BH 1977.11.491 A veszélyes üzem működési körét nem lehet a pillanatnyi helyzet szerint megítélni, hanem a veszélyes tevékenység folytatását folyamatában egységesen kell értékelni [Ptk. 345. § (1) bek., 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek., 9. § (1) bek.].

A II. r. alperes R. F. nevű dolgozója részére 1974. március 9-én "C" menetleveles pótkocsis tehergépkocsit biztosított családi házának építéséhez. A gépkocsi vezetője a II. r. alperes alkalmazottja volt. R. F. kérésére munkatársai, a felperes és F. T. segédkeztek az építkezéshez szállított tégla és cserép fel-, illetve lerakodásánál. Közben a még félig téglával megrakott pótkocsi eldőlt és ráesett a felperes lábára, akit jobb oldali combtöréssel, nyílt lábszártöréssel, a bal tenyér és bal comb zúzott sebével, a bal orsócsont törésével kórházba szállítottak. Többször megismételt kórházi kezelés után a felperest 1975. márciusában III. csoportbeli rokkantnak minősítették s jelenleg teljesen munkaképtelen.

A felperes módosított keresetében 42 418 Ft kártérítés és 1975. április 1-től havi 2200 Ft járadék fizetésére kérte az alperesek kötelezését.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az Állami Biztosító I. r. alperes azzal érvelt, hogy a baleset nincs okozati összefüggésben a gépjármű üzemszerű működésével, mert a pótkocsi lekapcsolása megszüntette annak veszélyes üzemi jellegét. A II. r. alperes pedig azzal védekezett, hogy R. F. részére biztosította a gépkocsit, a nevezett gondoskodott a fel- és lerakodásról, és az ő megbízásából segített a felperes.

Az első fokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy 40 438 Ft kártérítést és ennek 1974. március 10-től járó évi 5% kamatát, valamint 1975. április 1-től kezdődően 1977. április 30-ig bezárólag havi 2200 Ft járadékot fizessenek meg a felperesnek. Az alpereseket 4500 Ft perköltségben is marasztalta. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Azt állapította meg, hogy a felperes balesete a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében következett be. Az ebből eredő kárért a II. r. alperes mint a gépkocsi üzembentartója a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint felelős. Az I. r. alperes felelőssége pedig a 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. rendelet 9. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 2. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéseken alapul.

Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.

A másodfokú bíróság a keresetet részben elutasító első fokú ítéleti rendelkezést nem érintette, fellebbezett részében pedig az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, a II. r. alperest terhelő marasztalási összeget 37 438 Ft-ra és kamataira, az 1975. április 1-től folyósítandó járadék összegét pedig havi 1762 Ft-ra szállította le. Kötelezte a felperest, hogy az I. r. alperes részére 15 nap alatt fizessen meg 1000 Ft együttes első és másodfokú eljárási költséget, míg a II. r. alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 3800 Ft-ra szállította le. Végül a II. r. alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 1100 Ft fellebbezési eljárási részköltséget fizessen meg. Határozott a le nem rótt illeték viselése felől is.