BH 2024.5.109 I. A bíróság a sérelemdíj megfizetése iránti keresetnek a perben keresetfelemeléssel érvényesített követelésrész tekintetében való teljesítését nem tagadhatja meg, és nem tekintheti a keresetet az eredetileg érvényesített összeget meghaladóan eleve megalapozatlannak arra hivatkozással, hogy a felperes a kereset felemelésekor állított állapotrosszabbodását nem bizonyította.

II. A sérelemdíj összegét meghatározó jogerős ítélet akkor sérti a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését és a régi Pp. 206. § (3) bekezdését, ha nem mérlegeli az eset összes körülményét, vagy mérlegelése nem felel meg a logika követelményeinek [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) és (3) bek.].

Pertörténet:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.22920/2022/16., Fővárosi Törvényszék Pf.631607/2023/11., Kúria Pfv.21125/2023/6. (*BH 2024.5.109*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2014. szeptember 28-án az alperes által üzemeltetett vonatszerelvényről történő leszállása során jobb oldali Weber C típusú, részleges ugrócsont ficammal, szalagos csont összeköttetéssel járó, II. fokban nyílt kül- és belboka törést szenvedett el.

[2] A felperest a baleset napján megműtötték, és 2014. október 13-ig kórházban kezelték. Három hétig volt gipszrögzítésben. Keresőképtelensége miatt 2014. szeptember 28-tól 2015. november 1-jéig táppénzes állományban volt.

[3] A jobb oldali nyílt bokatörés mérsékelt duzzanattal járó deformitás, a lábfej hátrafeszítésében teljes mértékű, a lábfej lefeszítésében mérsékelt fokú mozgás beszűkülés visszahagyásával, maradandó károsodással gyógyult. Esztétikai károsodásként a kül- és belboka területén végzett műtéti feltárásokból és a belboka területén létrejött bőr- és lágyrész sérüléseiből nagyrészt elsődlegesen gyógyult hegvonalak maradtak vissza. A bokatörés ún. poszttraumás ízületi kopás maradványállapotához vezetett, amely a felső ugróízület mozgásfunkcióját rontja, fájdalmasságát fokozza, és állandósuló fájdalomérzetet tart fenn. A gyógyulás időszakosan megjelenő és nehezebb fizikai erőkifejtésre, tartós és intenzív fizikai megterhelésre jelentkező szubjektív tünet (fájdalom) hátrahagyásával történt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság a 19.P.22.824/2015/124. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes helytállni köteles a felperest a vonatszerelvénye kapcsán Budapesten, 2014. szeptember 28-án ért baleset miatt. A másodfokú bíróság az 57.Pf.640.060/2018/10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A Kúria a Pfv.III.20.253/2020/4. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság közbenső ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott, 19.P.20.846/2021/16. számú ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az 57.Pf.635.724/2021/9. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli a felperest 2014. szeptember 28-án a járműről való leszállása közben történt balesetével összefüggésben felmerült károkért és sérelmekért. A Kúria a Pfv.III.20.339/2022/8. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

[8] A felperes módosított keresetében - egyebek mellett - 10 000 000 forint sérelemdíj és annak 2014. szeptember 28-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[9] Az alperes érdemi ellenkérelme továbbra is a kereset elutasítására irányult. A sérelemdíjnak a keresetben megjelölt összegét eltúlzottnak és életszerűtlenül magasnak nevezte.

Az első- és a másodfokú részítélet

[10] Az elsőfokú bíróság részítéletével a sérelemdíj tekintetében a keresettel egyezően marasztalta az alperest.

[11] Mindenekelőtt utalt arra, hogy a jogerős közbenső ítélethez fűződő, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő miatt a kereset jogalapja már nem volt vitatható. Emiatt hivatkozott arra, hogy mivel a jogerős közbenső ítélet a felperes közrehatását nem állapította meg, ezért azt a sérelemdíj mértékének meghatározásakor nem kellett vizsgálni.

[12] Kiemelte, hogy a felperesnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) pontjában külön is nevesített személyiségi joga sérült. Értékelte, hogy a felperesnek jelenleg is vannak fájdalmai, az állapota végleges, és a jövőben is orvosi kezelésekre fog szorulni. A tanúvallomásokkal bizonyítottnak tartotta, hogy a felperes a baleset előtt kivételesen aktív és önálló életet élt, amely teljesen megváltozott. A jogsértés elkövetése kori értékviszonyokat és a bírói gyakorlatot is figyelembe véve a keresetben követelt sérelemdíj mértékét nem találta eltúlzottnak.

[13] Az alperesnek és beavatkozójának fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett - az alperest 3 500 000 forintot meghaladóan marasztaló - rendelkezését részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 5 000 000 forintra és annak az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott időponttól járó késedelmi kamatára szállította le.