A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27264/2017/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §, (1) bek. e) pont] Bíró: Járfás András

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1.K.27.264/2017/4.

A bíróság dr. Molnár Angelika ügyvéd által képviselt .... felperesnek - NAV Fellebbviteli Igazgatósága (9022 Győr, Liszt F. u. 13-15.) alperes ellen adóhatározat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2187970906. iktatószámú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperes részére 25.400 Ft (huszonötezer-négyszáz) forint perköltséget.

A perben feljegyzett 1.500.000 Ft (egymillió-ötszázezer) forint illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok, valamint a tárgyalás adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Adó- és Vámigazgatósága (I. fokú adóhatóság) a felperesnél 2011. és 2012. évekre vonatkozóan - a 2012. I. negyedévi általános forgalmi adó adónem kivételével - valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra elvégzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

Az ellenőrzés eredményeként a 2062555262 iktatószámú határozatával a felperes terhére társasági adó, személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és egyéb járulékok adónemekben összesen 99.458.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely teljes egészében adóhiánynak minősül. 99.218.000 Ft összegű adóhiány, mint bírságalap után 13.651.000 Ft adóbírságot szabott ki és 90.816.000 Ft adókülönbözet után 11.275.000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.

Az I. fokú adóhatóság a revízió során többek között vizsgálta a felperes és az ... Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) 2011. április 29-én kötött kutatás-fejlesztési szerződést. A felek a 2011. évre vonatkozóan a kutatás-fejlesztési tevékenység teljesítése esetén összesen 24.000.000 Ft+Áfa vállalási díjban állapodtak meg. A szerződés öt különböző mellékletben határozza meg az elvégzendő projektek célját. A felperes a 2011. évben a Kft. által számlázott szolgáltatás nettó értékéből 24.000.000 Ft-ból csökkentette a 2011. évi innovációs járulék kötelezettségét.

Az I. fokú adóhatóság a Kft. által készített tanulmányok innovatív jellegének véleményezésére a ...(továbbiakban: SZTNH) kérte fel. Az SZTNH tájékoztatása szerint a szerződésben megjelölt feladatok három külön szakterületet érintenek (öntészeti szimuláció, öntvény hőkezelés és öntőforma hűtés; eljárástechnika; energetika). Ennek megfelelően a három külön szakvéleményt adott az I. fokú adóhatóság részére.

A szakvélemények mindhárom szakterület esetében megállapították, hogy az elvégzett tevékenységek és annak eredményeként létrehozott tanulmányok - azok elkészültekor - nem minősültek alapkutatásnak, alkalmazott kutatásnak, sem pedig kísérleti fejlesztésnek, így nem feleltek meg a 2003. évi XC. törvény (továbbiakban: KTIA törvény) 12.§-ában foglaltak szerint definiált kutatás-fejlesztés egyik típusának sem.

Az I. fokú adóhatóság az SZTNH által adott szakvélemények alapján megállapította, hogy a tanulmányok 24.000.000 Ft összegével nem csökkenthető az innovációs járulék kötelezettség, melynek kihatásaként innovációs járulék adónemben 2011. évre vonatkozóan 24.000.000 Ft adókülönbözet keletkezett felperes terhére, amely egyéb ráfordításként számolható el.

Felperes fellebbezést terjesztett elő az I. fokú adóhatóság határozata ellen, mely fellebbezéséhez mindhárom szakterület vonatkozásában egyesített igazságügyi adó-, járulék-, könyvszakértői és műszaki szakértői véleményeket csatolt.

A szakvélemények mindhárom szakterület vonatkozásában megállapították, hogy a felperes saját tevékenységi körében végzett tevékenység kutatási tevékenységnek minősül és a kutatás eredményeképpen kapott adatokból és eljárásokból megvalósuló termékfejlesztések kísérleti fejlesztésnek minősülnek.

A felperes által becsatolt magánszakértői véleményekre figyelemmel alperes a II. fokú eljárásban az SZTNH-tól mindhárom szakterület vonatkozásában újabb szakértői véleményt szerzett be. Az SZTNH a második szakterület vonatkozásában módosította szakvéleményét és megállapította, hogy a szerződés alapján elvégzett tevékenység kísérleti fejlesztésnek minősül. Az első és a harmadik szakterület vonatkozásában szakértői véleményét fenntartotta.

Felperes a szakvéleményekre tett észrevételében az SZTNH első és harmadik szakterület vonatkozásában tett szakvéleményét a továbbiakban is vitatta. Kifejtette azon álláspontját, hogy a szakértői vélemény nem lehet megalapozott a kutatás-fejlesztési tevékenység egészének és eredményének vizsgálata nélkül, melyre vonatkozóan helyszíni szemle elrendelését és annak megállapításai alapján a szakvélemények kiegészítését kérte.

Alperes ezt követően a 2187970906 iktatószámú határozatával az I. fokú határozatot megváltoztatta és az adókülönbözet összegét 96.958.000 Ft összegben állapította meg.

Felperes fellebbezése kapcsán utalt arra határozatában, hogy az innovációs járulék kötelezettség csökkentésének jogszerűségét az Art. 99.§ (2) bekezdése alapján adózó köteles bizonyítani. Adózónak kell rendelkeznie azokkal a dokumentumokkal, melyek igazolják, hogy az elvégzett tevékenység a kutatás-fejlesztés valamely típusába tartozik, továbbá adózó bizonyítási lehetősége a kutatók megkeresése, amely nem terhelhető át sem az adóhatóságra, sem az SZTNH-ra. Felperes a rendelkezésre álló dokumentumokat az I. fokú adóhatóság részére átadta. Tekintettel arra, hogy az innováció körében az adóhatóság szakértelemmel nem rendelkezik, jogszerűen vett igénybe a tényállás tisztázása érdekében szakértőt.

Hivatkozott az Art. 95.§ (5a.) bekezdésére, valamint az 1995. évi XXXIII. tv. (továbbiakban: Tv.) 115/H.§ (2a) bekezdésére és a 115/G.§ g.) pontjára, továbbá a Ket. 58.§ (3) bekezdésére. Rögzítette, hogy e jogszabályi rendelkezések értelmében az adóhatóság a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítése érdekében az erre hatáskörrel rendelkező szervet keresheti meg, mint szakértőt, mely szerv nem más, mint az SZTNH. Az adóhatóság bizonyítása a szakértő igénybevétele tekintetében kötött, szakértőként csak az SZTNH-t van lehetősége kirendelni az említett szakkérdés eldöntésére. Ily módon az I. fokú hatóság jogszerűen járt el azzal, hogy az SZTNH-tól szerzett be szakvéleményt. Mivel felperes fellebbezéséhez 3 db magánszakértői véleményt csatolt, ezért vált szükségessé az SZTNH-tól mindhárom szakterület vonatkozásában újabb szakértői vélemény beszerzése.

Felperes szakértői véleményekre tett észrevétele kapcsán rögzítette, hogy az SZTNH birtokában volt mindazon dokumentumoknak a szakvéleménye elkészítésekor, melyet a felperes kutatás-fejlesztési tevékenységgel összefüggésben az adóhatóság rendelkezésére bocsátott, ezekben foglaltak alapján alakította ki szakvéleményét, így ezen okból a szakvélemények kiegészítése nem indokolt. A bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatban ismételten hivatkozott az Art. 99.§ (2) bekezdésére.