BH 1980.7.243 Olyan esetben, amikor a baleset folytán életét vesztett személy hozzátartozójának élete és a társadalmi életben való részvétele tartósan vagy súlyosan megnehezül, a változott körülményekre tekintettel részére a nem vagyoni hátrány csökkentése, illetőleg kiküszöbölése végett kárpótlás megítélése is indokolt lehet. Az említett igények érvényesíthetőségét azonban önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy a hozzátartozó halála folytán a korábbi helyzet változott: pl. a feleség özvegy lett, vagy a gyermek árvaságra jutott. A közeli hozzátartozó halálának ténye és az ennek következményeként jelentkező gyász és fájdalom önmagában nem nyújt alapot nem vagyoni kár megítélésére [Ptk. 345. §, 354. §, 358. § (1) bek.].

Az alperes 1978 év nyarán beton alapzatú kerítését építette. A szakmunkával B. J. kőművest bízta meg, segédmunkásként O. I.-t és a felperes néhai férjét alkalmazta. Betonkeverő gépet az alperes kért kölcsön, és ezzel a géppel kezdték meg a munkát 1978. június 10-én.

Június 11-én a délelőtti órákban a gépet nem üzemeltették, azt kora délután kezdték ismét üzemeltetni, és ekkor a felperes néhai férje a gép csatlakozóját a mosókonyha melletti garázsban levő földeletlen konnektorba dugta be. A munka végzése közben a felperes néhai férje hozzányúlt a betonkeverő géphez, az érintés következtében áramütést szenvedett és meghalt. A balesetet követően megindult rendőrségi vizsgálat során meghallgatott szakértő szerint a baleset bekövetkezésének közvetlen oka az érintésvédelem nélküli dugaszoló aljzat alkalmazása volt. A motor tekercselésében ugyanis test-zárlat keletkezett, és miután a dugaszoló aljzat alkalmatlan volta miatt nem volt biztosítva a betonkeverő gép nullázásos érintésvédelme, ezért következett be az áramütés.

A baleset miatt büntető eljárás nem indult.

A felperes keresetében kártérítés fizetésére kérte az alperes kötelezését, havi 1500 forint járadékot igényelt, valamint a Ptk. 354. §-ára hivatkozással 50 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 15 000 forint kártérítést, valamint ennek 1978. június 11. napjától járó évi 5%-os kamatát. Kötelezte az alperest 900 forint illeték, valamint 1000 forint részperköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az első fokú bíróság az alperes felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján állapította meg. Ugyanakkor utalt arra, hogy a felperes néhai férje sem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Ő volt az, aki a betonkeverőgép csatlakozóját nem a földelt konnektorba, hanem a garázsban levő földeletlen konnektorba helyezte. Ebben közrejátszott nyilván az is, hogy ez időben alkoholos befolyásoltság alatt állott. Ehhez képest a felperesi jogelőd és az alperes felelősségét - az utóbbira terhesebben - 60-40%-os arányban állapította meg.

A járadékigény vonatkozásában az első fokú bíróság megállapította, hogy a néhainak - a társadalombiztosítási eljárás során megállapított - balesetkori átlagkeresete 3560 forint volt. A felperes a férjének balesetét megelőzően és azt követően is kereső foglalkozást folytatott, jelenleg havi 2300 forint a keresete. A társadalombiztosítási bizottság a felperes részére 1978. június 1. napjától kezdődően havi 1711 forint végleges özvegyi nyugdíjat állapított meg. A felperesnek és néhai férjének házasságából született gyermek részére 945 forint árvaellátást folyósítottak. Ilyen körülmények között a felperesnek járadék igénye nem megalapozott. A Ptk. 345. §-ára utalással azonban 15 000 forint összegben nem vagyoni kár megítélését látta indokoltnak. Elfogadta azt a felperesi előadást, hogy "a férje halála miatt bekövetkezett anyagi természetű hátrányokon kívül", a beleset őt "egyéb vonatkozásban is súlyosan" érintette.

Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes, az alperes, valamint a járási ügyész jelentett be fellebbezést. A felperes az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával keresete szerint kérte az alperes marasztalását. Álláspontja szerint az elhunyt sértett közrehatása, ha esetleg fenn is áll, csak igen kis mértékű volt.

A járási ügyész fellebbezésében ugyancsak az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a felperes rászorultság hiányában valóban nem igényelhet járadékot, nincsenek olyan körülmények sem, amelyek a nem vagyoni kár megítélését indokolnák.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke a pert másodfokú elbírálásra a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.

A felperes fellebbezése alaptalan. Az ügyészi fellebbezés alapos.

Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítéleti döntése alapjául.

Helytálló az első fokú bíróságnak a kártérítési felelősség arányával kapcsolatos megállapítása is. Az alperes a fellebbezési eljárás során sem vitatta a Ptk. 345. §-a alapján fennálló felelősségét. A felperes fellebbezése folytán elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes jogelődjének a terhére megállapítható-e és ha igen, milyen közreható magatartás a baleset bekövetkeztében.