BH 1995.8.496 Ha a munkáltató nem tájékoztatja a munkavállalót az őt érintő intézkedésében a jogorvoslat kezdeményezésének lehetőségéről, módjáról és határidejéről, vele szemben nem alkalmazhatók a Munka Törvénykönyvében meghatározott határidők elmulasztásának a jogkövetkezményei. Ehhez képest az általa sérelmezett intézkedés ellen az elévülési időn belül nyújthatja be a keresetlevelét a munkaügyi bírósághoz [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek., 202. § (1) bek., 201. §].

A felperes 1979. február 10-től 1984. szeptember 1-jéig a V-M. B. K. P.-nél állt alkalmazásban. Erről a munkahelyről áthelyezték a P. B. K. kirendeltségéhez, amelyből a per alperese, a P. Z. Kft. jött létre. Az alperes gazdasági társaság a felperest a korábbi munkáltató helyébe lépve továbbfoglalkoztatta.

Az alperes 1992. október 30-án írásban arról értesítette a felperest, hogy a göngyöleg forgalmazását felfüggeszti, a felperes munkahelye, a Discont bolt vállalkozási formában működik tovább, és a felperes továbbfoglalkoztatását a vállalkozás biztosítja. Emiatt az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. október 31-ével közös megegyezéssel megszünteti. Az alperes intézkedése a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást nem tartalmazott.

A felperes az 1994. február 2-án érkezett keresetlevelében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, a felmondási időre járó munkabért, kétszeres összegű végkielégítést és a munkaviszonya helyreállításának mellőzését kérte.

A munkaügyi bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az indokolásában az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 199. §-ának (5) bekezdésében előírt egyeztetés elmulasztására, a 202. §-ban meghatározott jogvesztő határidőkre, az igazolási kérelem hiányára, végül az 1952. évi III. törvény (Pp.) 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjára hivatkozott.