BH 1994.2.65 Nemcsak a csoportosan elkövetett rablás bűntette, hanem a személyi szabadság megsértésének társtettesként elkövetett bűntette is megvalósul, ha a vádlottak a rablás befejezése után a 13 éves sértettet összekötözött kézzel az ágyneműtartóba kényszerítik, és az abból történő menekülését úgy akadályozzák meg, hogy az összecsukott ágyra különböző nehezékeket tesznek [Btk. 321. § (3) bek. c) pont, 175. § (1) bek., (2) bek. e) pont].

Az elsőfokú bíróság a fk. I. r., a fk. II. r. és a fk. III. r. vádlottat csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt mint társtetteseket különböző - 2 évet meghaladó - tartamú, fiatalkorúak börtönére és közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész a II. r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, míg a fk. vádlottak, a védőik és a törvényes képviselőik enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

A főügyészség képviselője a másodfokú tárgyaláson az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és eszerint a tényállás kiegészítése mellett indítványozta a minősítés megváltoztatását az I. r. és a III. r. vádlottak vonatkozásában. Az ügyészi fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a három fk. vádlott gázspray alkalmazásával behatolt a sértett lakásába a lakásajtó felfeszítése útján, ahol akkor csak annak 13 éves fia tartózkodott. A lakásban a vádlottak ékszerek és pénz után kutattak, majd a gyermekkorú sértettet késsel fenyegetve a család értékeinek az átadására szólították fel. A vádlottak mintegy 40 000 forint értékű tárgyat vittek el. Távozásuk előtt az I. r. és a III. r. vádlottak felszólították a már összekötözött kezű sértettet, hogy feküdjék az ágyneműtartóba, és hogy a sértett ne tudjon kijönni, ezért az összecsukott ágyra különböző nehezékeket tettek.