A Kúria Kfv.35219/2020/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §, 100. §, 104. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXIV. cikk (1) bek., XXVIII. cikk (1) bek., (7) bek.] Bírók: Darák Péter, Stefancsik Márta, Szabó László

A határozat elvi tartalma:

Ha a felperes az adóellenőrzés során a kapcsolódó vizsgálatokról tájékoztatást kapott, és a szakértői véleménnyel kapcsolatban teljes körűen gyakorolhatta észrevételezési jogát, valamint az elsőfokú bíróság a hatósági határozat elleni kereset érdemi vizsgálata alapján, döntését jogszerű indokolással ellátva utasította el a felperes eljárásjogi kifogásait, a közigazgatási és a bírósági eljárásban a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő alapjogának korlátozása nem állapítható meg. 17/2019 (V.30. AB határozat [103] bek.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.I.35.219/2020/5.

A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke

dr. Stefancsik Márta előadó bíró

dr. Szabó László bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Juhász Gábor István ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Balogh Andrea kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott határozat elleni közigazgatási per

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2020. február 11-én kelt 26.K.30.169/2019/17. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.30.169/2019/17. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az illetékügyekben eljáró hatóság felhívásában megjelölt módon és számlára 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesi társaság 2017. április - június közötti bevallási időszakban levonható adóként szerepeltette a R.T. Kft., az A.M. Kft., a K.M. Kft., valamint a J. M.G. Kft. összetett adminisztratív szolgáltatás, piac- és közvélemény-kutatás, médiareklám, hirdetési kampány tervezése és megvalósítása, reklám-, marketingtevékenység szolgáltatásokról kiállított számlái összesen 44.025.000 Ft általános forgalmi adó (áfa) tartalmát. A számlákhoz kizárólag teljesítésigazolás kapcsolódott. A felperes a számlák ellenértékét csak részben utalta át a számlakibocsátók részére, az átutalt összegeket a számlakibocsátók ugyanazon ATM-ből még aznap, vagy másnap felvették. A fennmaradó összeg készpénzben sem kerültek kiegyenlítésre.

[2] A felperes alkalmazottai után a közterheket nem fizette, arra fedezettel nem rendelkezett.

[3] A NAV Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) áfa adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés alapján 2018. június 12-én kézbesítette a felperesnek az ellenőrzési jegyzőkönyvet, majd a 2018. július 26-án kelt 4321189050 számú határozatával 44.025.000 Ft jogosulatlan igénylésnek minősülő adókülönbözetet és 168.000 Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg, az adókülönbözet kiutalását megtagadta, és kötelezte a felperest 87.714.000 Ft adóbírság megfizetésére.

[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2018. december 12-én kelt 2235457047 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[5] Határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdésére, 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésére, 95. § (3) bekezdésére, 99. § (1) bekezdésére, 170. § (1) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére alapította.

[6] Megállapította, hogy a felperes ügyvezetője a szolgáltatásokról érdemi nyilatkozatot nem tett; a felperes honlapjának vizsgálata, a számlakibocsátóknál végzett egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzések eredménye, a pénzügyi kiegyenlítésre vonatkozó tények és a kirendelt dr. B.P. reklám-marketing igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján a számlakibocsátók a számlákon szereplő szolgáltatásokat nem teljesítették, alvállalkozók bevonására sem került sor. A felperes a bizonylatokon szereplő áfa-t jogszerűtlenül helyezte levonásba, mert a gazdasági események egyáltalán nem valósultak meg. A tudattartalom vizsgálatát nem tartotta szükségesnek, a tudatos magatartásra figyelemmel az adóbírság összegét a jogosulatlan igénylés 200%-ban határozta meg.

[7] Rögzítette, hogy a szakértői véleményt a felperes jogi képviselője 2017. november 29. napján átvette, arra a vizsgálati jegyzőkönyv keltéig, 2018. június 7-éig észrevételt nem tett.