49. BK vélemény

A függelemsértő katonai bűncselekményekről

I. Több elöljáró vagy szolgálati közeg sérelmére elkövetett erőszak, illetve szolgálati tekintély megsértése a sértettek számának megfelelően halmazatot valósít meg.

II. Egyazon sértett sérelmére, azonos magatartással megvalósított különböző függelemsértési cselekmények egységet alkotnak, s csak a legsúlyosabbat kell közülük megállapítani.

I. A fegyveres szervek feladatai ellátására való alkalmasságnak alapvető feltétele a szilárd szolgálati rend, az egységes cselekvés, azaz a felsőbbség akaratának gyors és egyöntetű megvalósítása. E felismerésnek megfelelően a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a katonai bűncselekményeket tartalmazó XLV. Fejezetében függelemsértésként rendeli büntetni az elöljáró és az alárendelt közötti függő viszonynak az alárendelt részéről történő megsértését.

Ezen belül a törvény védelmet kíván biztosítani a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló csoportos, nyílt ellenszegüléssel szemben; a zendülés, az elöljárói akarattal való szembehelyezkedés és a parancs iránti engedetlenség ellen; valamint az elöljáró, a feljebbvaló, az őr és más szolgálati közeg személyének.

Ezeknek a cselekményeknek katonai bűncselekményként részben eltérő külön szabályozását és súlyosabb büntetési tétellel fenyegetettségét éppen az indokolja, hogy a magatartás az élet, a testi épség, az egészség, illetve az emberi méltóság sérelme folytán a függelmet, tehát a fegyveres erők és a fegyveres szervek szolgálati rendjét és fegyelmét is támadja, miáltal nagyobb a társadalomra veszélyessége.

A közvetlen elkövetési tárgy azonban az érintett elöljáró, a szolgálatban levő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg személye, illetve emberi méltósága, következésképp az érintett személyt a cselekmény sértettjének kell tekinteni. Ebből eredően viszont a cselekményt - a személy elleni bűncselekményekhez hasonlóan - annyi rendbelinek kell minősíteni, ahány sértett ellen irányult.

II. Figyelemmel arra, hogy a Btk. XLV. Fejezetében írt különböző rendelkezések az elöljáró, a szolgálatot teljesítő feljebbvaló, az őr vagy más szolgálati közeg személye, illetve akaratának megvalósulása révén - a zendülés tényállásának meghatározásánál pedig közvetlenül - a szolgálati rendet és fegyelmet részesítik védelemben, az azonos magatartással ugyanazon elöljáró vagy más szolgálati közeg sérelmére megvalósított különböző függelemsértési cselekmények egymással nem alkotnak halmazatot.

A Btk. 442. §-ában írt zendülés tényállása átfogó jellege folytán felölel ugyanis minden egyéb függelemsértő cselekményt. A csoportos és nyílt ellenszegülés közvetlenül a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul, s így értelemszerűen magában foglalja a parancs iránti engedetlenséget is. Ugyanakkor a zendülésnek a (2) bekezdés b) pontjában írt minősített esete valósul meg, ha elkövetője az elöljáró vagy a zendüléssel szemben fellépő más személy ellen erőszakot alkalmaz, sőt a (4) bekezdés szerint a legsúlyosabb büntetés is kiszabható, ha a cselekmény bárkinek - tehát az elöljárónak vagy más szolgálati személynek - halálát okozza.

Más oldalról viszont mind a zendülés, mind a parancs iránti engedetlenség, mind pedig az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak mindegyike önmagában is sérti a szolgálati tekintélyt, s a többletcselekvőség folytán rendszerint súlyosabb megítélés alá esik. A parancs iránti engedetlenség és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak halmazatban való megállapítását pedig a Btk. 444. § (3) bekezdésének a) pontja zárja ki, amely komplex tényállása folytán mindkét cselekményt magában foglalja.

Ettől eltérő helyzetet eredményez természetszerűleg, ha az elkövető a cselekményeket nem azonos magatartással, hanem térben és időben elhatárolhatóan valósítja meg, s ezáltal anyagi halmazat jön létre. Ilyenkor ugyanis a védett tárgy azonossága sem zárja ki a halmazat megállapíthatóságát.