BH 1996.5.253 A büntetőítéletben megállapított "csalás bűntette" a szerződéssel kapcsolatban a tévedésbe ejtésre, illetve tévedésben tartásra utal, ami nem semmisségi, hanem megtámadási ok [Ptk. 207. § (3) bek., 200. § (2) bek., 210. § (1) és (4) bek., Pp. 9. §].

A felperesek - mint tulajdonosok és haszonélvezők - 1990. november 10-én adásvételi szerződést kötöttek az I. r. alperessel, amely szerint az I. r. alperes 300 000 forintért megvásárolta a zártkerti ingatlanukat. Az írásbeli szerződés valótlanul azt is tartalmazta, hogy a vevő a vételárat a jogügylet létrejöttekor az eladóknak kifizette. A szerződés rögzítette, hogy az egyik eladó kiskorúsága folytán a szerződés érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. A felperesek a szerződésben hozzájárultak az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. A K. Körzeti Földhivatal az I. r. alperes tulajdonjogát 1990. november 13-án bejegyezte. Nincs adat arra, hogy gyámhatósági jóváhagyás történt volna. A szerződés aláírásakor a felek külön írásbeli megállapodásban rögzítették, hogy a vételár a valóságban 450 000 forint, és ebből az összegből az I. r. alperes 1990. november 20-ig 300 000 forintot, 1990. december 1-jéig pedig 150 000 forintot fog megfizetni.

Az I. r. alperes megbízásából 1990. november 13-án ingatlanközvetítő és ingatlanforgalmi szakértő a perbeli ingatlan forgalmi értékét 936 790 forintra becsülte. E szakvéleménnyel és tulajdonjogának igazolásával fordult a fakitermeléssel foglalkozó I. r. alperes kölcsönért a II. r. alpereshez. Az 1990. november 20-án kötött szerződéssel a II. r. alperes 600 000 forint kölcsönt biztosított az I. r. alperes részére, a fakitermelés finanszírozásához. A kölcsön biztosítására a földhivatal 1991. február 4-én a perbeli ingatlanra a II. r. alperes javára jelzálogjogot jegyzett be.

Az I. r. alperes az ingatlan vételárát nem fizette meg a felpereseknek, a bíróság által kibocsátott és jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján megindult végrehajtási eljárás nem hozott eredményt. Időközben az I. r. alperessel szemben büntetőeljárás indult, és a K. Városi Bíróság az 1992. szeptember 10-én hozott ítéletében bűnösnek mondta ki 5 rendbeli jelentős értékre üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, 4 rendbeli nagyobb értékre üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, továbbá 2 rendbeli kisebb értékre üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében és egyebekben. A büntetőbíróság mind a perbeli ingatlanra, mind a kölcsönre vonatkozó jogügyletet érintően megállapította a bűnösséget. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét 1992. december 8-án lényegében helybenhagyta.

A felperesek az 1993. február 17-én benyújtott keresetükben mind az adásvételi szerződés, mind a kölcsönszerződés semmisségét kérték megállapítani. Másodlagos kereseti kérelmükben a jogügyleteket megtévesztésre hivatkozással támadták meg, és e címen kérték azok érvénytelenségének megállapítását és a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint sem az adásvételi szerződés, sem a kölcsönszerződés nem ütközött megkötésekor jogszabályba. A szerződés nem teljesítése nem vezet annak semmisségéhez, s ezen nem változtat az a tény sem, hogy a jogerős büntetőítélet később e jogügyletekkel kapcsolatban megállapította az I. r. alperes bűnösségét. Rámutatott arra, hogy a II. r. alperes a kölcsönszerződés megkötésekor a jogszabályokat betartva, az ingatlan-nyilvántartásban jóhiszeműen bízva járt el. A szerződések megtámadására irányuló felperesi másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a felperesek a megtámadási határidőt elmulasztották. Az I. r. felperes 1991. december 19-én a rendőrségi meghallgatásakor már tudomást szerzett arról, hogy az I. r. alperes a szerződéseket nem fogja teljesíteni.

Ehhez képest a keresetnek az 1993. február 17-én történt benyújtása már a megtámadásra rendelkezésre álló egyéves határidőn túl történt.

Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésükben a felperesek az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát kérték.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az adásvételi szerződés, valamint a kölcsönszerződés semmiségét megállapítva elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, a jelzálogjog törlését. Az ítélet indokolása szerint a jogügyletek azért semmisek, mert azok megkötésével az I. r. alperes bűncselekményt követett el. Álláspontja szerint az adott esetben a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján is erre a következtetésre kell jutni. A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mert a kölcsönügylettel kapcsolatos ítéleti rendelkezést jogszabálysértőnek tartja. Állítása szerint jogszerűen és jóhiszeműen járt el a kölcsön nyújtásakor, így harmadik félként a felperesek és az I. r. alperes közötti jogviszony hátrányosan nem érintheti. Az I. r. alperes az ingatlan megvásárlásával és tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével rendelkezett azzal a fedezettel, amelyre figyelemmel a II. r. alperes a hitelt biztosította. Véleménye szerint a szerződés megkötésekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Mindezekre figyelemmel a kölcsönszerződésre vonatkozóan és ezzel összefüggésben a jelzálogjog törlését érintően a jogerős ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.