BH 1991.11.424 I. Az erőszakos közösülés véghezvitele érdekében megvalósított súlyos testi sértés büntette - a nemi erkölcs elleni bűncselekménnyel bűnhalmazatban - aljas indokból (célból) elkövetettként nem értékelhető [Btk. 170. § (2) és (3) bek. 2. tétele, 17. § (1) bek.].

II. Az erőszakos közösülés miatt szabadságvesztésre elítéltnek a bv. intézetéből engedélyezett eltávozás tartama alatt ismételten és kirívó durvasággal elkövetett ugyanilyen bűncselekménye esetén megfelelően szigorú szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 197. § (1) bek.].

A terheltet a városi bíróság, illetve a megyei bíróság erőszakos közösülés büntette, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés büntette és kifosztás büntette miatt halmazati büntetésül - az erőszakos közösülést illetően mint különös visszaesőt, egyébként pedig mint visszaesőt - 6 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A városi bíróság a terheltet korábban erőszakos közösülés bűntettének kísérlete miatt 3 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.

Ebből a büntetésből a terheltet a vádbeli napon öt napi eltávozásra elbocsátották. A terhelt, miután nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, este találkozott a sértettel, akit hosszabb ideje ismert. Rövid beszélgetést követően elváltak, és a sértett hazafelé indult. A terhelt elhatározta, hogy közösülni fog a sértettel. Kerülőúton megelőzte őt, majd a sértett lakóházának lépcsőházában az éppen belépő asszony torkát megragadta, kivonszolta őt az épület mellé, és közölte, hogy közösülni akar vele. Megfenyegette, ha kiabálni mer, megfojtja. A sértett tiltakozott, ellenkezett, ezért a terhelt több ízben ököllel arcon ütötte, majd a torkánál fogva a földre szorította. Ezután a blúzát és az alsóneműjét letépte, majd a tovább védekező asszonyt nagy erővel orrba ütötte. A sértett orrcsontja eltörött, és erősen vérezni kezdett. A sértett ekkorra már kimerült, így a terhelt közösült vele, majd arra is kényszerítette, hogy a hímvesszőjét a szájába vegye. Ezt követően egy közeli néptelen helyre vonszolta a sértettet, és ismételten a már említett fajtalanságra kényszerítette őt.

Ezután felszólította a sértettet: az ékszereit adja át. A sértett akaratát az eddigiek szerint elszenvedett bántalmazás teljesen megtörte, ezért az összesen 21 982 forint értékű ékszereit ellenkezés nélkül átadta. A terhelt ezután is fajtalanság véghezvitelére kényszerítette a sértettet. Végül néhány járókelő az események helyszíne felé közeledett, a sértett segítségért kiabált, és ekkor a terhelt az ékszereket eldobta, és elmenekült.

A sértett az orrcsonttörésen túl testszerte zúzódásos, horzsolásos sérüléseket szenvedett, a sérülések 8-14 nap alatt gyógyultak.

A terhelt terhére az említett határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos.

1. Az eljárt bíróságok az adott esetben tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a terheltnek a 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásával megvalósított cselekménye a Btk. 170. §-ának (3) bekezdése szerint aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés büntetteként minősül.