A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20220/2012/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 122. §, 215. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 355. §, 358. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.220/2012/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Lukács Mária Ügyvédi Iroda, Kalmárné dr. Lukács Mária ügyvéd által képviselt I - III. rendű felpereseknek, a dr. Bányai Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. július 16. napján meghozott 10.P.630.877/2003/87. számú ítélete ellen, az alperes részéről 89. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperesek Pf. 6. számú csatlakozó fellebbezése folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja.

Az alperes marasztalásának tőkeösszegét az I. rendű felperes javára 72.000 (hetvenkettőezer) forintról 80.000 (nyolcvanezer) forintra, a 2010. július 1-jétől fizetendő járadék havi összegét 90.000 (kilencvenezer) forintról 100.000 (százezer) forintra felemeli, míg a nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 3.756.284 (hárommillió-hétszázötvenhatezer-kettőszáznyolcvannégy) forintról 2.699.356 (kettőmillió-hatszázkilencvenkilencezer-háromszázötvenhat) forintra, a lejárt járadék összegét 7.830.000 (hétmillió-nyolcszázharmincezer) forintról 6.962.000 (hatmillió-kilencszázhatvankettőezer) forintra leszállítja.

Az alperes marasztalásának tőkeösszegét a II. rendű felperes javára 450.258 (négyszázötvenezer-kettőszázötvennyolc) forintról 108.000 (száznyolcezer) forintra, a nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 4.500.000 (négymillió-ötszázezer) forintról 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forintra leszállítja.

Az alperes marasztalásának tőkeösszegét a III. rendű felperes javára a lejárt járadék tekintetében 13.072.119 (tizenhárommillió-hetvenkettőezer-száztizenkilencezer) forintról 5.576.000 (ötmillió-ötszázhetvenhatezer) forintra, a nem vagyoni kártérítés tekintetében 4.500.000 (négymillió-ötszázezer) forintról 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forintra, a 2010. július 1. napjától 2011. május 31. napjáig esedékes járadék havi összegét 164.686 (százhatvannégyezer-hatszáznyolcvanhat) forintról 78.000 (hetvennyolcezer) forintra leszállítja, a 2011. június 1-jétől esedékes járadék havi összegét 169.000 (százhatvankilencezer) forintra felemeli.

Mellőzi az ítéletből annak megállapítását, hogy a felek költségeiket maguk viselik. Ehelyett kötelezi az I. és III. rendű felpereseket, hogy személyenként 127.000 (százhuszonhétezer) forintot, és a II. rendű felperest, hogy 254.000 (kettőszázötvennégyezer) forint elsőfokú részperköltséget 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek. A le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség viselését pedig akként rendezi, hogy abból az alperes 270.000 (kettőszázhetvenezer) forint illetéket, és 161.496 (százhatvanegyezer-négyszázkilencvenhat) forint szakértői költséget köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó 630.000 (hatszázharmincezer) forint illetéket és 376.824 (háromszázhetvenhatezer-nyolcszázhuszonnégy) forintot az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 10.160 (tízezer-egyszázhatvan) forint másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 455.300 (négyszázötvenötezer-háromszáz) forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket. Kötelezi II. rendű felperest, hogy 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forint, a III. rendű felperest, hogy 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú perköltséget 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek. Megállapítja, hogy további 628.700 (hatszázhuszonnyolcezer-hétszáz) forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes házastársa, a II-III. rendű felperesek édesapja 2003. március 21-én közlekedési balesetben elhunyt. A baleset az alperes biztosítottjának hibájából azért következett be, mert ...-en a ... gyorsforgalmi úton szabálytalan előzését követően a záróvonal ellenére áttért a menetiránya szerinti bal oldalra, ahol összeütközött a T. Gy. által vezetett személygépkocsival. T. Gy. a baleset idején a biztonsági övét nem használta, és a megengedett 70 km/h sebesség helyett 76-82 km/h sebességgel közlekedett. A bíróság 2005. december 12-én jogerős ítéletével az alperes biztosítottjának bűnösségét megállapította halálos közlekedési baleset gondatlan okozásának vétségében.

A felperesek keresetük szerint személyenként 10.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés és a baleset napjától számított késedelmi kamat megfizetését kérték alperestől. Emellett 2003. március 21-től az I. rendű felperes havi 100.000 Ft, a II-III. rendű felperesek személyenként havi 200.000 Ft tartást pótló járadék megfizetésére tartottak igényt, az I. és III. rendű felperesek véghatáridő nélkül, a II. rendű felperes pedig 2006. június 30-ig. Az I. rendű felperes igényt tartott továbbá 50.000 Ft gyászruha, és 30.000 Ft halotti tor költsége, valamint ezek balesettől számított késedelmi kamatának megfizetésére.

