A Debreceni Járásbíróság P.22775/2017/5. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. [2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 60. §]

... Járásbíróság

55.P.22.775/2017/5.

A ... Járásbíróság a Dr. Bravics Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bravics Vera ügyvéd) által képviselt felperesnek a Farkas és Nagy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Nagy Zsolt ügyvéd.) által képviselt alperes ellen felmondás érvényességének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság megállapítja, hogy a peres felek között a F. települési külterületi ... és ... helyrajzi számú ingatlanok tekintetében létrejött haszonbérleti szerződéseknek a felperes által (2017. augusztus 15. napi keltezésű és 2017. augusztus 17. napján kézbesített nyilatkozatával) történt felmondása érvényes.

Kötelezi alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 91.805, -(kilencvenegyezer-nyolcszázöt) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül a ... Törvényszékhez címzett, de a ... Járásbíróságnál 3 (három) példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz akkor is, ha a fellebbezés csak a a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. A felek bármelyikének kérelmére a másodfokú bíróság ilyen esetben is tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.

Indokolás:

A bíróság a peres felek nyilatkozatai és a csatolt okiratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az ingatlan-nyilvántartás hatályos állapota szerint a per tárgyát képező, F. települési külterületi ... helyrajzi számú, 13 hektár 7762 négyzetméter kiterjedésű, valamint a F. települési külterületi ... helyrajzi számú, 44 hektár 2397 négyzetméter kiterjedésű szántóingatlanok a felperes kizárólagos tulajdonában állnak. Tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésére a ... és ... számú földhivatali határozatokkal, adásvétel címén került sor. A Magyar Állam javára visszavásárlási jog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom, az M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság javára - az előbb említett ingatlan esetében 11.250.000,- forint, utóbbit illetően 38.100.000,- forint erejéig - jelzálogjog, illetve elidegenítés és terhelési tilalom van bejegyezve a földrészletek tulajdoni lapjaira. Utóbb említett ingatlant terheli továbbá a M. Nyilvánosan Működő Részvénytársaság bányaszolgalmi-, az F. Zártkörűen Működő Részvénytársaság bányaszolgalmi- és gázvezetéki szolgalmi joga, valamint az E. Zártkörűen Működő Részvénytársaság vezetékjoga.

A földrészletek korábban a Magyar Állam tulajdonában; s 1993. január 1. napjától kezdődően - haszonbérleti szerződés alapján - az alperes használatában álltak. A haszonbérleti szerződés időtartamát 51 évben; lejáratát 2043. december 31. napjában határozták meg a szerződő felek.

A felperes - mindösszesen 49.350.000,- forint vételár megfizetésének ellenében - a 2016. március 5. napján kötött adásvételi szerződésekkel szerezte meg a Magyar Államtól a perbeli földrészletek tulajdonjogát. Ezen szerződések 1. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanok 2042. december 31. napjáig haszonbérleti joggal terheltek.

A felperes a 2017. augusztus 15. napi keltezésű - az alperes részére 2017. augusztus 17. napján kézbesített - levelében a perbeli ingatlanok tekintetében kötött haszonbérleti szerződéseket a 2013. évi CCXII. törvény 60. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással - 2017. december 31. napjára szólóan felmondta.

Alperes a 2017. augusztus 22. napján kelt levelében közölte felperessel, hogy a felmondást nem fogadja el.

Felperes a 2017. augusztus 29. napján előterjesztett keresetében annak bírósági megállapítását kérte, hogy az előzőekben említett haszonbérleti szerződések fenti módon történő felmondása érvényesen történt. Álláspontja szerint a szerződések felmondása szabályszerű volt, az abban megjelölt jogszabályhelyre történő hivatkozás megalapozott. Másodlagosan a haszonbérleti szerződések érvénytelenségének megállapítását kérte; a haszonbérleti időtartamára vonatkozó jogszabályi rendelkezésbe ütközésre hivatkozással.

Alperes a kereset elutasítását, felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a megállapítási kereset előterjesztésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn, mivel a felperes nincs jogvédelmi helyzetben. Előadta, hogy a haszonbérleti szerződésből származó jogok és kötelezettségek jogszabályi rendelkezés alapján szálltak át a felperesre. A Ptké. 53/C. §-ára történő hivatkozással előadta, hogy a szerződésből kilépő fél (jelen esetben: a Magyar Állam) és a szerződésben maradó fél (jelen esetben: az alperes) tekintetében a szerződést megszűntnek, a szerződésbe belépő fél (jelen esetben: a felperes) és a szerződésben maradó fél (alperes) tekintetében pedig a szerződést az átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a korábbi tartalommal - külön jogi aktus nélkül - a jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni. Megítélése szerint a felperesi tulajdonszerzéssel 2016. december 16. napjával új szerződések jöttek létre, így a szerződéskötés időpontja semmiképp sem lehet 1994. július 27-e előtti. Mindemellett - a 2013. évi CCXII. törvény 62. §-ának (4) bekezdésére történő utalás mellett - előadta, hogy a felperes felmondása azért is jogszabályba ütközik, mert a felmondással egyidejűleg nem térítette meg az alperesnél a szerződések megszüntetése miatt jelentkező kárt; s a kártérítést fel sem ajánlotta. E körben hivatkozott arra, hogy 2016. január 1. és 2020. december 31. napja között agrár-környezetgazdálkodási programban vesz részt; s az ennek során folyósított támogatás egy részét vissza kell fizetnie, ha a kötelezettségvállalásával érintett egybefüggő terület egy része vonatkozásában nem tudja igazolni a földhasználatot. A visszafizetési kötelezettség folytán felmerülő kárát a felmondás vis maiornak minősülése esetére 26.004.516,- forint összegben, ellenkező esetben 43.340.860,- forint összegben jelölte meg. Kérte, hogy a kereseti kárelemnek helyt adó ítélet esetén a bíróság az ingatlan birtokba adását ahhoz kösse, hogy a felperes a fenti kárt megtérítette az alperes részére. A kár összegének igazolására igazságügyi szakértő által készített szakvélemény beszerzését és a Vidékfejlesztési Program Irányító Hatóságának a megkeresését indítványozta. Mindemellett arra is hivatkozott, hogy a szerződés megszűnésekor a szerződő felek kötelesek egymással elszámolni.

A felperes keresete alapos.

Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő hasznot hajtó dolog időleges használatára vagy hasznot hajtó jog gyakorlására és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni [Ptk. 6:349. §-a]. A haszonbérlet fogalmát és Ptk. hatályba lépését megelőzően hatályban volt Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) lényegét tekintve azonos módon szabályozta, a 452. §-ának (1) bekezdésében.