A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20609/2013/11. számú határozata közgyűlési határozat megsemmisítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 62. §] Bírók: Molnár Ágnes, Németh László, Senyei György

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22956/2012/16., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20609/2013/11.*, Kúria Pfv.20997/2014/4. (BH+ 2015.3.108), 3092/2016. (V. 12.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.609/2013/11.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Mécs László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mécs László ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Zamadits Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen, közgyűlési határozat megsemmisítése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2013. március 7. napján kelt 70.P.22.956/2012/16. sorszámú ítélete ellen, a felperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes 2012. május 29-én tartott közgyűlésének 15. napirendi pontjában a tagsági jogviszonyának megszüntetése tárgyában hozott 28/2012. (05. 29.) számú határozatát semmisítse meg, mert az nem felel meg az alperes belső szabályzataiban foglaltaknak.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint eljárása során jogszabálysértést nem követett el.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 38.100 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a fegyelmi bizottság határozata meghozatalának napján, 2012. február 20-án a felperes által a bizottság tagjai ellen kezdeményezett fegyelmi eljárás nem volt folyamatban, ugyanis a kérelmet az elnökség a 2011. december 15-én kelt döntésével elutasította és a felperes a határozatot a bíróság előtt nem támadta meg. Így e határozatban foglaltak jelen eljárásban a Ptk. 62. § (6) bekezdésében megállapított jogvesztő határidő eltelte miatt már nem kifogásolhatók. A felperes a fegyelmi bizottság elnökével szemben elfogultsági kifogást jelentett be, azonban az alperesi alapszabály ilyen eljárást nem ismer, ezért annak elbírálására az alperesnek nem volt lehetősége. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a fegyelmi határozat részletes indokait a másodfokon eljáró alperesi közgyűlés határozatának meghozatala előtt kézhez vette, a közgyűlésen jelen volt, így az ellene felhozott indokokra érdemben nyilatkozhatott. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kizárását tartalmazó határozatokat az alperes, illetve szervei törvénysértés nélkül hozták meg. A felperes az alperes közgyűlési és elnökségi határozatai megtámadása iránt korábban számos pert indított, amelyek részben eredményre vezettek. Az elsőfokú bíróság nem vonta kétségbe, hogy a tagnak a Ptk. 62. § (6) bekezdése alapján joga van az egyesület szervei által hozott bármely jog- vagy alapszabálysértő határozat megsemmisítése iránt pert indítani, azonban a Ptk. 5. §-a tiltja a joggal való visszaélést. A Ptk. 5. § (2) bekezdése szerint pedig joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. A felperes 2008 és 2009 években kivétel és egyedi mérlegelés nélkül az alperes valamennyi szerve által hozott határozatokat támadta, tehát a felperes a részére biztosított megtámadási joggal visszaélt. A fegyelmi bizottság hivatkozott arra is, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) 2007. évben az alperesnek ítélt jelentős összegű támogatását a felperes bejelentése alapján visszavonta. A felperes általános jelleggel tett bejelentést az NCA felé, azonban az NCA a kedvezőtlen határozatát nem a felperes által szolgáltatott információk alapján hozta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes ezen eljárást kezdeményező magatartása illeszkedik a peres eljárások sorába, tehát a felperes folyamatosan, minden lehetséges fórumon kifogásolja az alperes szerveinek működését. A felperesi magatartás nem az alperes működése törvényességének helyreállítására, hanem annak ellehetetlenítéséhez vezetett.

Rámutatott, hogy a fegyelmi határozat nem jelölte meg konkrétan, hogy milyen korábbi, felperes ellen folyamatban volt határozatokra hivatkozik. Így ezen indokok alapján a felperes kizárásának nem lett volna helye. Az elsőfokú bíróság a felperes tevékenységét teljes körben értékelte, így nem volt jelentősége annak, hogy a határozatban hivatkozott egyik első fokú ítélet még nem emelkedett jogerőre, illetve a felperes további perújítási kérelemmel élt.