BH 1987.11.396 I. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés nélkül nagykorú személlyel szemben a korlátozott cselekvőképességhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók [Ptk. 13., 17. §].

II. A végrendelet érvénytelenségét hivatalból nem lehet vizsgálni [Ptk. 653. §, PK 85. sz.].

A felek testvérek. Anyjuk - az örökhagyó - az 1981. október 31-én kelt írásbeli magánvégrendeletben minden ingó és ingatlan vagyona örököséül az alperest nevezte meg. Az örökhagyó elhatározását azzal indokolta, hogy a felperes nem törődik vele, még a leveleire sem válaszol. Az alperes és felesége, továbbá az alperes gyermekei viszont mindig nagy szeretettel és tisztelettel viseltetnek iránta, elesettségében, betegségében támogatták. A végrendelet aláírására az örökhagyó lakásán került sor, a két végrendeleti tanú, valamint az alperes fia jelenlétében.

Az örökhagyó ebben az időben egyre fokozódó agyérelmeszesedés betegségben szenvedett, amelyhez általános érelmeszesedés is járult. E betegségei következtében az örökhagyónál téveszmék jelentkeztek, üldöztetési képzetek alakultak ki, amelyek miatt nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a végrendelkezés időpontjában a belátási képessége nagymértékben csökkent volt.

Az örökhagyó körzeti orvosa az örökhagyó leromlott fizikai és szellemi állapota miatt először 1982. október 17-én, majd 1983. február 17-én ismételten javasolta az örökhagyó sürgős szociális otthoni elhelyezését, mert ápolása, gondozása megoldatlan volt. Erre azonban nem került sor, mert az örökhagyó 1984. február 20-án meghalt.

A felperes módosított kereseti kérelmében elsősorban a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség okaként arra hivatkozott, hogy az örökhagyó a végrendelkezéskor cselekvőképtelen állapotban volt. Másodlagosan kötelesrész kiadása iránti igényt érvényesített, Végül keresetet terjesztett elő az örökhagyó lakásán maradt saját ingóságai kiadása iránt.

Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte, a kötelesrész kiadására azonban hajlandó volt. Tagadta, hogy az örökhagyó lakásán a felperes tulajdonában álló ingóságok maradtak volna.

Az elsőfokú bíróság a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tárgyában közbenső ítélettel döntött, és megállapította, hogy az örökhagyó 1981. október 31-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. A bíróság az örökhagyó belátási képességére vonatkozóan írásbeli bizonyítékokat (leveleket) szerzett be, tanúkat hallgatott meg, majd igazságügyi elmeorvosszakértőt rendelt ki. Az elmeorvosszakértő a beszerzett bizonyítékokra alapított szakvéleményében megállapította, hogy az örökhagyónak 1981. október 31-én az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. A bíróság az elmeorvosszakértő véleményét aggálytalannak találta, és megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete a Ptk. 17. §-ában és 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel "semmis".

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság beszerezte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét. A felülvélemény kifejti, hogy "a rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyos, hogy az örökhagyó teljesen cselekvőképtelen volt a végrendelkezés időpontjában, de az igen nagy valószínűséggel megállapítható, hogy elmeállapota miatt nagymértékben csökkent volt ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. A leányához intézett levelekből nem állapítható meg, hogy kapcsolatuk megromlott volna. Annak elbírálása, hogy valamely okból indokolt volt-e leánya kizárása az örökségből, csak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelése alapján lehetséges, és ez orvosi módszerekkel nem oldható meg. Orvosi szempontból csupán az véleményezhető, hogy a fentiekben részletezett kóros elmeállapot nagymértékben megnehezítette az örökhagyó számára a végrendelet alkotásához szükséges ítéletalkotást". Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy "az örökhagyó, ha nem is volt cselekvőképtelen, mindenképpen korlátozott volt a cselekvőképessége. A Ptk. 13. §-ának (1) bekezdése szerint korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. Az örökhagyó elmebeli állapota miatt minden bizonnyal cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá került volna, ha ilyen eljárást lefolytatnak. Ennek hiányában a végrendelet érvényességét elbíráló bíróság hivatott a cselekvőképességet korlátozó gondnokság megállapítására is".

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ilyen értelmezésre lehet következtetni a Ptk. 17. §-ának és a Ptk. 648. §-ának rendelkezéseiből is. Minthogy pedig "a Ptk. 624. §-ának (2) bekezdése értelmében korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet, és mert az örökhagyó nem ilyet, hanem írásbeli magánvégrendeletet alkotott, az érvénytelen".

A jogerős közbenső ítélettel szemben emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.