BH+ 2005.6.258 A fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kár megtérítése iránti perben az üzembentartót terheli annak bizonyítása, hogy a baleset bekövetkezése a részéről objektíve elháríthatatlan volt. Az elháríthatatlanság megítélése nem szorítkozhat a károkozás pillanatára, abból kiragadott egyes mozzanatokra, hanem figyelemmel kell lenni arra, hogy az üzembentartó, illetőleg a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató károkozó a technika adott fejlettségi szintjét figyelembe véve a műszaki elháríthatóság feltételeit megteremthette volna-e [Ptk. 345. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

A felperesek 18 éves gyermeke, K. Á. 1997. június 7-én a késő délutáni órákban barátaival együtt diszkóba indult, majd az 1. jelzésű villamos harmadik kocsijáról a K. utcai megállóban leszálltak. Az utasok le- és felszállása után a villamosvezető az ajtókat bezárta és elindította a szerelvényt. A fiúk a járdaszigeten haladtak, majd a felperesek fia a jobb karját a magasba emelte, és hirtelen befordult a szerelvény második és harmadik kocsija közötti térközbe. A villamos kerekei alá nem került, de az alacsony építésű villamos meghajtó, illetőleg futóműve szétroncsolta a testét, és halála emiatt következett be.

A felperesek a keresetükben a fiuk halálával kapcsolatos vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel szemben. Vagyoni kártérítésként 452 717 forintot, míg nem vagyoni kártérítésként személyenként 2 500 000 forintot követeltek.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a balesetet a felperesek fiának külső, elháríthatatlan magatartása okozta, ezért az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól.

A bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy az alperesnek a Ptk. 345. §-a (1) bekezdése szerinti veszélyes üzemi felelőssége nem volt vitás, a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez vezető okokat azonban neki kellett bizonyítania. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy amikor a felperesek fia hirtelen befordult a villamoskocsik közé, a villamos már kiindult a megállóból, a vezető a baleset bekövetkezésére nem számíthatott, és az részéről objektíve elháríthatatlan volt. A rendelkezésre álló adatok alapján a villamos alá kerülés pontos helye nem volt behatárolható, a sérült nem csak a két kocsi közötti térben, hanem a kocsik kerekei közötti részben is a villamos alá kerülhetett. Nem állapítható meg, hogy a két kocsi közötti védőrács a balesetet megakadályozta volna, és így a hiánya nem jelenti azt, hogy a baleset objektíve elhárítható volt.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint az a tény, hogy a baleset bekövetkezésének a módja pontosan nem volt tisztázható, nem értékelhető a veszélyes üzem üzembentartójának a javára. Megítélésük szerint a baleset objektíve nem volt elháríthatatlan, mert a kocsik közé felszerelt védőrács a balesetet megakadályozhatta volna. Az ugyanis nem volt vitás, hogy a fiuk a két kocsi közé esett be.

Az alperes és a beavatkozó ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.