BH 1980.12.470 I. Állat szolgáltatására irányuló szerződéssel kapcsolatban a szavatossági jog a teljesítéstől számított 60 nap alatt évül el. [Ptk. 308. § (1) és (2) bek., 311. (2) bek.].

II. A peren kívüli tárgyalások folytatását olyan menthető oknak kell tekinteni, amely megakadályozta a jogosultat szavatossági igényének a bíróság előtti érvényesítésében [Ptk. 326. § (2) bek.].

A felperes az alperes keltető üzemétől 1978. augusztus 9-én 1050 db napos csirkét vásárolt. A naposcsibék baromfitífusszal fertőzöttek voltak, mert a keltetőüzem gépébe ezzel a betegséggel fertőzött tojások is kerültek. A betegség az állományban 1978. augusztus második harmadában jelentkezett. A kihívott állatorvos augusztus utolsó és szeptember első napjaiban számos állathullát küldött vizsgálatra az Országos Állategészségügyi Intézethez. Augusztus végén, illetve szeptember első napjaiban az Intézet értesítette az állatorvost, hogy az állatok baromfitífusszal voltak megfertőzve. 1978. szeptember 6. napján pedig a megyei állategészségügyi állomás arról tájékoztatta a felperest, hogy az állományában jelentkezett baromfitífusz az alperes keltetőüzeméből származott.

A felperes 1978. szeptember 13-án kártérítési igénnyel lépett fel az alperessel szemben és kérte, hogy az alperes elmaradt haszon, a csirkék kezelésére fordított költségek, valamint az elfogyasztott táp ellenértékének megtérítése fejében 126 550 forintot fizessen meg. A felperes e levelére az alperes 1978. október 9-én válaszolt és 10 755 forint megfizetését ajánlotta fel. A felperes ezt nem fogadta el, majd 1978. október 23-án újabb ajánlattal fordult az alpereshez, amelyben a hibás teljesítésből eredő költségét 66 828 forintban jelölte meg. Az alperes 1978. november 14-én kelt válaszában azt közölte a felperessel, hogy csak a korábbi levelében írt összeget hajlandó - méltányosságból - kifizetni.

A felperes 1979. január 2-án nyújtott be keresetlevelet 66 828 forint megfizetése iránt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 18 870 forint megfizetésére kötelezte. Az alperesnek azzal a védekezésével kapcsolatban, hogy a felperes követelése már elévült, a járásbíróság utalt a Ptk. 311. §-ának, illetőleg a 308. §-ának (2) bekezdésére. Ez utóbbi szerint ha a jogosult igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni - így különösen ha a hiba jellegénél, vagy a dolog természeténél fogva a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető - szavatossági jogait a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti. Mivel a megyei állategészségügyi állomás 1978. szeptember 6-án értesítette a felperest az állomány fertőzöttségéről, innen számítva az időpontokat, a felperes követelése nem tekinthető elévültnek. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes követelése elévült. Hivatkozott a Ptk. 311. §-a (2) bekezdésének arra a rendelkezésére, amely szerint állat szolgáltatására irányuló szerződés esetében a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a szavatossági jog a teljesítéstől számított 60 nap alatt évül el. Ebből - az általánostól eltérő - rendelkezésből az következik, hogy állat szolgáltatására irányuló szerződés esetén a Ptk. 308. §-a (2) bekezdésében írt rendelkezések alkalmazásának helye nem lehet. A felperes tehát az 1978. augusztus 9-i adásvételi szerződés alapján követelését 1978. október 8-ig bezárólag érvényesíthette volna az alperessel szemben. Az elévülést azonban a felperes 1978. szeptember 13-i írásbeli felszólítása megszakította. Az e napon újból megkezdődött elévülés 1978. november 12-én következett be. Ha a felperes 1978. október 23-i egyezségi ajánlatának elévülést megszakító joghatást lehetne tulajdonítani, az elévülés 1978. december 22-én következett volna be. A követelés érvényesítésének anyagi jogi korlátját jelentő határidő azonban megismételt felszólításokkal nem tolható ki.

A megyei bíróság ítéletének indokolásában utalt arra is, hogy az alperes 1978. október 9-i és november 14-i válaszlevelei tartalmuknál fogva nem tekinthetők a Ptk. 327. §-a (1) bekezdésében írt körülményeknek sem, így ezek nem szakították meg az elévülést. Egyebekben pedig a felperes nem igazolt egyetlen olyan tényt sem, amely perbeli követelése érvényesítésében őt akadályozta volna [Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése]. Mindezek alapján tévesnek minősítette az első fokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a felperes bírósági úton 1979. január 2-án érvényesített igényét korábban menthető okból nem tudta érvényesíteni.