BH 2004.5.170 I. Magántitok minden olyan bizalmas, - csak szűk körben, illetve beavatottak előtt ismert személyi, családi, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra, szokásokra vonatkozó tény vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala a sértettre érdeksérelemmel jár.

II. A magántitok megsértésének vétségét tettesként csak az követheti el, aki valamely foglalkozást gyakorol vagy közmegbízatást teljesít, s ennélfogva jut tudomására a magántitok [Btk. 177. §].

A városi bíróság a 2002. január 23-án meghozott - és a megyei bíróság végzése folytán 2002. április 2-án jogerőre emelkedett ítéletével - B. Á. I. r. és B. L. II. r. terheltet a magántitok jelentős érdeksérelmet okozó megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás a következő:

Sz. J. magánvádló és a II. r. terhelt korábban házastársak voltak, a bontópert követően pedig közöttük - döntően a gyermektartásdíj összegének megállapítása iránt - több per is indult. Legutóbb a magánvádló kezdeményezése alapján a városi bíróság járt el, s a 2000. szeptember 7-én meghozott ítéletével a II. r. terheltet magasabb összegű gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.

2000. augusztus 10-én a magánvádló második házastársa végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. A közjegyzői eljárásban az örökhagyó előző házasságából származó gyermekei nem ismerték el a magánvádlónak a Sz., T. u. 4. szám alatti ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét, ezért a magánvádló keresetet nyújtott be a városi bírósághoz. Ebben annak megállapítását kérte, hogy a közös gazdálkodásra, illetve különvagyonából történt befektetéseire figyelemmel megszerezte az említett ingatlan 64/100-ad tulajdoni hányadát.

A per I. r. és II. r. alpereseinek jogi képviselője dr. B. Á. I. r. terhelt volt.

A II. r. terhelt 2001. június 11-én - egy közös ismerős közvetítése révén - megjelent az I. r. terhelt ügyvédi irodájában, s említést tett a tartásdíj felemelése iránti perekről, hangsúlyozva, hogy azokban a magánvádló rászorultságát igyekezett bizonyítani, közelebbről azt, miszerint önálló vagyonnal nem rendelkezik, a lakásingatlan is a házastársáé.

Ennek igazolásául a II. r. terhelt átadta az I. r. terheltnek a városi bíróság ítéletének 3. oldalát, amely rögzíti a magánvádló munkahelyi beosztását, korábbi és jelenlegi átlagkeresetének összegét, gyermekeinek nevét, a gyermekek tanulmányaira vonatkozó adatokat, továbbá a magánvádló lakásviszonyait, ezen túlmenően pedig házastársának jövedelmi körülményeit is.

Az I. r. terhelt ugyanakkor - ügyfeleinek hozzájárulásával - azt a 2001. május 28-i keltezésű beadványt és annak mellékleteit bocsátotta fénymásolatban a II. r. terhelt rendelkezésére, amelyet a magánvádló - előkészítő iratként - részben neki, részben a bíróságnak postázott. Ebben szerepelt a magánvádló különvagyoni ingatlanának hasznosításával kapcsolatos elszámolás, valamint havi bontásban az ingatlant érintő bérleti díjakra vonatkozó elismervények, a felperes (a magánvádló) által vásárolt gépkocsi kifizetésével összefüggő banki kivonat, egy magánkölcsönről szóló elismervény, egy banki kivonat devizaszámlán kezelt pénzről, továbbá a magánvádló munkaviszonyból származó jövedelmének adatai is.

Az I. r. terhelt a 2001. június 13-án tartott tárgyaláson az ítélet kivonatát felhasználta. A magánvádló a 2001. június 29-i tárgyaláson szerzett tudomást arról, hogy a terheltek az említett okiratokat egymásnak átadták. Ezért 2001. július 10-én nevezettek ellen magánindítványt terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a nyilvános tárgyalás alapján meghozott ítélet és annak megállapításai nem vonhatók a magántitok fogalma alá. A polgári perben hozott ítélet 3. oldalán rögzített adatok nem bizalmas tények, miként a magánvádló - törvényen, tehát bárki számára hozzáférhető jogszabályon alapuló - havi illetményének összege sem. Ugyanakkor a 2001. május 28-i beadványt a magánvádló mint felperes az alpereseket képviselő dr. B. Á. terheltnek is megküldte, ezáltal az abban foglaltakat maga hozta nyilvánosságra. Ezen indokokra tekintettel a terhelteket a vád alól bűncselekmény hiányában mentette fel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértve kifejtette, hogy dr. B. Á. I. r. terhelt a magánvádló által sérelmezett adatok birtokába jogi képviselőként jutott, s azokat a rendelkezésre bocsátó személy, illetve megbízói felhatalmazása alapján használta fel. Függetlenül tehát attól, hogy magántitokról nincs szó, az adatok felhasználása nem is alapos ok nélkül történt.

A másodfokú bíróság határozata ellen 2002. július 17­én magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terheltek terhére.

Ebben sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság a tényállás megalapozatlanságát nem küszöbölte ki, nem rendelt el további bizonyítást, s őt törvényes jogainak gyakorlásában korlátozta. Álláspontja szerint a terheltek nem csupán a magántitok megsértésének vétségét, hanem a jogosulatlan adatkezelés vétségét is elkövették.

Tekintettel arra, hogy a magánvádló felülvizsgálati indítványa 2003. július hó 1. napját megelőzően érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, annak elbírálására az 1998. évi XIX. törvény 603. §-ának (6) bekezdése értelmében az 1973. évi I. törvény (Be.) XII. Fejezetében foglalt szabályok az irányadók.

A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése eljárásjogi okból kizárólag az ott részletezett szabálysértések esetén teszi lehetővé a bíróság ügydöntő határozatának felülvizsgálatát. Minthogy a magánvádló perjogi - az ítélet megalapozatlanságára, az indokolás hiányosságára, a további bizonyítás felvételének mellőzésére vonatkozó - kifogásai az említett körön kívül esnek, azokra épülően felülvizsgálatnak nincs helye.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére