A Kúria Mfv.10408/2014/4. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A 2011. évi CXCI. tv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített állapotjavulás nem tényleges egészségügyi állapotban bekövetkezett javulást jelenti, hanem az orvosszakmai szabályok szerinti százalékos mértékben bekövetkezett változást. 2011. CXCI. Tv. 33/A. § (1)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.408/2014/4.szám

A Kúria a dr. Kucskár Jolán ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 11.M.412/2013. szám alatt indított - és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 17-én kelt 11.M.412/2013/17. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.412/2013/17. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes 2011. december 30-ig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra 49.455 forint összegben. A másodfokú hatóság határozatával, az elsőfokú határozatot, amely a felperes állapotjavulására tekintettel az Mmtv. 33/A. §-a alapján a rokkantsági ellátás összegét 32.640 forintban állapította meg 2013. február 1. napjától, helybenhagyta.

A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozatok megváltoztatását kérte arra figyelemmel, hogy állapota nem javult, továbbá hivatkozott arra, hogy egyes betegségeit az első- és másodfokú bizottságok nem vették figyelembe. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság az Mmtv. 33. §-a, 33/A. § -a, 12. §-a, 3. § (2) bekezdése és 5. § (2) bekezdése rendelkezései alapján vizsgálta, hogy a közigazgatási szervek határozatai a jogszabályoknak megfelelnek-e. A bíróság a perben kirendelt szakértői szakvéleményt aggálytalannak értékelve megállapította, hogy a felperes állapotában javulás nem volt igazolható, a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke a másodfokú szakértői bizottság véleményével egyezően 46%. A szakértő kifejtette, hogy 2010. évben az "Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez" című kiadvány alapján a felperes pszichiátriai helyzetű egészségkárosodását határesetként értékelve 50%-ot állapítottak meg, azonban a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet alapján a felperes ezen megbetegedésére ilyen értékű rész-egészségkárosodás nem állapítható meg. Az ítéleti érvelés szerint a szakértő szakvéleménye az állapotjavulást - amelyre az alperes [az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja] a felperes részére folyósított rokkantsági ellátás összegének csökkentését alapította - nem támasztotta alá, a szakmai irányelvek változása nem jelent orvosi szempontú állapotjavulást.

A bíróság hivatkozott arra, hogy a másodfokú határozat indokolása nehezen értelmezhető, az elsőfokú határozatban és az alperesi ellenkérelemben foglalt "hivatkozások" eltérőek, amelyek szintén megalapozzák a másodfokú hatóság határozatának hatályon kívül helyezését. A munkaügyi bíróság az alperes számára előírta, hogy a megismételt eljárásban az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja mellőzésével hozza meg határozatát.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, annak hatályon kívül helyezését kérte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 1. pontja, a 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és a 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet 2. § rendelkezéseinek megsértésére hivatkozva. Az alperes nem vitatta, hogy az Mmtv. az állapotjavulás fogalmát nem határozza meg, azonban álláspontja szerint az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 1. pontja és a 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet 2. §-a határozza meg az egészségi állapotot, amelynek változása a százalékos mértékben meghatározott értékek összevetésével állapítható meg. Egyik jogszabály sem ad lehetőséget arra - alperesi vélemény szerint -, hogy a szakértő az általa megállapított százalékos mértékekben eltérő szakvéleményt úgy "kommentálja", hogy tényleges állapotjavulás a felperes állapotában nem következett be. Az állapotváltozás (javulás) megállapítására nincs más mód, mint az egészségi állapot százalékos mértékének összehasonlítása.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperes álláspontja szerint a jogalkotó szándéka az volt, hogy a rokkantsági ellátás összege csak akkor legyen csökkenthető, amennyiben az egészségi állapotban javulás áll be. A betegnél bekövetkezett állapotjavulás vagy rosszabbodás orvosszakmai és nem jogszabályon alapuló számítási kérdés. Előadta a felperes, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet nincs összhangban, amely ellentmondás nem eredményezheti a felperes részére folyósított rokkantsági ellátás összegének csökkentését.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.