BH 1994.4.173 A fénymásoló gépen nem forgalomba hozatal céljából készített, megtévesztésre alkalmas hamis bankjegy átadása a másik vádlottnak, illetve elajándékozása harmadik személy részére: a hamis pénz forgalomba hozatalával elkövetett pénzhamisításnak minősül [Btk. 304. § (1) bek. c) pont].

A megyei bíróság mint fiatalkorúak bírósága megállapította, hogy a fk. I. r. vádlott megvalósította a nem jelentős mennyiségre elkövetett pénzhamisítás bűntettét, s ezért őt 1 évre próbára bocsátotta azzal, hogy a fiatalkorú vádlott pártfogó felügyelet alatt áll.

Az ítélet ellen a vádlott, védője és törvényes képviselője felmentés végett fellebbezést jelentett be. A tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott nőtlen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs. Iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi. Jelenleg szülei vállalkozásában segítő családtag. Szülei tartják el, szülői felügyelete biztosított. Büntetve nem volt.

Az I. r. vádlott szülei színes fénymásoló gépet tartottak a lakásukon. Az I. r. és a II. r. vádlott elhatározta, hogy a színes fénymásológépet kipróbálják. A gépen először különböző dolgokat kezdtek el másolni, majd pedig úgy döntöttek, hogy megkísérlik bankjegyek utánzását is. Miután 100 forintos címletű bankjegy utánzása többszöri kísérletre sem járt eredménnyel, az I. r. vádlott édesanyjától kért egy 5000 forintos címletű bankjegyet, s e bankjegy másolását kísérelték meg. Az első másolatok elkészítése során azokat nem találták megfelelő minőségűnek, ezt követően azonban sikerült 2 db - általuk elfogadhatónak tartott - másolatot előállítaniuk. A pénzt eredeti nagyságban, hagyományos fénymásoló papírra másolták. Ezután a vádlottak a másolatokon megosztoztak. Az I. r. vádlott néhány nap múlva a II. r. vádlott társaságában az eszpresszóban tartózkodott, ahol ismerőse, L. R. a születésnapját ünnepelte. Az I. r. vádlott ez alkalommal L. R. részére átnyújtotta az 5000 forintos másolatot azzal, hogy igyanak belőle az egészségére, majd ezt követően az eszpresszóból eltávozott. L. R. a vádlottak távozását követően győződött csak meg arról, hogy a számára átadott pénz hamis, s azt magánál tartotta, majd későbbi időpontban tőle került lefoglalásra.

A II. r. vádlott a birtokában maradt másik hamis 5000 forintos bankjegyet a pénztárcájában helyezte el, ahonnan azt a munkatársa, a III. r. vádlott valódi pénzként jogtalanul eltulajdonította.

A III. r. vádlott a hamisított pénz megszerzését követően annak hamis voltát felismerte, amelyet a helyi bank fiókjánál bemutatott, és a felismerése ott megerősítést nyert. Ennek ismeretében és ezt közölve adta át az a IV. r. vádlottnak, ő pedig további vádlottaknak. Többször próbáltak fizetni vele, de az eladók gyanúsnak találták, és nem fogadták el.

Miután az ítélet a további vádlottak tekintetében az elsőfokú eljárásban - perorvoslatok hiányában - jogerőre emelkedett, a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Be. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében kizárólag a fellebbezéssel érintett fiatalkorú I. r. vádlottra vonatkozó részében bírálta felül.