A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40154/2015/1. számú határozata finanszírozási díj megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 30. §, 35. §, 36. §, 37. §] Bírók: Gajdos István, Szabó Györgyi, Vargáné dr. Erdődi Ágnes

... ÍTÉLŐTÁBLA

25.Gf.40.154/2015/9

A ... Ítélőtábla a ... által képviselt ... felperesnek - a ... által képviselt alperes neve (....) alperes ellen finanszírozási díj megfizetése iránt a ... Törvényszék előtt folyamatba tett perében a 2014. november 5. napján kelt 7.G.40.567/2013/39 számú ítélet ellen az alperes részéről 44. sorszám alatt előterjesztett és 47. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A ... Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 929.500 (kilencszázhuszon-kilencezer-ötszáz) Ft illetéket, valamint 15 napon belül a felperesnek 368.874 (háromszázhatvan-nyolcezer-nyolcszázhetvennégy) Ft másodfokú költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásában rögzítette, hogy a felperes jogelődje 2004. február 3-án finanszírozási alapszerződést kötött az alperessel fogorvosi alapellátásra területi ellátási kötelezettséggel, beutalási, gyógyszerrendelési és gyógyászati segédeszköz rendelési jogosultsággal. A szerződés 7.6. pontjában az alperes tudomásul vette, hogy a finanszírozó jogosult a finanszírozás keretében folyósított összegnek a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások működési kiadásai fedezetére történő felhasználását ellenőrizni, amiről a finanszírozó a szolgáltató észrevételeit is tartalmazó jegyzőkönyvet köteles készíteni. A szerződés 7.7. pontjában az alperes tudomásul vette azt is, hogyha az Egészségbiztosítási Alapból kapott finanszírozást nem a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások nyújtására használja fel, köteles azt a finanszírozónak a szerződés 7.5. pontjában foglaltak szerint a késedelmi kamatokkal együtt megtéríteni. A szerződés 7.5. pontja szerint a szolgáltató késedelmi kamatként a finanszírozási többlet után számított mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget volt köteles megfizetni.

A felperes jogelődje 2010. augusztus 4-én elrendelte az E.Alapból folyósított pénzeszközök 2008. évi elszámolásának pénzügyi ellenőrzését 2008. január 1. napjától 2008. december 31. napjáig terjedő időszakra. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv szerint az alperes finanszírozási bevétele 19.622.500 Ft, az elfogadott kiadások összege 14.285.200 Ft volt, a záró pénzügyi egyenleg 21.188.300 Ft-ot tett ki, amelyből a bankszámlán 3.233.600 Ft, a pénztárban pedig 1.037.700 Ft volt. Az ellenőrzés megállapította, hogy 16.917.000 Ft finanszírozással az alperes nem tudott elszámolni. A felperes az alperesi elszámolásból az alábbi tételeket fogadta el, illetve utasította vissza:

1.) 3.2 soron az alperes által szakmai anyagként elszámolt 427.000 Ft-ból elfogadott 342.000 Ft-ot, visszautasított 85.000 Ft-ot

2.) 3.8. soron az alperes által karbantartási anyagként elszámolt 3.290.000 Ft-ot átsorolta a 7. osztaléksorba és ezen a soron elfogadta

3.) 4.1. soron épület bérleti díj címén az alperes 0 Ft-ot számolt el, a felperes ezen a soron az 522 bérleti főkönyvi számláról elfogadott 1.200.000 Ft-ot

4.) 4.7. soron javítás, karbantartás költség címén az alperes nem számolt el összeget, a felperes ezen a soron 104.000 Ft-ot elfogadott, mint szerződött szakfeladatra fordított kiadás

5.) 4.8. soron az alperes által telefon és internetdíjként elszámolt 643.000 Ft-ból a felperes 313.000 Ft-ot elfogadott és visszautasított 330.000 Ft-ot azzal, hogy 171.000 Ft az E.Alap terhére nem számolható el, 159.000 Ft-ot pedig a költségek felmerülését igazoló dokumentumok hiánya miatt

6.) 4.10. soron az alperes által rezsiköltségként elszámolt 271.000 Ft-ot a felperes elfogadta, ezen a soron összesen 366.000 Ft-ot fogadott el

7.) 6.1.1. soron az alperes által orvosi bérköltségként elszámolt 3.857.000 Ft-ból a felperes elfogadott 3.400.000 Ft-ot, 457.000 Ft-ot pedig átsorolt a 6.3. soron szereplő bér jellegű juttatások közé

8.) 6.3. soron az alperes bérjellegű juttatásként nem számolt el összeget, a felperes ide sorolt át 457.000 Ft-ot, amiből elfogadott 183.000 Ft-ot, visszautasított 274.000 Ft-ot

9.) 9.1. soron személyi jövedelemadó címén az alperes 3.935.000 Ft-ot számolt el, a felperes ezen összeget visszautasította.

Az elszámolás nyitó tételeként a felperes az alperes elszámolásától eltérően figyelembevette az előző évi pénzmaradványt 15.851.000 Ft összegben.

Az alperes a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzített a szolgáltatási díj visszavonására irányuló megállapodásokat teljes egészében vitatta.

A felperesi jogelőd 2011. augusztus 21-én kelt levelében felszólította az alperest 21.343.924 Ft megfizetésére, amit az alperes 2011. augusztus 23-án vett át.

A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 11.961.073 Ft finanszírozási díj és annak 2009. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával számolt késedelmi kamata, valamint a felmerült perköltség megfizetésére. Keresetét az 1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 36. § (3) bekezdésére és a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (Számv.tv.) 161/A § (1) és (2) bekezdésére alapította azzal, hogy a kereset összegszerűségét a perben kirendelt szakértői véleményben foglaltak alapján határozta meg.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A keresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 11.618.083 Ft főkövetelést, valamint annak 2009. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával számolt késedelmi kamatát és 233.410 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívására a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 1.015.000 Ft illetékből 710.500 Ft-ot és megállapította, hogy a fennmaradó 304.500 Ft illetéket az állam viseli.

Döntése indokolásában az Ebtv. 30. § (1) bekezdése, 35. § (2) és (6) bekezdése, valamint a 36. § (3) bekezdésének és a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (Számv.tv.) 161/A § (1) és (2) bekezdésének felhívását követően rögzítette, hogy a peres felek között az Ebtv. 30. § (1) bekezdése szerinti finanszírozási szerződés jött létre. Az alperes ez irányú védekezését alaptalannak találva megállapította, hogy az alperes az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. 3. § f.) pontja és az Ebtv. 5/B § b.) pontja szerint egészségügyi szolgáltatónak minősül, mivel jogi személyiség nélküli szervezetként az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedéllyel rendelkezik és ennek alapján vált jogosulttá egészségügyi szolgáltatás nyújtására és a per tárgyát képező finanszírozási szerződés megkötésére. A finanszírozási szerződés és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az egészségügyi szolgáltató köteles megtéríteni az E. Alapnak azt az összeget, amelyet nem a finanszírozott szolgáltatás nyújtására használ fel.