V. számú Büntető Elvi Döntés

a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről és a próbaidő tartamának meghatározásáról

I.

A szocialista törvényesség követelménye, hogy a bíróságok döntéseikben mindenkor egységesen és kellő következetességgel juttassák érvényre a büntetőpolitikai irányelveket, s ebből folyóan a büntetések és intézkedések alkalmazásáról differenciáltan határozzanak. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvét figyelembe véve mindenkor különös gonddal kell vizsgálni azt is, hogy a büntetés céljának elérése érdekében nem célravezető-e a büntetés végrehajtásának felfüggesztése. Amennyiben pedig a bíróság az említett szempontokra tekintettel a büntetés végrehajtásának felfüggesztését szükségesnek látja, a megfelelő differenciálásnak ki kell terjednie a próbaidő tartamának meghatározására is.

Ezért indokolt, hogy az ítélkezés e fontos területén a differenciáltság követelményének és a jogegység biztosításának érdekében a Legfelsőbb Bíróság elvi döntéssel adjon átfogó iránymutatást.

II.

Büntetőpolitikánk következetes érvényre juttatása érdekében az állam elleni, az élet elleni, valamint a társadalom alapvető érdekeit sértő, illetőleg azt veszélyeztető különösen súlyos, szándékos bűncselekmények elkövetőivel; a társadalmi együttélési szabályokkal tudatosan szembehelyezkedő bűnözőkkel; a munkakerülő, dologtalan, alkoholista életmódjukból vagy harácsoló, élősdi szemléletükből fakadóan bűncselekményt megvalósítókkal; a büntető törvényekkel több ízben összeütközésbe került elkövetőkkel; a csoportosan fellépő és erőszakos jellegű, végül a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő bűncselekményeket elkövetőkkel szemben a büntető ítélkezés célja általában csak végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhető el.

Ezzel szemben a bűncselekmény elkövetéséig kifogástalan életvitelű, csekélyebb tárgyi súlyú vagy első ízben bűncselekményt elkövetőkkel szemben, akiknél a bűnösség foka csekélyebb, ha szabadságvesztés kiszabása indokolt is, a végrehajtás felfüggesztése elsődlegesen vizsgálandó szempont. Az ilyen elkövetőkkel szemben rendszerint olyan büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása indokolt és célravezető, mely az elítéltet nem fosztja meg személyes szabadságától és időlegesen sem emeli ki a társadalomban elfoglalt helyéből és munkájából. Kisebb jelentőségű bűncselekmény - rendszerint alkalmi jellegű - elkövetése miatt történő felelősségrevonás esetén ugyanis már az ilyen büntetéstől alaposan remélhető, hogy az elkövető a jövőben nem valósít meg újabb bűncselekményt.

III.

A büntetés végrehajtásának a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján történő felfüggesztése nem kivételes intézkedés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden első ízben bűncselekményt elkövető személyt ebben a kedvezményben kellene részesíteni.

A Btk. 89. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: "az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető".

A büntetés célja pedig a Btk. 37. §-a szerint a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

A büntetés végrehajtásának felfüggesztését az ítélkező bíróság a Btk. 89. §-ának rendelkezései alapján - a Btk. 83. §-ában írt s ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elvekre figyelemmel - ugyanúgy értékelő tevékenység útján dönti el, mint általában a büntetés kiszabását.

A büntetés végrehajtása felfüggesztésének alapjául szolgál a szocialista társadalom értékítélete.

A törvényi előfeltételek, a kiemelt alanyi és tárgyi körülmények, valamint a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, ezért azokat egységesen kell értékelni. Következésképpen a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél a bíróságnak a büntetési célok összessége megvalósítását kell szem előtt tartania: tehát a társadalom védelme érdekében annak megelőzését, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Ehhez képest a bíróságnak a büntetés végrehajtása felfüggesztésénél - az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett - behatóan vizsgálnia kell azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljaival, szolgálja-e az elkövető megjavítása mellett a társadalom védelmének érdekét, s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével.

A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére általában a viszonylag kisebb jelentőségű cselekményt megvalósító, olyan kedvező személyi tulajdonságokkal rendelkező elkövető esetében kerülhet sor, akinél - az általános megelőzés követelményének szem előtt tartása mellett - szükséges a szabadságvesztés kiszabása, a büntetés végrehajtásának elrendelésével való fenyegetettség azonban elégséges a büntetési cél elérésére, az újabb bűnelkövetéstől való visszatartásra.

