BH+ 2004.1.10 A csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége nem állapítható meg, ha az alperesi cselekményt minősítő körülmények állnak fenn. A jelen esetben a kábítószert tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek oktatási intézmény területén adták át. [Btk. 282. § (2), (3) bek. d) pont, (4), (8) bek.]

A városi bíróság a 2001. november 21. napján meghozott és első fokon 2001. november 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével K. R. K. terheltet - a városi bíróság végzésével alkalmazott 2 évi próbára bocsátást megszüntetve - 1 rb fiatalkorú személy sérelmére elkövetett kábítószerrel visszaélés büntettében [Btk. 282. § (1) bekezdésének V. fordulata és (2) bekezdés c) pont első fordulata] és 1 rd oktatási feladatok ellátására rendelt épületek területén elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek. [Btk. 282. § (2) bekezdés II. fordulata és (4) bekezdés I. fordulata].

Ezért - őt halmazati büntetésül - 3 évi és 2 hónapi fegyházra és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az 1) pontban írt tényállás lényege szerint az 1998. júniusától a sz.-i drogambulancián folyamatos kezelés alatt álló terhelt 1996-1998. év közötti időszakban rendszeresen fogyasztott kábítószert máktea, marihuánás cigaretta, illetve két esetben LSD bélyeg formájában.

1998 áprilisától 1998 júniusáig terjedő időben a terhelt az iskolai szakmai gyakorlat színhelyén négy alkalommal kínálta meg az általa készített mákteával fiatalkorú Sz. E.

A 2) pont alatti tényállás azt rögzíti, hogy a terhelt 1999. szeptember 1. napjától kezdődően egy szakközépiskolában folytatta tanulmányait. 1999. szeptembere és decembere között a szakközépiskola területén legalább tíz alkalommal adott az általa szívott marihuánából fiatalkorú D. Á., akitől egy esetben a marihuána ellenében 500 forintot fogadott el.

A D. Á. által elfogyasztott, illetve megszerzett kábítószer (kannabisz) mennyisége nem haladta meg a csekély mennyiség felső határát.

A városi bíróság jogerős ítélete ellen a legfőbb ügyész nyújtott be a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt éspedig a Be. 291/B. §-ának b) pontjára alapítottan, az ítélet hatályon kívül helyezése és a városi bíróságnak új eljárásra történő utasítása érdekében azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását szakítsa félbe.

A Legfelsőbb Bíróság az ezt követően 2003. január 13. napján meghozott végzésével - a jogorvoslati indítvány elbírálásig - a szabadságvesztés félbeszakítását elrendelte.

A jogorvoslati indítványban kifejtett jogi érvek lényege szerint a cselekmények minősítése és ennek következtében a kiszabott büntetés is azért törvénysértő, mert a terheltnek az 2) pontbeli cselekménye - ami kínálásként, átadásként értékelendő - a Btk. 282. § (8) bekezdésének második fordulatában meghatározott vétség megállapítására alkalmas csak, miután a törvény nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, ami az (1) és (2) bekezdéshez kapcsolódó minősítő körülmények esetén a (8) bekezdés alkalmazását kizárná.

Ugyanekkor az 1) pontban írt cselekmény elkövetésekor hatályos Btk. 282. §-ának (6) bekezdése ugyancsak privilegizált esetként, vétségként rendelte büntetni az ebben a tényállási pontban taglalt elkövetési magatartásokat.

Hivatkozott még az indítvány a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett azon jogi álláspontra is, miszerint a kábítószer mennyiségének kell a privilegizált eset, vagy minősített eset megállapítása szempontjából döntő jelentőséget tulajdonítani.