BH 2003.10.408 I. Nem követelhet többlethasználati díjat az a házastárs, aki a közös tulajdonú ingatlanból minden kényszerítő körülmény nélkül, önként költözött el [Ptk. 140-141. §-ok].

II. A feleknek - az egyik fél által csatolt - a perbeli jogvita tárgyában kötött megállapodását a felülvizsgálati bíróság nem veheti figyelembe; csak a felülvizsgálati kérelem visszavonására van lehetőség [Pp. 273. §, 275. §].

A bíróság jogerős ítéletével a feleknek az A. P. utca utcai házas ingatlanán fennállott, 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát árverési értékesítés útján szüntette meg. A legkisebb árverési vételárat az ingatlan beköltözhetőségével 3 200 000 forintban, az alperes bentlakása mellett 1 600 000 forintban határozta meg úgy, hogy a beköltözhető értékesítés esetén a vételárat a felek közt egyenlő arányban kell felosztani, az alperes bentlakása melletti értékesítés esetén pedig a befolyt vételár a felperest illeti meg. A felek ingó vagyonát természetben osztotta meg, és megállapította, hogy ennek folytán az alperes 3600 forint értékkiegyenlítéssel tartozik a felperesnek. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1997. szeptember 15-től 1997. december 31-ig havi 5950 forint, 1998. január 1-jétől a közös tulajdon megszüntetéséig pedig havi 7000 forint lakás-többlethasználati díjat, melynek az 1999. július 16-ig lejárt összegét 150 325 forintban állapította meg. A felperest az 1978-ban született Zs. nevű gyermek után 1996. január 1-jétől 1996. június 30-ig esedékes, összesen 27 000 forint gyermektartásdíj megfizetésében marasztalta. A pénztartozások beszámításával az alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 126 925 forintot. A felperes osztott lakáshasználat iránti kérelmét elutasította.

Az irányadó tényállás szerint a felek 1973. március 31-én kötöttek házasságot, melyből 1973-ban A., 1978-ban Zs. nevű gyermekük született. A házasságot a bíróság a kötelék tárgyában 1997. október 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. Megállapította, hogy a házasság megromlását a felperes érzelmi elhidegülése okozta, a felek életközössége 1996. január 13-án - a felperesnek a közös lakásból való elköltözésével - végleg megszűnt és az életközösség helyreállítására nincs remény.

A felek utolsó közös lakása a házastársak egyenlő arányú közös tulajdonában álló, két szoba összkomfortos házas ingatlanban volt, melyet a felperes elköltözése után az alperes a Zs. nevű gyermekükkel közösen használt, majd a gyermek elköltözése óta 1999. szeptemberétől az alperes az ingatlanhoz tartozó melléképületben lakik.

Az ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság a felperes kérelmének megfelelően árverési értékesítés útján rendelte megszüntetni, az árverési vételárat és a felosztás módját pedig a felperes nyilatkozatára figyelemmel - miszerint az ingatlanban lakni nem akar - az alperes kiköltözésétől függően beköltözhető, illetve lakott értékben is meghatározta.

Az 1996. január 1-jétől kialakult ingatlanhasználatra figyelemmel a felperes 1997. szeptember 15-én előterjesztett külön keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest többlethasználati díj fizetésére kötelezze. A bíróság ezt a pert a folyamatban lévő vagyonközösségi perhez egyesítette, a használati díj mértékére nézve igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be, és annak alapulvételével az igény előterjesztésétől kezdődően a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a rendelkező rész szerinti többlethasználati díj megfizetésére.

Az életközösség megszűnését követően az alperes háztartásában élő Zs. után a felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét a gyermek nagykorúságának betöltésére tekintettel a középiskolai tanulmányok befejezéséig állapította meg. Döntését azzal indokolta, hogy a tartásdíj megfizetése a felperes saját létfenntartását veszélyezteti A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására csak a kiskorú gyermekével köteles megosztani mindazt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. A gyermek nagykorúvá válása utáni időszakra a bíróság a Csjt. 66. §-ának (1) bekezdését alkalmazta, és a rászorultság részletes vizsgálata nélkül kimondta, hogy nem köteles mást eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyezteti, tehát a felperest a nagykorú gyermekével szemben tartási kötelezettség nem terheli.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a bíróság jogszabálysértően állapította meg terhére a felperes felé teljesítendő lakáshasználati díjat, mert a felperes önként hagyta el a közös tulajdonú ingatlant, az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amely a közös használatot lehetetlenné tette. Sérelmezte továbbá, hogy az ő háztartásában maradt gyermek tartásához való hozzájárulásra a bíróság csak 1996. június 30-ig kötelezte a felperest annak ellenére, hogy a gyermek 1997. végéig rászorult a tartásra.