A differenciálás lehetőségét biztosítja az is, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett a bíróság pénzmellékbüntetést szabhat ki. A főbüntetés és a megfelelő összegben kiszabott pénzmellékbüntetés együttes hatásában alkalmas arra, hogy elősegítse a büntetés céljának megvalósítását. Alaposan vizsgálni kell azonban ilyen esetben is, hogy fennállanak-e a pénzmellékbüntetés kiszabásának törvényi előfeltételei. Helytelen a pénzmellékbüntetés összegét aránytalanul magas összegben megállapítani kizárólag azért, hogy ellensúlyozza a büntetés végrehajtásának a meg nem alapozott felfüggesztését.

A büntetés végrehajtása felfüggesztésének kedvezményében általában nem részesíthetők:

- a nagyobb súlyú, a társadalomra fokozottabb veszélyességű szándékos bűncselekmények,

- a szocialista erkölcs szerint különösen elítélendő bűncselekmények,

- valamint az olyan nem szándékos bűncselekmények elkövetői, akiknél a gondatlanság magas foka állapítható meg, és a bekövetkezett eredmény is súlyos,

- továbbá a személyükben kiemelkedő társadalomra veszélyességű bűnözők,

- végül az olyan bűnelkövetők, akik ellenséges beállítottságukból fakadó, illetve ezzel összefüggő bűncselekményt követtek el.

Mindezek javára a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a társadalmi értékítélettel is ellentétes lenne, valamint ellentétben állana a bűnözéstől való általános visszatartás követelményével is, sértené tehát a Btk. 37. §-ában foglalt és a Btk. 89. §-a alkalmazásánál is irányadó szempontokat.

IV.

1. A Btk. 89. §-ának (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés próbaideje egy év; a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől három évig, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A próbaidőt években kell meghatározni és az a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet.

A törvényi szabályozás a próbaidő tartamát nem a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés időtartamához fűzi, hanem elsősorban aszerint különböztet, hogy a szabadságvesztést vétség vagy bűntett miatt szabták-e ki. Az előbbi esetben a próbaidő három évig, míg az utóbbi esetben öt évig terjedhet, a bűntett és vétség közötti megkülönböztetés alapja pedig a bűncselekmények társadalomra veszélyességének súlya, melyet a törvényi büntetési tétel fejez ki.

A törvény lényeges megkülönböztetést tesz a bűncselekmény szándékos vagy gondatlan elkövetése között abból a meggondolásból, hogy ezek jellege merőben eltér. Ez okból is a próbaidőt a szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén általában hosszabb tartamban indokolt meghatározni, mint a gondatlan bűncselekményeknél.

A távoli, valamint a nem teljes kísérlet -amikor az elkövető a maga részéről nem tesz meg mindent a bűncselekmény befejezése, az eredmény bekövetkezése érdekében - mind tárgyi, mind pedig alanyi szempontból is a társadalomra veszélyesség kisebb fokát tükrözi. Ezt nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meghatározásánál is figyelembe kell venni. Hasonló lehet az értékelése az olyan bűnsegédi tevékenységnek, amely alanyi vonatkozásban is kisebb jelentőségű. Ugyanígy a jogos védelem határának túllépésénél.

2. A próbaidő megállapításánál az egyéni megelőzés szempontja áll előtérben. Ez a szempont azonban nem kizárólagos és érvényesülése nem vezethet ahhoz, hogy a bíróság általában a törvényben biztosított keretek felső határában vagy azt megközelítően állapítsa meg a próbaidő tartamát. A differenciálás követelményével ellentétben álló viszont a próbaidő tartamának rendszerint a törvényi minimumban megállapítása. Ez veszélyeztetné a helyes büntetéskiszabási elvek érvényesülését és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének eredményességét.

A próbaidő tartamának a megállapítása külön vizsgálódást igényel. Helytelen a próbaidő tartamát kizárólag a felfüggesztett szabadságvesztés mértékéhez arányosítani, mert ez meghiúsítaná a törvényi szabályozás alapvető célkitűzését. A szabadságvesztés rövid tartama mellett is sor kerülhet a próbaidő hosszabb, akár a maximális tartamban való meghatározására. Téves szemléletből fakad továbbá, ha a bíróság a szabadságvesztés rövid tartamban való megállapítását a próbaidő indokolatlanul hosszú vagy éppen maximális tartamban való meghatározásával ellensúlyozná.

V.

A próbaidő tartamának meghatározásánál részben ugyanazokat a körülményeket kell a bíróságnak értékelnie, amelyeket mind a büntetés kiszabásánál, mind a Btk. 89. §-ának alkalmazásánál már figyelembe vett, több szempontból azonban más vonatkozásban.

A próbaidő tartamának megállapításánál az elkövetett bűncselekmény tárgyi tényezői mellett elsősorban az elkövető személyi körülményeinek van jelentősége. Az elkövető jellembeli adottságainak, személyi és családi körülményeinek, életvitelének, magatartásának a próbaidő tartamának meghatározásánál ugyancsak nagy jelentőséget kell tulajdonítani.

Az értékelő tevékenység körében - többek között - jelentős lehet pl. az elkövető által tanúsított megbánás őszintesége és mélysége, kifogástalan magatartása, becsületes életvitele, társadalmi tevékenysége, a bűncselekménnyel okozott hátrány utólagos kiküszöbölése, amennyiben az az elkövető magatartására visszavezethető stb. Ilyen esetben, különösen ha mindebből arra vonható alapos következtetés, hogy a cselekmény elkövetése egyéniségétől idegen; elégséges a próbaidőnek rövidebb tartamban való meghatározása.

Ha viszont az elkövető egyébként is felelőtlen, könnyelmű, fegyelmezetlen, ha könnyen befolyásolható személy, ha olyan negatív tulajdonságai és káros szenvedélyei vannak, amelyekkel a bűncselekmény elkövetése összhangban áll, a bíróság azonban - az egyéni nevelhetőséget szem előtt tartva - a szabadságvesztés felfüggesztését ennek ellenére is indokoltnak tartja: a próbaidőt hosszabb időtartamban szükséges meghatározni. A szubjektív körülmények mellett az objektív kriminogén tényezők hatóerejétől is függ, hogy milyen hosszú ideig tartó fenyegetettséggel kell azok leküzdésében a bűnelkövetőt segíteni. A szubjektív körülmények mellett ugyanis tekintetbe kell venni olyan objektív környezeti viszonyokat, amelyek előmozdíthatják a terhelt újabb bűnelkövetésének lehetőségét: ilyen esetben a próbaidőt ugyancsak viszonylag hosszabb tartamban indokolt meghatározni.

A bíróság a korábbi elítélést nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meghatározásánál is figyelembe veheti. Helytelen a próbaidő viszonylag rövidebb tartamban megállapítása, ha a korábban és az újabban elkövetett bűncselekmény azonos vagy hasonló vonásokat mutat.

Az indítóok méltányolhatósága a próbaidő tartamának meghatározására csökkentő hatással lehet. Ha azonban a terhelt egyéniségére az indulatosság a jellemző, és magatartása ebből folyóan egyébként is kifogásolható: éppen a hosszabb ideig tartó fenyegetettség biztosíthatja, hogy ezt leküzdje és újabb bűncselekmény elkövetésétől tartózkodjék.

Huzamosabb tartamú próbaidő mutatkozik indokoltnak - amennyiben a büntetés végrehajtásának felfüggesztése egyáltalában szóba kerülhet -, ha a cselekményt a terhelt hosszabb időn át, folytatólagosan, kitartóan hajtotta végre.

A nevelési cél elsődlegességének szem előtt tartásával a fentiek értelemszerűen a fiatalkorúakra nézve is vonatkoznak.

VI.

A próbaidő tartamának megfelelően differenciált megállapítása szükségessé teszi, hogy a bíróság beszerezze azokat az adatokat, amelyek alapul vételével a személyiség vizsgálatát - mindenkor a konkrét ügyre és elkövetőre vetítve -a próbaidő helyes megállapítása végett el kell végezni.

Ennek során vizsgálni kell a büntetés végrehajtása felfüggesztésére érdemesnek talált bűnelkövető személyi körülményeit és sajátosságait, életvezetésének módját, a családi környezetét, a munkához való viszonyát, fel kell deríteni, vannak-e káros szenvedélyei, egyébként antiszociális magatartása, erkölcsi téren fennálló fogyatékosságai stb.

A különböző alanyi és tárgyi körülmények egybevetésével és összefüggéseinek felismerésével dönthet csupán a bíróság megalapozottan abban a kérdésben, hogy az elítélt nevelése érdekében milyen tartamban indokolt a próbaidőt meghatározni. Csak alapos körültekintéssel, perrendszerű módon feltárt körülményekre lehet alapítani nemcsak a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, hanem a próbaidő tartamának meghatározását is.

Büntetéspolitikai irányelveink megfelelő és céltudatos érvényesítése fokozott kötelességet hárít a bíróságokra abban a tekintetben, hogy az elkövető személyi viszonyait és az eset összes körülményeit gondosan mérlegelve megalapozott döntést hozzanak. A felfüggesztés kedvezményének kérdésében és a próbaidő tartamának meghatározásánál mindenkor éljenek a törvényben biztosított széles körű differenciálási lehetőséggel.

Dr. Szakács Ödön s. k.,

a Legfelsőbb Bíróság elnöke