A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20609/2013/11. számú határozata közgyűlési határozat megsemmisítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 62. §] Bírók: Molnár Ágnes, Németh László, Senyei György

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.609/2013/11.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Mécs László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mécs László ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Zamadits Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen, közgyűlési határozat megsemmisítése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2013. március 7. napján kelt 70.P.22.956/2012/16. sorszámú ítélete ellen, a felperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes 2012. május 29-én tartott közgyűlésének 15. napirendi pontjában a tagsági jogviszonyának megszüntetése tárgyában hozott 28/2012. (05. 29.) számú határozatát semmisítse meg, mert az nem felel meg az alperes belső szabályzataiban foglaltaknak.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint eljárása során jogszabálysértést nem követett el.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 38.100 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a fegyelmi bizottság határozata meghozatalának napján, 2012. február 20-án a felperes által a bizottság tagjai ellen kezdeményezett fegyelmi eljárás nem volt folyamatban, ugyanis a kérelmet az elnökség a 2011. december 15-én kelt döntésével elutasította és a felperes a határozatot a bíróság előtt nem támadta meg. Így e határozatban foglaltak jelen eljárásban a Ptk. 62. § (6) bekezdésében megállapított jogvesztő határidő eltelte miatt már nem kifogásolhatók. A felperes a fegyelmi bizottság elnökével szemben elfogultsági kifogást jelentett be, azonban az alperesi alapszabály ilyen eljárást nem ismer, ezért annak elbírálására az alperesnek nem volt lehetősége. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a fegyelmi határozat részletes indokait a másodfokon eljáró alperesi közgyűlés határozatának meghozatala előtt kézhez vette, a közgyűlésen jelen volt, így az ellene felhozott indokokra érdemben nyilatkozhatott. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kizárását tartalmazó határozatokat az alperes, illetve szervei törvénysértés nélkül hozták meg. A felperes az alperes közgyűlési és elnökségi határozatai megtámadása iránt korábban számos pert indított, amelyek részben eredményre vezettek. Az elsőfokú bíróság nem vonta kétségbe, hogy a tagnak a Ptk. 62. § (6) bekezdése alapján joga van az egyesület szervei által hozott bármely jog- vagy alapszabálysértő határozat megsemmisítése iránt pert indítani, azonban a Ptk. 5. §-a tiltja a joggal való visszaélést. A Ptk. 5. § (2) bekezdése szerint pedig joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. A felperes 2008 és 2009 években kivétel és egyedi mérlegelés nélkül az alperes valamennyi szerve által hozott határozatokat támadta, tehát a felperes a részére biztosított megtámadási joggal visszaélt. A fegyelmi bizottság hivatkozott arra is, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) 2007. évben az alperesnek ítélt jelentős összegű támogatását a felperes bejelentése alapján visszavonta. A felperes általános jelleggel tett bejelentést az NCA felé, azonban az NCA a kedvezőtlen határozatát nem a felperes által szolgáltatott információk alapján hozta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes ezen eljárást kezdeményező magatartása illeszkedik a peres eljárások sorába, tehát a felperes folyamatosan, minden lehetséges fórumon kifogásolja az alperes szerveinek működését. A felperesi magatartás nem az alperes működése törvényességének helyreállítására, hanem annak ellehetetlenítéséhez vezetett.

Rámutatott, hogy a fegyelmi határozat nem jelölte meg konkrétan, hogy milyen korábbi, felperes ellen folyamatban volt határozatokra hivatkozik. Így ezen indokok alapján a felperes kizárásának nem lett volna helye. Az elsőfokú bíróság a felperes tevékenységét teljes körben értékelte, így nem volt jelentősége annak, hogy a határozatban hivatkozott egyik első fokú ítélet még nem emelkedett jogerőre, illetve a felperes további perújítási kérelemmel élt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsősorban annak megváltoztatásával a keresetével egyező döntés meghozatalát kérte. Másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint a fegyelmi bizottság 1/2012. (02. 20.), az elnökség 5/2012/ (03. 01.), és a közgyűlés 28/2012. (05. 29.) számú határozata nem felel meg a határozat követelményeinek, azok indokolást nem tartalmaznak. Előadta, hogy a fegyelmi bizottság határozatáról nem értesült az elnökség döntése előtt, azt csak 2012. május 8-án vette kézhez. Állította, hogy a közgyűlés határozatáról értesítést nem kapott. Utalt arra is, hogy az elnökségi ülés részletes jegyzőkönyve 2. oldalának utolsó bekezdésében és a fegyelmi bizottság 1/2012. (02. 20.) számú határozatában hivatkozott SzMSz XVI. fejezet 3. bekezdés f) pontja nem létezik. Kifogásolta, hogy indítványa ellenére a fegyelmi eljárással kapcsolatos valamennyi irat és az alperesi SzMSz nem került beszerzésre. Sérelmezte, hogy a fegyelmi bizottság határozatában a korábbi etikai bizottság olyan határozataira hivatkozott, amelyeket a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével megsemmisített. Az elsőfokú bíróság a fegyelmi bizottság határozatára hivatkozással hat peres eljárást jelölt meg ítéletében, annak ellenére, hogy a fegyelmi bizottság 1/2012. (02. 20.) számú határozata három ítéletet nevesített. Utalt arra, hogy a bírósági ítéletek szerint a támadott alperesi határozatok formai okai olyan súlyúak voltak, hogy további vizsgálódásokat a bíróság nem végzett. Az elsőfokú bíróságnak jelen esetben a határozatokban foglaltak megalapozottságát kellett volna vizsgálnia. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a felperesi és az alperesi kérelmekben írtakon, így eljárása a Pp. 215. §-ába ütközik. E körben utalt az ítélet 11. oldal első és harmadik bekezdésére, miszerint a bíróság a felperes alperesi tevékenységgel összegfüggő teljes magatartását értékelte. Az elsőfokú bíróság terhére rótta, hogy nem vizsgálta a fegyelmi bizottság elnöke ellen kezdeményezett elfogultsági eljárás lefolytatásának elmaradását, az NCA-val kapcsolatos több évi törvényellenes alperesi magatartásra vonatkozó hivatkozását, ugyanis az alperes maga teremtette meg a működését veszélyeztető helyzetet, ami a jó hírnevének csorbítására volt alkalmas. Az NCA iratai szerint a 2007., 2008., 2009. évekre is megállapítást nyert, hogy az alperes törvényellenesen nyújtott be pályázatot, kötött szerződést és használt fel állami pénzeket. Utalt arra is, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.618/2010/4. számú ítéletében a felperesre a Fővárosi Bíróság által tett terhelő megállapításokat mellőzte. Kiemelte, hogy 2009. év óta semmilyen bírósági eljárást nem kezdeményezett az alperessel szemben, jelen ügyet kivéve. Az alperes a tagi kötelezettségének megsértésével kapcsolatban egyetlen tényadatot sem tudott bizonyítani, ilyen indítványa nem volt.