BH 1985.2.63 A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítást a törvény alakszerűséghez nem köti. A nyilatkozatnak azonban kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie. Az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a házasság felbontásához "hozzájárul", ilyennek nem tekinthető. A házassági perben a felek személyes meghallgatásának nemcsak a békítés megkísérlése végett van jelentősége, hanem azért is, mert az egyező akaratnyilvánítás őszinteségéről, véglegességéről, megfontoltságáról és befolyásmentességéről a bíróság elsősorban a házastársak személyes nyilatkozata alapján győződhet meg [Csjt. 18. § (1) bek., Pp. 285. § (1) és (2) bek., 9. sz. Irányelv 4. pont].

A peres felek 1958. február 2. napján kötöttek házasságot. Házasságukból három gyermek született. Az életközösség 1983. január hónapban szakadt meg, ettől kezdve a felek a közös tulajdonukban álló lakást megosztva használják.

A felperes keresetében a házasság felbontását kérte. Előadta, hogy a kk. Zoltán utónevű gyermek elhelyezése, tartása és láthatása kérdésében, valamint a lakáshasználatra vonatkozóan az alperessel egyezséget kíván kötni. Az alperes a személyes meghallgatása során akként nyilatkozott, hogy a házasság felbontásához hozzájárul" és természetesnek tartja, hogy a gyermekek vele maradjanak. Erre az utóbbi nyilatkozatára a felperes észrevételt nem tett. Ennek ellenére a felek a következő tárgyaláson - a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos további nyilatkozat nélkül - a gyermektartásdíj fizetésére egyezséget kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a munkaviszonya alapján járó jövedelme 20%-át de legalább havi 750 forintot megfizet az alperesnek gyermektartásdíjként.

Ugyanezen a tárgyaláson a felek a lakás megosztott használatában is megállapodtak. Ezt a megállapodásukat azonban a bíróság nem foglalta egyezségbe, hanem arról a házasság felbontásával egyidejűleg az ítéletben döntött. A bíróság a felek házasságát a Csjt. 18. §-ának (1) bekezdésre hivatkozással bontotta fel.

Az első fokú ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

A jogerős ítéletnek a házasságot felbontó rendelkezése ellen - kizárólag a törvénysértés megállapítása érdekében -, valamint az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes egyező akaratnyilvánítása arra utal, hogy a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A Csjt-nek ez a rendelkezése lehetővé teszi, hogy a bíróság a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül bontsa fel a társadalmi rendeltetésük betöltésére alkalmatlanná vált házasságokat. A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítást a törvény alakszerűséghez nem köti. A nyilatkozatnak azonban kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie. Az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a házasság felbontásához "hozzájárul", ilyennek nem tekinthető.

A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése, valamint a 7/1974. (VII. 27.) IM számú rendelet 25. §-a értelmében a felek egyező akaratnyilvánítása alapján a bíróság csak abban az esetben bonthatja fel a házasságot, ha a házastársak a gyermek elhelyezéséről, tartásáról, a szülő és a gyermek közötti érintkezésről, továbbá a házastársi tartásról, valamint a közös lakás használatáról megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta, illetőleg e kérdésekben a bíróság - kérelmükre - a házasság felbontásával együtt dönt.