazgatási jog által szabályozott döntésnek. A keresettel támadott aktus nem felel meg a Kp. 4. § (1) bekezdésében rögzített közigazgatási tevékenység fogalmának, így közigazgatási jogvita tárgya sem lehet.

[12] A Kp. 5. § (2) bekezdésére tekintettel közigazgatási jogvitának nem minősülő közhatalmi döntésekkel szemben a bírói út csak akkor biztosított, ha annak felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény kifejezetten hatáskört telepít a közigazgatási bíróságok számára. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy ilyen törvényi rendelkezés nem létezik.

[13] A fentiekre figyelemmel az alperes döntése ellen közigazgatási bírói út nem vehető igénybe, a bíróság a per lefolytatására nem rendelkezik hatáskörrel.

[14] A törvényszék általánosságban zárta ki a bírói út igénybevételének lehetőségét, erre figyelemmel a felperes perindítási jogát már nem kellett vizsgálnia.

[15] Az elsőfokú bíróság a megszüntető végzését a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel alkalmazandó 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján hozta meg.

A fellebbezés és észrevétel

[16] Az elsőfokú végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt. A Kp. 4. § (1) bekezdésére és (3) bekezdés a) pontjára hivatkozva kifejtette, nem vitatható, hogy a köztestületek által lefolytatott bármely, etikai eljárás hozott döntés a jogalany jogi helyzetének megváltoztatását eredményezi. Az etikai eljárás alá vont alany jogi helyzetét az etikai eljárás kimenetele megváltoztatja akkor is, ha közhatalmi eszközökkel nem kikényszeríthető: akár úgy, hogy etikai vétség kerül megállapításra vele szemben, akár úgy, hogy a panaszt elutasítják, akár az eljárás más okból való megszüntetése esetén. Ha mindez nem így lenne, akkor például egy vasúti közlekedési hatóság által kiadott elvi típusengedély iránti eljárásban hozott határozat mint egyedi döntés sem lenne közigazgatási cselekmény, hiszen az elvi engedély alapján nincs olyan tény, magatartás, szankció vagy egyéb körülmény, amely kikényszeríthető lenne.