BH+ 2013.3.119 A Cstv. 2009. szeptember 1-jét megelőzően hatályos 49/D. § (1) bekezdésébe kell sorolni a jogon és követelésen alapított zálogjoggal biztosított követeléseket és az itt leírt szabályok szerint kell a követelést kiegyenlíteni akkor is, ha a követelés nem értékesítésre, hanem behajtásra kerül [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

Az adós felszámolását a megyei bíróság 2008. július 3-án indította meg, felszámolóként a T. Kft.-t jelölve ki.

A hitelező bejelentett követelését a felszámoló 513 680 177 Ft és 1 676 192,64 euró összegben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §-ába sorolta, 1 534 032 Ft-ot és 5587,5 eurót a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, továbbá a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában igazolt vissza. A hitelező követelését ingatlanokon fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal, vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjoggal és közjegyzői okiratba foglalt követeléseken fennálló zálogjoggal biztosította.

A hitelező a 2009. szeptember 18-án benyújtott kifogásában kérte - egyebek mellett - a felszámolót arra kötelezni, hogy a közbenső mérleget küldje meg, tájékoztassa a hitelezőt arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg tartalmazott-e olyan követelést, amely a hitelező jelzálogjogával volt terhelt, és annak mi lett a sorsa. 2010. február 24-én érkezett beadványában megerősítette, hogy - miután a behajtott követeléseken zálogjoggal és vagyont terhelő zálogjoggal is rendelkezik - kéri a felszámolót az elszámolásra és a hitelezői igény haladéktalan kiegyenlítésére kötelezni.

A felszámoló előadta, hogy a hitelező részére lehetőséget biztosított az iratok áttanulmányozására. Kifejtette, hogy a hitelező és a felszámoló között jogértelmezési vita áll fenn az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. §-ának értelmezését illetően. A felszámoló álláspontja szerint a Cstv. 49/D. §-ában megállapított privilegizált kielégítési jog csupán a zálogtárgyak, vagy a zálogjoggal biztosított követelések értékesítése esetén illeti meg a zálogjogosultat, ha a követelést behajtja, az nem tartozik ebbe a körbe. Ebből következően, ha a követelések behajtásából származó bevételnek a Cstv. 49/D. §-ában meghatározott részét a hitelezőnek nem fizette ki, ezzel nem követett el jogszabálysértést.

Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és kötelezte a felszámolót a közbenső mérleg 15 napon belül történő előterjesztésére, a kifogást egyebekben elutasította.

A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, a végzésnek a behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító rendelkezését helybenhagyta, a kifogásnak a hitelező zálogjogával biztosított követelésekre vonatkozó tájékoztatás megadása iránti részét elutasító rendelkezését pedig megváltoztatta és a felszámolót részletes tájékoztatás adására kötelezte.

A másodfokú bíróság a Cstv. 49/D. §-nak a követelések behajtásából származó bevételre vonatkozó alkalmazhatóságát illetően azt állapította meg, hogy a hitelező kifogása alaptalan, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének a jelen ügyre alkalmazandó rendelkezése szerint a "zálogtárgy értékesítése során befolyt" összeg költségekkel csökkentett részének a kifizetéséről szól, s ez nem biztosított lehetőséget a követelésen alapított zálogjoggal biztosított igény privilegizált kielégítésére. Álláspontja szerint azonban - a vagyont terhelő zálogjog miatt - a felszámolónak mégis el kell számolnia a hitelező felé a behajtott követelésekkel, s a kielégítési lehetőségtől függetlenül tájékoztatnia kell a követelések sorsáról is a hitelezőt.

A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, melyben kérte annak részbeni hatályon kívül helyezése mellett a megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria adjon helyt a kifogásnak teljes egészében és kötelezze a felszámolót a jelzálogjogával terhelt behajtott követelésekből, a Cstv. 49/D. § alapján, a hitelezőnek járó összeg haladéktalan megfizetésére. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.

Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének 2009-ben bekövetkezett módosítása nem változtatta meg a privilegizált követelések körét, csupán egyértelművé tette, hogy a zálogjoggal terhelt követelésből is a zálogjogosult privilegizáltan kap kielégítést.

A felszámoló az adós nevében benyújtott felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását, teljes mértékben egyetértve a másodfokú bíróság határozatában kifejtett jogi állásponttal.

A Kúria a jogerős másodfokú végzést kizárólag a benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, nem érintve a kifogásnak részben helyt adó jogerős rendelkezéseket.

A Kúria elsőként megállapította, hogy a hitelező követeléseken alapított zálogjoga nem jelzálogjog, azaz nem került bejegyzésre a MOKK nyilvántartásába, mert csak a vagyont terhelő zálogjogokat tüntette fel a zálogjogi nyilvántartás, a hitelező követelésen alapított zálogjoga közjegyzői okiratba lett foglalva.

A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítását megelőzően benyújtott kérelem alapján megindult felszámolási eljárásban, a jogon és követelésen alapított zálogjog jogosultja, mint hitelező a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján privilegizált módon juthat-e kielégítéshez, vagy pedig e zálogjogfajta nem biztosít a zálogjogosult számára semmilyen előnyt a többi hitelezőhöz képest.

A jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint: "ha a zálogjog a felszámolás kezdo időpontja elott keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának -, értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget - a zálogtárgy értékesítését követoen haladéktalanul - az értékesített zálogtárgyat terhelo zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével."

Mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.409/2010/5. számú határozatában már kifejtette, a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 49/D. §-a nem tett különbséget a zálogjog tárgya tekintetében, nem zárta ki a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog privilegizált kielégítését. Ebből következően tehát valamennyi zálogjoggal biztosított követelést - függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog - e szakasz alapján kell elbírálni.

A jogvitában eldöntendő további kérdés az, hogy ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, akkor is a Cstv. 49/D. §-a alapján, privilegizáltan juthat-e kielégítéshez a zálogjogosult hitelező. Ebben az esetben ugyanis nem valósulnak meg azok a feltételek, amelyeket a törvényhely előír, azaz nem értékesítés során befolyt vételárról van szó és nem értékesített zálogtárgyról.