BH 1995.11.681 Az a munkavállaló, aki szándékos bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba kerül, szándékosan idézi elő azt a helyzetet, amelynek következtében a munkaviszonyból folyó munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni, és ez a körülmény megalapozza az emiatt közölt rendkívüli felmondás jogszerűségét [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].

A felperes csoportvezető főolvasztár munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél.

Az alperes 1993. november 3-án kapta meg postai úton a megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztálya átiratát, amely szerint a felperest a városi bíróság emberölés bűntettének kísérlete miatt 1993. november 14-én előzetes letartóztatásba helyezte.

1993. november 4-én az alperes az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes előzetes letartóztatásba került.

A megyei bíróság ítéletével, amely 1994. március 22-én jogerőssé vált, a felperest az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében bűnösnek mondta ki, és ezért két év börtönbüntetésre ítélte. Ennek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette. A börtönbüntetésbe - esetleges végrehajtása esetén - az 1993. október 28-tól az 1994. március 1-jéig előzetes fogva tartásban töltött időt beszámítani rendelte.

A felperes a rendkívüli felmondás ellen munkaügyi vitát kezdeményezett. Keresete a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére és a Mt. 100. §-ában foglaltak alkalmazására irányult.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes intézkedése megfelelt az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak, mert nem tartható fenn annak a munkavállalónak a munkaviszonya, akit előzetes letartóztatásba helyeznek. Az 1993. november 1-jén elrendelt előzetes letartóztatást követően az alperes az Mt. 96. §-ának (2) bekezdésében előírt határidőn belül intézkedett.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta [1952. évi III. törvény - Pp. - 253. §-ának (2) bekezdése]. A kiegészített bizonyítási eljárás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmondási jog gyakorlására hatáskörrel rendelkező üzemvezető a rendkívüli felmondási okról 1993. november 4-én kapott hitelt érdemlő tájékoztatást. Az alperes intézkedése tartalmilag azért volt jogszerű, mert a felperes magatartása a munkaviszonya fenntartását "erkölcsi és tartalmi okból" lehetetlenné tette.