BH 2000.5.211 Az ügyvédi meghatalmazás - külön kikötés hiányában is - kiterjed a végrehajtási eljárásra is. Ez azonban nem jogosítja fel az ügyvédet arra, hogy a végrehajtást saját személyében kérje [Vht. 19. §, Pp. 70. §].

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével megtagadta a kérelmező által igényelt végrehajtási lap kiállítását arra alapítottan, hogy a végrehajtási kérelem alapjául megjelölt jogerős ítélet az igényelt marasztalási összeget nem a végrehajtás elrendelését kérő ügyvédi iroda, hanem az általa képviselt fél javára állapította meg (Vht. 19. §).

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező terjesztett elő fellebbezést, amelyben a végzés megváltoztatásával a végrehajtás elrendelését kérte arra hivatkozással, hogy a végrehajtani kért követelés jogosultja valójában nem az ítéletben feltüntetett fél, hanem a munkadíjra jogosult ügyvédi iroda.

A fellebbezés nem alapos.

Végrehajtási lap kiállítását, illetőleg a végrehajtás elrendelését az elsőfokú bíróság - az általa helyesen felhívott jogszabályi rendelkezés alapján - okkal tagadta meg, mert a kérelem alaptalansága nyilvánvaló abból következően, hogy a végrehajtás alapjaként hivatkozott marasztaló ítéleti rendelkezés szerint a követelés jogosultja nem a kérelmező. Ehhez képest az ügyvédi iroda közvetlenül a végrehajtás elrendelését nem kérheti.