A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.194/2015/4. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 274. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 287. §, 338. §, 349. §, 351. §, 381. §, 385. §, 387. §, 388. §, 397. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 20. §, 373. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

5.Bhar.194/2015 /4. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2016. év április hó 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A csalás bűntette miatt I.r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 31.Bf.XIX.9925/2014/5. számú ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I. r. vádlott 71.790 (hetvenegyezer-hétszázkilencven) forint megfizetésére köteles.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárás során felmerült 10.880 (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az I. r. vádlott viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a 2014. április 29. napján kelt 5.B.XIX.1280/2012/25. számú végzésével az I.r. és a II.r. vádlottal szemben a Btk. 373.§ (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

Az eljárás során felmerült 121.190 forint bűnügyi költség állam általi viseléséről rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak bűnösségének megállapítása és a büntetés kiszabása végett.

A Fővárosi Főügyészség a Bfel.621/2005/12. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Álláspontja szerint a tényállás kiegészítendő azzal, hogy a vádlottaknak az 1 millió forint átadásakor sem állt szándékában a vételár kifizetése, a sértettet tévedésbe ejtették. A tévedésbe ejtés a sértettel szemben történt, de a tulajdonostársakat elővásárlási jog illette meg, a színlelt ajándékozással a tulajdonostársak érdekei sérültek. Az ingatlan 20/80 tulajdoni hányada az igazságügyi szakértői vélemény szerint 5.400.000 forint volt. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg a kár értékét, így tévesen hivatkozott az elévülésre, amely nem 3, hanem 5 év. Ezért az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását, a vádlottak bűnösségének megállapítását és velük szemben büntetés kiszabását indítványozta.

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2015. április 14. napján kelt 31.Bf.XIX.9925/2014/5. szám ítéletével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta.

Az I.r. és a II.r. vádlottakkal szemben az 1978. évi IV. törvény 274.§ (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntette - melyet az I.r. vádlott bűnsegédként követett el - miatt folyamatban levő büntetőeljárást megszüntette.

A II.r. vádlottal szemben egyebekben az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

Az I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 373.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettében. Ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I.r. vádlottat 156.090 forint megfizetésére kötelezte.

Feltüntette a II.r. vádlott személyazonosító okmányának számát, az elsőfokú végzés bevezető részéből mellőzte az első tárgyalási nap feltüntetését, a második tárgyalási napot pedig 2014. január 7-re helyesbítette.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I.r. vádlottat 10.880 forint megfizetésére kötelezte, míg a II.r. vádlottal kapcsolatban felmerült bűnügyi költség tekintetében annak állam általi viseléséről rendelkezett.

Megállapította, hogy az ítélet a II.r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette.

Az ítélet ellen az I.r. vádlott jelentett be fellebbezést azzal, hogy nem került átadásra a pénz, a hátralevő összeget akkor fizették volna, ha a nagypapa meghal. Fellebbezéséhez a védője is csatlakozott.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.566/2015/1. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak és a másodfokú bíróság ítéletének - a kár pontosítását követően - helybenhagyását indítványozta.

Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás - az elkövetési érték meghatározása kivételével - megalapozott.

A kár meghatározása tekintetében mindkét bíróság álláspontját tévesnek ítélte, mivel a szakértő által meghatározott értéket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sértett vagyona - a felek megállapodásától függetlenül - az 5.400.000 forint értékű ingatlannal lett kevesebb. Az őt ért kár összegéből azonban le kell vonni a kifizetett 1.000.000 forintot, amit nem lehet megtérült összegnek tekinteni, mert nem a bűncselekmény befejezése után térítették meg a vádlottak, hanem még annak bekövetkezte előtt fizették ki. Így a tényleges kár az ingatlan értéke mínusz az 1.000.000 forint, ami összesen 4.400.000 forint.

Az így pontosított tényállásból - amely a felülbírálatra alkalmas - okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés.

Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I.r. vádlottal szemben a büntetőeljárást társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt elévülés okából megszüntette. A másodfokú bíróság ezt a hibát kiküszöbölte és helytálló indokkal állapította meg az I.r. vádlott bűnösségét csalás bűntettében és a vele szembe alkalmazott próbára bocsátást törvényesnek tartotta.

Utalt arra, hogy a vádlott és védője perorvoslati nyilatkozatából nem állapítható meg egyértelműen, hogy az a megszüntető rendelkezésre is kiterjedt-e, így az sem, hogy ez a rendelkezés a felülbírálat körébe tartozik-e. Álláspontja szerint azonban helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor e bűncselekmény vonatkozásában az eljárást megszüntette.

Bár a felülbírálat a II.r. vádlottra nem terjed ki, vele kapcsolatban tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a vád tárgyát képező közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában sem a nyomozó hatóság, sem az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben nem döntött, mivel a nyomozó hatóság a II.r. vádlottal szemben e bűncselekmény miatt a nyomozást 2011. április 1-jén kelt határozatával megszüntette.