A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.1/2017/7. számú határozata szolgálatban kötelességszegés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 136. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 352. §] Bírók: Belovai Henriette, Mészáros László, Ruzsás Róbert

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.1/2017 /7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. szeptember 22. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt ... vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2016. november 21. napján kihirdetett Kb.I.9/2016/8. számú ítéleté t helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. november 21. napján kihirdetett Kb.I.9/2016/8. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségében (Btk. 438.§ (1) (2) bekezdés a) pont (4) bekezdés), ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000,- Ft-ban állapította meg. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén a szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

A tárgyaláson jelenlévő ügyész súlyosításra irányuló fellebbezést jelentett be, mind a bűncselekmény minősítése, mind pedig az alkalmazott joghátrány tekintetében.

A Központi Nyomozó Főügyészség Debreceni Regionális Osztálya előterjesztette a fellebbezés írásbeli indokolását, melyben részletesen kifejtette jogi álláspontját. Eszerint az elsőfokú katonai tanács által megállapított tényállás részben a bizonyítékok helytelen értékelése miatt hiányos, illetőleg az ítélet indokolásával is ellentétes, továbbá az elsőfokú bíróság adós maradt a bizonyítékok szükséges mértékű értékelésével és elemzésével is. Az ügyészi indítvány arra irányult, hogy bár a Központi Nyomozó Főügyészség Debreceni Regionális Osztálya 3. Nyom.64/2016. számú vádiratában a vádlottat a Btk. 438. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés szerint minősülő gondatlanságból elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségével vádolta, azonban az elsőfokú eljárás során a vádirati tényállást és minősítést módosította, ennek alapján a vádlott bűnösségét a Btk. 438. (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés a.) pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettében indítványozta megállapítani, egyben vele szemben súlyosabb büntetés kiszabását látta indokoltnak.

A vádlott az ítéletet tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1168/2016/1. számú átiratában a súlyosabb jogi minősítés és büntetés alkalmazására irányuló ügyészi fellebbezést módosítással és kiegészítéssel tartotta fenn. Az ítéletben megállapított bűncselekmény jogi minősítését nem vitatta, de indítványozta az ítéleti tényállás személyi részének pontosítását, kiegészítését a vádlott havi illetményének összege tekintetében. Rögzítette azt is, hogy az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és törvényesen minősítette azt a vádlott gondatlansága miatt katonai vétségnek. Érvelése szerint azonban súlyosító körülményként kell értékelni a vádlott fenyített voltát, valamint a kötelességszegés többszörös jellegét, míg enyhítő körülményként kérte figyelembe venni az időmúlást. Mindezek alapján indítványa a pénzbüntetés egy napi tételszámának, illetve a hozzárendelt egy napi tétel összegének súlyosítására, továbbá a Btk. 136. § (1) bekezdés b) pontjának és a 140. § (1a) bekezdésének és (2) bekezdésének megfelelő várakozási idő meghosszabbítása katonai mellékbüntetés kiszabására is irányult.

Az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bíróság eljárást a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 358. § (2) bekezdésében írt rendelkezést, amikor az ügy érkezése után jóval több, mint hatvan nappal intézkedett annak kitűzésére. Megállapítható azonban, hogy ez az eljárási szabálysértés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. Ugyanakkor a tárgyalásvezetéssel kapcsolatos eljárási szabályokat az elsőfokú katonai tanács maradéktalanul betartotta. A tárgyaláson a vádlott és a tanúk kioktatása törvényesen történt. Az elsőfokú bíróság a Be. 321. § (4) bekezdésében írt rendelkezéseket helyesen alkalmazva járt el akkor, amikor az ügyészi perbeszédben történt vádmódosításra tekintettel felhívta a vádlott figyelmét arra, hogy a tárgyalás elnapolását indítványozhatja, ezzel a vádlott tisztességes eljáráshoz, valamint a védekezéshez való joga csorbát nem szenvedett. Egyébként a vádlott az eljárás minden szakaszában bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett, nem vitatta, hogy a kishatárforgalmi engedéllyel érkező gépjármű műszaki átvizsgálását, illetve a beléptetéshez szükséges okmányok ellenőrzését felületesen, nem kellő figyelemmel és körültekintéssel végezte el, ennek indokaként részben fáradtságára, részben pedig arra hivatkozott, hogy a vizsgálat alá vont jármű utasa és vezetője folyamatosan szóval tartotta, a figyelmét elterelte. Az elsőfokú katonai tanács tanúként hallgatta ki Cs.R.-t, M.I.-t, valamint a vádlott elkövetéskori közvetlen szolgálati elöljáróját, ... A bizonyítási eljárás részévé tette -annak megtekintésével- a rendelkezésre álló kamerafelvételt is, és körültekintően ismertette a rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékokat.

Az elsőfokú katonai tanács ítélete 2. oldalának 7. bekezdésétől az 5. oldal 4. bekezdéséig értékelte a rendelkezésre álló és a bizonyítási eljárás részévé tett bizonyítékokat, indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, bizonyíték értékelő tevékenysége alapján az ítélete 1. oldal utolsó bekezdésétől a 2. oldal 5. bekezdéséig marasztaló ítéleti tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás személyi részét a fellebbviteli bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a.) pontja alapján azzal egészíti ki, illetve pontosítja a rendelkezésre álló iratok alapján, hogy: "A vádlott büntetlen előéletű, továbbá a havi illetménye 180.000,- forint."

A kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A katonai tanács az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Ítéletének 5. oldalán kifejtett jogi értékelő tevékenységével a fellebbviteli bíróság is maradéktalanul egyetért. Az elsőfokú katonai tanács helyesen rögzítette ítéletében azt is, hogy a vádlott a tényállásban írt cselekményével mely határforgalmi ellenőrzésre vonatkozó szabályt szegte meg, mint ahogyan törvényesen foglalt állást atekintetben is, hogy a vádlott a cselekménye lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet illetve körültekintést elmulasztotta, így cselekménye a Btk. 8. § II. fordulatában írtak szerint gondatlanul elkövetett, s ekként törvényes a vádlott terhére rótt bűncselekménynek a Btk. 438. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a.) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés szerint minősülő szolgálatban elkövetett kötelességszegés vétségeként való minősítése.