A Győri Ítélőtábla Pf.20061/2019/4. számú határozata szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 79. §, 81. §, 152. §, 155/A. §, 253. §, 256/A. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 5. §, 203. §, 212. §, 213. §] Bírók: Lezsák József, Maurer Ádám, Mészáros Zsolt

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.061/2019/4. szám

A Győri Ítélőtábla a Dr. Pap Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Lajer Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés létre nem jöttének, érvénytelenségének megállapítása és járulékai iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2019. január 14-én kelt 15.P.20.512/2017/36. számú ítéletével szemben a felperes által 37., az alperes által 38. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

A perköltségviselésre irányuló rendelkezéseket részben megváltoztatja, a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 168.700 (Egyszázhatvannyolcezer-hétszáz) Ft-ra felemeli.

A felperes tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására és számlájára 363.200 (Háromszázhatvanháromezer-kétszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket, az alperesnek pedig 15 napon belül 60.000 (Hatvanezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az M Bankkal kötött korábbi deviza alapú kölcsöntartozása kiváltására és további kölcsön felvétele céljából több pénzintézetet felkeresett, végül az alperes deviza alapú hitelkonstrukcióját tartotta a legkedvezőbbnek. A pénzintézetnél tájékoztatást kapott a konstrukció, a kamat- és árfolyamkockázat lényegéről, azok törlesztő részletre gyakorolt hatásáról, mely tájékoztatás során alperes erről a kockázatról külön írásbeli tájékoztatót adott át, aminek megismerését, megértését adós aláírásával ismerte el 2008. április 25-én. A tájékoztató ismerteti a forint és svájci frank egymáshoz viszonyított árfolyamának alakulásával kapcsolatos körülményeket, annak hatását a törlesztési összegre, a járulékokra és költségekre, a kedvezőtlen változás esetén pótfedezet biztosításával kapcsolatos adósi kötelezettséget. A tájékoztató kitér a kamat változásának a lehetőségére, amit a nemzetközi kamatok változása is befolyásol. A tájékoztató arra is egyértelműen utal, hogy az árfolyam változásából eredő kockázatot kizárólag az adósok viselik. A bank tájékoztatta továbbá adósokat a PSZÁF honlapján található, a deviza alapú hitelekkel összefüggő árfolyamszámítással kapcsolatos ismertetőről.

A peres felek között ezen előzményeket követően, 2008. május 27-én jött létre svájci frankban nyilvántartott deviza alapú kölcsönszerződés, melynek alapján alperes 4.540.000.- forint kölcsönt nyújtott felperesnek azzal, hogy az a szerződés hatályba lépésének napján érvényes deviza vételi árfolyam alapulvételével került svájci frankban is meghatározásra. Adós ugyanazon a napon közjegyző előtt egyoldalú kötelezettség-vállaló nyilatkozatot tett a szerződés tatalmával egyezően. A nyilatkozat már tartalmazza a kölcsön összegét svájci frankban is azzal, hogy a szerződés hatályba lépésekor a vételi árfolyam alapulvételével annak összege 31.310,34 CHF.

Az adós az árfolyam megemelkedése miatt a részleteket egy idő után már nem tudta fizetni, ezért 2010. december 3-án, majd 2012. január 5-én az alperessel megállapodott abban, egy évig kizárólag kamatot és kezelési költséget kell fizetnie, a futamidő így 2018. augusztus 27-ig tart. A szerződések rögzítették az akkor fennálló svájci frank tartozásokat is. Felperes közjegyző előtt a módosításokkal egyező tartalmú egyoldalú kötelezettség-vállaló nyilatkozatot tett.

Az alperes 2015. április 29-én küldte meg felperesnek a törvényi elszámolását, ami felülvizsgáltnak minősül.

A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés és annak módosításai teljes érvénytelenségének megállapítását kérte azok semmisségére hivatkozással. Álláspontja szerint a szerződés tárgyát nem tartalmazza a Hpt. 213. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a megállapodás, mert nem állapítható meg, és számítás sem végezhető rá, hogy milyen összegű devizát tartott nyilván az alperes tartozásként. Kifogásolta továbbá a szerződés teljes hiteldíjmutatóra vonatkozó szabályozását is azon indokkal, hogy a szerződés nem határozza meg egyértelműen a figyelembe nem vett költségeket és azok összegét, ami sérti a Hpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontját. Felperes szerint az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztató nem felel meg a C-51/17/EUB és C-126/17/EUB ítéletben és a 2/2014. PJE döntésben kifejtett világos és érthető megfogalmazás elvének, továbbá hiányos, mert a szerződésnek átlátható módon fel kell tüntetnie az átváltási mechanizmus konkrét működését, annak összefüggését és hatását a fogyasztó fizetési kötelezettségére, az árfolyamkockázat mibenlétének tartalmát, gazdasági következményeit. A tájékoztatás elégtelensége folytán az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezés tisztességtelen. Előadta továbbá, hogy a szerződés szerint ugyan annak része az üzletszabályzat és az általános szerződési feltételek, azonban ezeket nem kapta meg, az alperes nem biztosította a megismerhetőségüket, ezért nem is váltak a szerződés részévé, rendelkezéseit nem lehet figyelembe venni.

Arra is hivatkozott, hogy a szerződésekhez kapcsolódó egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatok szintén semmisek, mert leplezett, színlelt kölcsönszerződések, egyebekben alaki hibában is szenvednek, miután a másik szerződő fél azokat nem írta alá. Mindezek alapján alkalmatlanok arra, hogy azok alapján az alperes végrehajtást kezdeményezhessen.

A felperes a szerződés hatályossá nyilvánítását kérte oly módon, hogy a kölcsön után évi 16%-os kamattal számolva a tartozása 7.051.084.-Ft, amiből 6.104.907.- forintot már megfizetett, így a fennálló tartozása 946.177.- Ft.

A felperes a C-38/17. sz. uniós döntés meghozataláig a per tárgyalásának felfüggesztését kérte.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a kölcsön összege forint és deviza összegben is megállapítható, utóbbi egyértelműen kiszámítható. A teljes hiteldíjmutató szabályozása is megfelel a törvényi előírásoknak, a szerződés tételesen tartalmazza, hogy annak nem része a közjegyzői díj, a folyósítási jutalék, az előtörlesztés, szerződésmódosítás és a felmondás díja, egyéb költséget pedig alperes nem is számolt fel. Alperes előadta, hogy a felperes az árfolyamkockázatról a szerződéskötést megelőzően külön tájékoztatást kapott, ami mind a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdéseiben, mind a 2/2014. sz. PJE határozatban foglaltaknak megfelel, egyértelmű, érthető és világos volt a szerződést megelőző külön nyilatkozatba foglalt tájékoztatás a bank részéről. A tájékoztatásnak a 6/2013. PJE döntés szerint nem kellett kiterjednie az árfolyamváltozás mértékére, az a tény, hogy a későbbiekben jelentősen megemelkedett a deviza árfolyama, nem írható alperes hátrányára. Hivatkozása szerint a fogyasztótól is elvárható a gondos eljárás, hogy jelentős anyagi terhet jelentő szerződésnél szakember segítségét kérje.