A Pécsi Ítélőtábla Pf.20050/2016/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 77. §, 84. §, 301. §, 339. §, 349. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.050/2016/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Takács Andrea ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve (felperes címe, TH) felperesnek - a Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd, fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2016. február 11. napján kelt, 8.P.21.562/2015/9. számú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát a 2011. július 20-tól 2013. december 16-ig, valamint a 2014. július 15-től 2015. július 27-ig tartó előzetes fogvatartása során a túlzsúfolt elhelyezésével.

Ezért kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon 1.400.000 (egymillió-négyszázezer) forintot és ennek 2015. szeptember 30. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Ezt meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak.

A felperes elsőfokú perköltség viselésére kötelezését mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 105.000 (százötezer) forint együttes első és másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az elsőfokú ítélet illetékviselésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában rögzítette, hogy a felperes 2011. július 20. napjától 2013. december 16. napjáig, majd más bűncselekmény miatt 2014. július 15. napjától volt az alperes BV intézetben előzetes letartóztatásban. Az I/11., I/5., I/19. zárkában 14 fő, a II/13. zárkában 12 fő, a I/13., I/2. zárkában 4 fő tartózkodott egyszerre. A nagyobb zárkák 35 m², míg a kisebb zárkák 12 m² alapterületűek voltak, amelyben a mozgásteret és légteret a berendezési és felszerelési tárgyak tovább csökkentették. A zárkákban való tartózkodásának ideje alatt a mosakodás és étkezés csak a zárkatársak egymást történő zavarásával volt lehetséges a szűk hely miatt, amely gyakran vezetett nézeteltéréshez. Az egy személyre jutó tényleges mozgástér csak 1,8 m² volt. Nyáron a zsúfolt körülmények mellett a nagy hőség tovább rontotta a bent tartózkodók közérzetét. A napi egy óra sétán kívül a zárkán kilépni nem lehetett a munkavégzés idején kívül. A felperes előzetes letartóztatásának ideje alatt folyamatosan külső helyszínen dolgozott, és burkoló tanfolyamot végzett.

A felperes a zsúfoltság miatt előterjesztett kártérítési igényét az alperes büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka 30.525/2016/5/2015.ált. számú határozatával elutasította.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az előzetes letartóztatásának összesen 41 hónap időtartama alatt emberi méltóságát sértette, ezért 4.100.000 forint nem vagyoni kártérítés, illetőleg sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest és ezen összeg után 2015. szeptember 30. napjától számított törvényes késedelmi kamatot is igényelt.

Az alperes a zsúfolt elhelyezést elismerte, a megállapításra vonatkozó kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte, azonban a nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj fizetésre kötelezés iránti igényt elutasítani kérte.

Előadta, hogy az intézetben fogvatartottak száma folyamatosan meghaladja az elvileg befogadható fogvatartotti létszámot, amely 2014-ig 129 fő volt, a kereset előterjesztésekor pedig maximum 116 fő. Az intézet telítettsége a perbeli időszakban 125-140 % között volt.

Az alperesnek több szempont szerint differenciálnia kellett a fogvatartottakat, így a férfiakat a nőktől, az előzetes letartóztatottakat a szabadságvesztés büntetésüket töltőktől, a dohányzókat a nem dohányzóktól, egészségeseket a betegektől, a fogház, börtön és fegyház fokozatúakat külön-külön kellett elhelyeznie. Ennek ellenére az alperest befogadási kötelezettség terheli.

Az épület nem az alperes tulajdonában áll, így azt bővíteni nem áll módjában.

A szabadságvesztés büntetés megkezdésére a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka jelöli ki az intézetet.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes személyiségi joga megsértését megállapította az alperesi intézményben fogvatartás során 2014. július 15-től 2015. július 27-ig a 3 m²-nél kisebb mozgástér biztosítása miatt. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 63.500 forint perköltséget. A feljegyzett illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137.§-ának (1) és (2) bekezdése 2014. december 31-éig volt hatályos, amely szerint a fogvatartottakat a zárkában úgy kell elhelyezni, hogy személyenként lehetőség szerint 6 m³ légtér és 3 m² mozgástér jusson.

A 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 186.§-a kimondta, hogy az előzetes letartóztatottat zárkában kell elhelyezni, a (2) bekezdés alapján a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőleg 10 m³ légtér és 4 m² mozgástér jusson.

Az alperes elismerte, hogy a felperes keresete szerinti időtartamban, a fogvatartásának idején az általa hivatkozottak szerint a zárka túlzsúfolt volt, a jogszabályban előírt mozgástér nem volt biztosítva.

Ezért a törvényszék a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:51.§-ának (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy a felperes személyiségi jogát az alperes megsértette. Kifejtette, hogy a Ptk.2:42.§-ának (2) bekezdése értelmében az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.

A sérelemdíj iránti keresetet azért találta alaptalannak, mert a 2013. évi Ptk.2:52.§-ának (1) - (3) bekezdései, valamint a 6:519.§-a alapján az alperes a felróhatóság alól kimentette magát a befogadási kötelezettségére figyelemmel. A törvényszék azt a körülményt, hogy a felperes nem vitatta az alperes befogadási kötelezettségét, úgy értékelte, hogy a felróhatóság hiányának kimentésére megjelölt okokat a felperes elfogadta, ezért a sérelemdíj mértékének megállapítása körülményeire a bizonyítást okafogyottnak minősítette.

A 2011. július 20. és 2013. december 16. közötti fogvatartásra a Ptké.8.§-ának (2) bekezdéséből következően a 2013. évi V. törvény nem volt alkalmazható, mert az a 2014. március 15-e után elkövetett jogsértések tekintetében irányadó, ezért az azt megelőző jogsértésre vonatkozó igényt - egyéb felperesi hivatkozás híján - alaptalannak találta, és elutasította.