Az alperes az I. rendű felperes keresetét teljes egészében, a II-III. rendű felperesekét 850.000 Ft nem vagyoni kártérítést meghaladó részében kérte elutasítani. Arra hivatkozott, hogy a néhai azzal, hogy a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedett és a biztonsági övét nem használta, a kárai bekövetkeztében 15 %-ban közrehatott. Álláspontja szerint mindhárom felperes sérelmei 850.000 Ft nem vagyoni kártérítéssel kompenzálhatók. Az I. rendű felperes esetében a peren kívül már teljesített egymillió forinttal ehhez képest már túlfizetésbe került, ezért kérte a fennmaradó 150.000 Ft elszámolását. Az I. rendű felperes temetéssel összefüggő 80.000 Ft költségét elismerte. Állította, hogy az I-II. rendű felperesek javára rászorultságuk hiányában tartást pótló járadék nem állapítható meg. A járadék számításának alapjául pedig csak a néhai munkaviszonyból származó jövedelme szolgálhat. Az elhunyt vállalkozói tevékenységből származó és osztalék bevétele ugyanis az ... Kft-nél az összeférhetetlensége miatt jogszerűtlenül végzett tevékenységből származott. A járadékfizetést az I. rendű felperes esetében a nyugdíjkorhatár betöltésének, míg a III. rendű felperes esetében az iskolai tanulmányok befejezésének, 2011. június 30-ára várható időpontjában kérte lezárni.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest az I. rendű felperes javára 72.000 Ft, illetve 3.756.284 Ft és további 7.830.000 Ft tőke, valamint 2010. július 1-től kezdődően havi 90.000 Ft járadék, a II. rendű felperes javára 450.258 Ft és 4.500.000 Ft, a III. rendű felperes javára 13.072.119 Ft és 4.500.000 Ft tőke, valamint 2010. július 1-től havi 164.686 Ft járadék, valamint késedelmi kamat fizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A boncjegyzőkönyv megállapításai, a kiegészített és aggálytalannak tartott műszaki szakértői vélemény alapján arra következtetett, hogy kárának bekövetkeztében a néhai 10 %-ban közrehatott. A tanúvallomások, valamint az elmeorvosi és pszichológiai szakvélemények alapján részletezte a felpereseket ért nem vagyoni hátrányokat, melyeket személyenként 4.500.000 Ft-tal tartott kompenzálhatónak. Megállapította, hogy a már megfizetett 1.000.000 Ft késedelmi kamatra történő elszámolását követően az I. rendű felperes további 3.756.284 Ft tőkére, és annak 2003. szeptember 27-től esedékes késedelmi kamatára jogosult. A kármegosztásra figyelemmel az I. rendű felperes gyászruha és halotti tor költségét 72.000 Ft erejéig tartotta megalapozottnak. Megállapította, hogy T. Gy. vezető állású munkavállalóként a 'B' (...) Kft-nél állt alkalmazásban. A saját alapítású ... Kft. keretében végzett egyéb tevékenységei a munkaviszonyával összeférhetetlenek voltak. Az ebből származó osztalék-jövedelem névleg a II. rendű felperest illette meg. A jogszabály megkerülésével végzett tevékenységből származó jövedelmet ezért álláspontja szerint a járadékalap meghatározása során figyelmen kívül kellett hagyni. Szükségtelennek tartotta könyvszakértői vélemény beszerzését, mert a munkáltató tájékoztatása alapján megállapíthatónak tartotta a néhai munkaviszony alapján elérhető jövedelmét. A járadék meghatározásánál figyelembe vette az adóbevallások, a jövedelemigazolások, az özvegyi nyugdíjra és árvaellátásra vonatkozó határozatok adatait. A III. rendű felperesnek 2003-ban tíz hónapra 123.110 Ft, 2004-ben 167.840 Ft, 2005-re 150.385 Ft, 2006-ra 147.665 Ft, 2007. évre 172.184 Ft, 2008-ra 188.482 Ft, 2009-re 200.000 Ft, 2010-re 182.984 Ft összegű havi járadékot állapított meg, míg számítása szerint az I. rendű felperes számára a havi 100.000 Ft járadék mindvégig indokolt volt. A II. rendű felperes igazolt jövedelme (bér, osztalék és árvaellátás) összege meghaladta a szülők jövedelméből rá eső 20 % mértéket. Ezért a számítása alapján ő járadékra 2006-ig nem volt jogosult. Ebben az évben viszont az ő jövedelme sem érte el azt a szintet, ami szükségleteinek a balesetet megelőző módon való kielégítést biztosította volna, ezért számára is megállapított járadékot, a számításai szerint 83.381 Ft összegben. A lejárt járadék az I. rendű felperes esetében 7.830.000 Ft-ot, a folyamatosan fizetendő járadék havi összege 90.000 Ft-ot, a II. rendű felperes esetében a lejárt járadék 450.258 Ft-ot, a III. rendű felperes esetében 13.072.119 Ft-ot, míg a folyamatos járadék havi 164.686 Ft-ot tett ki. A lejárt járadékok után a bíróság középarányos időponttól ítélt meg késedelmi kamatot.