BH 1986.1.11 Pótnyomozás elrendelésének nincs helye olyan tényekkel kapcsolatban, amelyeket az ügyész nem tett vád tárgyává [Be. 171. § (1) bek., 9. § (2) bek.].

Az ügyészség a vádlott ellen lopás bűntette miatt emelt vádat azon tényállás alapján, hogy a vádlott a vádbeli napon az eszpresszóban a sértett télikabátjának zsebéből eltulajdonítási szándékkal kivette a pénztárcát, melyben 11 000 forint volt, és azt odaadta a vele levő kiskorú gyermekének.

A nyomozás során a kiskorú veszélyeztetése bűntettére nézve nyomozást nem folytattak le, ezért az első fokú bíróság az előkészítő ülésen pótnyomozást rendelt el azzal, hogy a vádlottat meg kell hallgatni erre nézve újból gyanúsítottként, két személyt ki kell hallgatni tanúként, továbbá a vádlott társaságában levő kiskorú gyermeket is.

A megyei bíróság álláspontja szerint eljárási szabályt sértett a városi bíróság, amikor az előkészítő ülésen az ügyben pótnyomozást rendelt el.

A bíróságnak a vád tárgyává tett tényeket kell elbírálnia. A vád tárgyáva tett tények azok a tények, amelyek a vádirat történeti tényállásában megtörtént eseményekként szerepelnek.

A vádirat szerint a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor együtt volt 3-5 év körüli gyermekével, és a jogtalanul eltulajdonított pénztárcát neki átadta.

A megyei bíróság álláspontja szerint ezek az események nem tekinthetők a vád tárgyává tett tényeknek, hanem a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésének körülményeit jelölik meg.