A Fővárosi Törvényszék Bf.9319/2021/8. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 779. § (3) bek.] Bírók: Vidos Rita, Vukovich Orsolya, Zombori Éva

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

23.Bf.9319/2021/8.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2021. év december hó 3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a egyéb érdekelt2 2021. június 16. napján kelt 16.B.69/2021/10. számú ítéletét megváltoztatja.

Terhelt1 vádlottat az ellene a Btk. 226.§ (1) bekezdésében írt és aszerint minősülő rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

Felhívja magánvádló1 magánvádlót és magánvádló2 sértettet, hogy hivatalos lelet készítésének terhe mellett a kézbesítéstől számított nyolc napon belül rójanak le személyenként 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen magánvádló1 magánvádló a kézbesítéstől számított nyolc napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Fővárosi Törvényszékhez benyújtandó fellebbezést jelenthet be.

I n d o k o l á s

[1] A egyéb érdekelt2 a 2021. június 16. napján kihirdetett 16.B.69/2021/10. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 226. § (1) bekezdésében írt és aszerint minősülő rágalmazás vétségében, és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletét magánvádló1 magánvádló tudomásul vette, Terhelt1 vádlott az ítélettel szembeni jogorvoslati jognyilatkozatának megtételére három munkanap gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül az ítélettel szemben fellebbezést jelentett be, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta azzal, hogy őt a másodfokú bíróság a bűncselekmény vádja alól mentse fel.

[3] Fellebbezése írásbeli indokolásában továbbra is az elsőfokú ítélet megváltoztatását és felmentését indítványozta. Vitatta, hogy az akár tettlegesen is elégtételt vesz szófordulat a magánvádló és a sértett becsületét sértette volna. Előadta, hogy a sérelmezett kifejezés használatával szándéka az volt, hogy a magánvádló, illetve a sértett és a cím8 szám alatti társasház között folyamatban lévő polgári perben a bíróság tudomására hozza a magánvádló, mint felperes erőszakos, mindenen átgázoló akaratérvényesítését. Álláspontja szerint kijelentésével a feljelentő becsületét nem sértette, mert amit állított az a valóság, és sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kerületi bíróság a valóság bizonyítását nem rendelte el. Állította, hogy a tettleges szó használatával nem feltétlenül személy elleni erőszakra utalt. Elmondása szerint a feljelentő tettlegessége abban nyilvánult meg például, hogy az épület hátsó ajtaját egyszerűen leemelte és félretette, melyet később lakatossal kellett megjavíttatni. A közgyűlés által megszavazott kerti világítást minden este lekapcsolta, mert nem értett egyet a felújítással.

Kiemelte, hogy a sérelmezett kijelentést a polgári bíróság számára fogalmazta meg a per tárgyának jobb megértése, a felek megismerése, a valóság megállapításának elősegítése, valamint a pernyertesség érdekében, tehát kijelentése - mely nem gyalázkodó - a perre vonatkozott, annak értelmezését kívánta segíteni.

[4] A magánvádló a vádlott fellebbezésére tett írásbeli észrevételében amellett érvelt, hogy a vádlott elkövette a rágalmazás bűncselekményét, a tettlegesség büntetőjogi kategória és az általa sérelmesnek tartott vádlotti megfogalmazásnak semmilyen köze nincs a társasházi közgyűlési határozatok megtámadása miatt az általa és a sértett által indított per tárgyához.

[5] Terhelt1 vádlott fellebbezése alapos.

[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a vádlotti fellebbezés irányára tekintettel a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése szerint teljes terjedelmében bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett.

[7] Rámutat a törvényszék, hogy a Be. 561. § (3) bekezdése szerint az ügydöntő határozat indokolása tartalmazza a) a vádra történő utalást, b) a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és a vádlott korábbi büntetései közül azokat, amelyek a határozat meghozatalakor jelentőséggel bírtak, c) a bíróság által megállapított tényállást. Ebből a törvényi megfogalmazásból az következik, hogy a személyi körülmények és a vádlott bűnügyi előéletére utalás nem képezik a tényállás részét, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [8] és [9] bekezdését a [11] bekezdés eredeti szövegének mellőzésével, a [11] bekezdésként tünteti fel.

[8] A tényállás megalapozott, az a másodfokú eljárás során is irányadó volt és a Be. 593.§ (3) bekezdése értelmében a felülbírálatra alkalmas volt.

[9] Az elsőfokú bíróság indokolásában helytállóan mutatta be az általa figyelembe vett és értékelt bizonyítékokat, és a szükséges mértékben indokát adta annak, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapítva állapította meg, azonban jogi indokolásával és a vádlott bűnösségére vont következtetésével a másodfokú bíróság nem értett egyet az alábbiak miatt.

[10] A kerületi bíróság helytállóan követte azt az ítélkezési gyakorlat által kialakított háromszintű vizsgálatot, melynek során először azt kell megvizsgálni, hogy a terhelt a tényállásban írt cselekményével hiánytalanul megvalósította-e a rágalmazás, vagy becsületsértés vétségének valamennyi törvényi tényállási elemét, mert bármelyik törvényi tényállási elem hiányában a terhelti cselekmény nem meríti ki a Btk. különös részében írt bűncselekményt.

[11] Amennyiben a cselekmény tényállásszerű, másodikként a jogellenesség vizsgálatára kell sort keríteni, mert a cselekmény jogellenességét kizáró körülmény fennállása esetén a kifogásolt magatartás nem bűncselekmény.

[12] Amennyiben a cselekmény tényállásszerű és nem áll fenn a cselekmény jogellenességét kizáró körülmény, akkor a harmadik lépcsőben azt kell megvizsgálni, hogy van-e olyan közérdek vagy jogos magánérdek, ami a tényállásban leírt tényállítás megtételét indokolta, és ha igen, akkor kell elrendelni a valóság bizonyítását, melynek eredményessége esetén a Btk. 15. § h) pontjában írt büntethetőséget kizáró ok valósul meg.

[13] A büntetőjogi felelősség alapkérdése tehát a tényállásszerűség, ezért a törvényszék is ebből a szempontból vizsgálta elsőként a sérelmezett kijelentést.

[14] A tényállásszerűség követelménye alapján az első eldöntendő kérdés az, hogy a vádlott magatartása tényállítás, híresztelés vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használata-e.

[15] Jogilag tényállításról akkor van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, vagy történés szolgál.