BH 2001.1.33 A bankszámlaszerződés alapján kezelt lakossági folyószámláról csalás következtében tévesen kifizetett összeggel kapcsolatban a pénzintézet kártérítési felelőssége megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 529. § (1) bek., 533. § (1) és (4) bek., 535. § (2) bek., 277. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 474. § (2) bek.].

Az irányadó tényállás szerint a felperes 1990. augusztus hónapban lakossági folyószámla-szerződést kötött az alperes megyei igazgatóságával, amely folyószámla-szerződés 1992. június 1-jén a felperes felmondása folytán szűnt meg. A szerződés szerint az alperes e folyószámlán kezelte a felperes munkáltatója által átutalt gyermekgondozási díjat, valamint a családi pótlékot. 1990 nyarán a felperes családjával együtt hosszabb időre külföldre távozott, ez alatt az idő alatt a lakását a testvére, R. I. és annak élettársa, H. M. használták. H. M. a lakásban magához vette a felperes személyi igazolványát és az alperesnél vezetett folyószámlára vonatkozó iratokat, és ezek birtokában az alperes p.-i fiókjában a felperes átutalási betétszámlájáról hét alkalommal, összesen 126 000 Ft-ot vett fel. A felperes 1991 augusztusában külföldről hazaérkezett, és ekkor jelentette be az alperesnek, hogy a külföldi tartózkodásának ideje alatt a folyószámlájáról a tudta és beleegyezése nélkül H. M. 126 000 Ft-ot felvett. Kérte, hogy az alperes a jogosulatlanul kiutalt összeget a számláján írja jóvá. A cselekmény miatt H. M. és R. I. ellen büntetőeljárás indult. A városi bíróság H. M. bűnösségét folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, illetőleg csalás vétségében, R. I. bűnösségét pedig orgazdaság vétségében megállapította. A felperes a büntetőeljárásban az elkövetők ellen polgári jogi igényt nem érvényesített.

A felperes módosított keresetében előadta, hogy amennyiben az alperes H. M. részére a 126 000 Ft-ot jogosulatlanul nem fizeti ki, a folyószámla-szerződés felmondásának időpontjában a számla záró egyenlege 144 801 Ft lett volna, ennek betéti kamata 14 420 Ft. Ehhez képest 159 225 Ft tőke, ennek 1992. augusztus 27. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata és a perköltségek megtérítésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban elévülési kifogást terjesztett elő.

Érdemben arra hivatkozott, hogy a kiutalások teljesítésénél nem szegte meg az átutalási betétszámla-szerződésben foglaltakat, a kifizetések megtörténte neki fel nem róható, ezért a számláról H. M. részére kifizetett összegeket nem köteles visszafizetni. Előadta, hogy a felperes a követetését kártérítés címén kizárólag H. M.-mel szemben érvényesítheti.

Marasztalása esetére beszámítási kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy a számla megszűnésekor fennálló hiány következtében 6716,70 Ft-nak, ebből 2911,70 Ft-nak 1997. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatának a beszámítását kéri. A felperes a beszámítási kifogás teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta és 17 514 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte.

A megyei bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott másodfokú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a folyószámla-szerződés megkötésekor az alperes csak azokat az összegeket volt köteles a felperesnek kiadni, amelyek a kimutatások teljesítése után a folyószámlán maradtak. A vitatott összegekért felróható magatartás hiányában kárfelelősség nem terheli.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségekben való marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést - a beadvány tartalma szerint - a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében és 530. §-ában foglalt rendelkezések megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az alperes a számlaszerződés megkötésekor esedékes elszámolás keretében köteles kiadni a számlán maradt összegeken túl mindazokat, amelyeket hamis átutalás folytán más személy részére kifizetett. A téves kifizetésekkel kapcsolatos kár az alperesnél jelentkezett, ezért a károkozóval szemben kárigényt az alperes érvényesíthet.

Sérelmezte annak megállapítását, hogy az alperes nem szegte meg a vele kötött bankszámlaszerződést. Állította, hogy az alperes alkalmazottja az összeg kifizetésénél gondatlanul járt el, mert a lopott személyi igazolványban lévő kép alapján nem azonosította be megfelelően a képen látható személyt, ezért nem vette észre, hogy nem a személyi igazolvány tulajdonosa jelentkezett pénzfelvétel céljából, és nem járt el kellő gondossággal az aláírás vizsgálatánál sem. Az összeg kifizetésére ténylegesen az alperes alkalmazottainak a felhozott mulasztása vezetett, amiért a kártérítési felelősség az alperest terheli.