A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21199/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §, 339. §, 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20324/2014/85., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21199/2017/4.*, Kúria Pfv.21178/2018/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.199/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Strasser Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Strasser Tibor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Papp Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Papp Lajos ügyvéd) által képviselt Herceghalom Község Önkormányzata (2053 Herceghalom, Gesztenyés út 13.) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2017. április 19. napján meghozott 21.P.20.324/2014/85. számú ítélete ellen a felperes részéről 87. és 90. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy a le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán szintén az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében kártérítés címén 121.027.500 forint elmaradt haszon és járulékai, valamint 46.594.000 forint és 113.470 euró költség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy jogelődje, a B. I. Kft. 2008. évben megvásárolta a H. ... hrsz. alatti ingatlant, hogy azon befektetési céllal lakásokból és üzlethelyiségekből álló épületet építsen. Az alperesi önkormányzattal történt egyeztetések alapján készíttette el a terveket, azonban az alperes a 11/2008. (VIII. 10.) számú rendeletével akként módosította a 16/2004. (XII. 27.) számú rendeletbe foglalt Helyi Építési Szabályzatot (a továbbiakban: HÉSZ), hogy az épületben elhelyezhető lakások számát korlátozta. Ezt követően az alperes a 24/2008. (XII. 25.) számú rendeletében a perbeli telekre változtatási tilalmat rendelt el, majd a 15/2010. (XI. 25.) szám alatt újabb rendeletet hozott a beruházás megakadályozása érdekében. Az alperes jogellenes rendeletalkotása miatt a felperesi jogelőd építési engedély iránti kérelmét elutasították, ezáltal a tervezett beruházás nem valósulhatott meg. A felperes kereseti kérelme másodlagos jogcímeként a Ptk. 6. §-ára hivatkozott.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Vitatta a felperes által érvényesített követelés engedményezésének jogszerűségét. Hivatkozott arra, hogy a jogalkotással való károkozás lehetőségét a magyar jog nem ismeri. A felperesi jogelőd által megszerzett ingatlannak a rendeletalkotással összefüggő értékcsökkenése tárgyában pedig közigazgatási per indult, amely alapján a felperes 35.245.339 forint kártalanításhoz jutott.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest az alperes perköltségének viselésére. Indokolásában megállapította, hogy a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapított biztatási kár, illetve a Ptk. 339. §-a szerinti jogalkotással okozott kár megtérítése iránti igényei egymáshoz képest vagylagos viszonyban állnak. Az elsőfokú bíróság ezt követően a felperes aktív és passzív perbeli legitimációját vizsgálta. Megállapította, hogy a felperes a perbeli követelés engedményese, az erre vonatkozó diszpozitív szabályozásból következően az engedményezés ingyenesen is történhet, az tehát nem teszi jogszerűtlenné az engedményezést. Alaptalannak ítélte az alperes permegszüntetés iránti kérelmét is azzal, hogy a perbeli legitimáció tárgyában a bíróságnak érdemben, tehát ítélettel kell határoznia. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a jogalkotással okozott kár megtérítése iránti igényét illetően megállapította, hogy az alperes rendeletei az 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (1) bekezdés f) pontja alapján jogszabálynak minősülnek. A jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Amennyiben tehát a felperes, illetve jogelődjei a jogalkotási folyamat hibájára kívántak hivatkozni, úgy a megfelelő jogvédelmi eszköz számukra az utólagos alkotmányos normakontroll intézménye lett volna. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a HÉSZ módosításakor az alperes betartotta-e a Jat. mellett az 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) speciális szabályként érvényesülő rendelkezéseit, azaz hogy az egyes hatóságok részére a módosítási tervezeteket megküldték-e, illetve a szükséges egyeztetéseket lefolytatták-e. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2008. januári és áprilisi tervezeteket a szakhatóságok részére megküldték. A felperes által sérelmezett 2008. júniusi tervezetet a főépítész részére megküldték, aki a szövegben változtatásokat is javasolt. A HÉSZ módosítási tervezetek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a folyamatos szakmai egyeztetést elvégezte, a főépítési javaslatok szerinti módosításokat átvezette, a módosításokat a főépítész leellenőrizte. Az elsőfokú bíróság ehhez képest kifejtette azt is, hogy az állandó bírói gyakorlat értelmében a jogalkotó a jogszabályok megalkotásával, illetve a jogalkotás elmulasztásával okozott károk tekintetében immunitást élvez a polgári jogi felelősség alól. A jogalkotásra és a hozzá kapcsolódó felelősségre tehát a magánjogi kárfelelősségi szabályok nem alkalmazhatóak, arra kizárólag a közjog szabályai vonatkoznak. A közjogi-alkotmányjogi felelősség nem vizsgálható és nem bírálható el a polgári jogviszonyok között. A polgári jogban nincs a jogalkotással okozott károkért való felelősséget megállapító norma, amelyből az is következik, hogy a felperes nem rendelkezik anyagi jogi legitimációval, hiszen a polgári jog körébe tartozó anyagi jogvitának jogosulti pozícióját nem foglalhatja el. A jogalkotással előidézett károk tekintetében az Étv. 30. §-a ugyan kivételt teremt az állami immunitás alól, de az csak nagyon szűk és speciális körben érvényesül. Nem helytálló az a felperesi érvelés sem, miszerint kifejezetten a felperesi jogelőd tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan alkotott volna rendeletet az alperes, ugyanis a rendelet tíz különböző ingatlant is nevesít, amelyeket a változási tilalom érint. Az Étv. 30. § (5) bekezdése pedig kifejezetten kizárja a kártalanítás köréből a változtatási tilalom esetét.

A Ptk. 6. §-ára alapított kérelemmel összefüggésben az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján arra következtetett, hogy az alperesi törvényes képviselő vethette fel azt a tervváltoztatást, amely szerint kevesebb szolgáltatói egység legyen a felperesi jogelőd által tervezett épületben. E körülménynek azonban az utaló magatartás esetében nincs relevanciája, mivel a felperes arra hivatkozott, hogy az alperesi törvényes képviselő ígérete szerint a projekt meg fog valósulni. Az építési projekt azonban időközben megváltozott. A felperes mint építési beruházásokkal foglalkozó cég vezetője tudatában volt annak, hogy nem a polgármester jogosult dönteni a HÉSZ módosításáról, hanem arról a képviselő-testület határoz. Azt a felperes csak állította, de a tanúk vallomása nem támasztotta alá kétséget kizáró módon, hogy az alperesi törvényes képviselő olyan nyilatkozatot tett volna, amely szerint a 35 lakásos beruházás változat ténylegesen meg fog valósulni. A tárgyalások idején ugyanis a felperes még nem rendelkezett erre vonatkozó engedélyezési tervvel. A későbbi változtatási tilalom pedig nem a felperesi beruházás meghiúsítása érdekében született meg, mivel azt 10 különböző ingatlanra vonatkozóan rendelték el. A lakóegységek számának korlátozása vonatkozásában az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján kifejtette, hogy nem lehet megalapozott következtetést vonni arra nézve, hogy az alperes törvényes képviselőjének aktív szerepe lett volna e korlátozások felvetése vagy javaslata tekintetében. Önmagában az a körülmény, hogy a HÉSZ-módosításokat a polgármester terjesztette a képviselő-testület elé, nem támasztja alá azt a felperesi vélekedést, hogy a korlátozás ötlete az alperes törvényes képviselőjétől származott volna. A szennyvíz befogadásáról szóló nyilatkozatot pedig a szennyvíz kezelője vonta vissza, azt pedig a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az alperesi képviselő a nyilatkozat visszavonásában közrehatott volna. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes részéről nem valósult meg a biztató magatartás, a felperes részéről pedig e magatartás iránti jóhiszeműség. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az utaló magatartás törvényi tényállásának hiányában a felperesi keresetet e jogcím körében is elutasította.