A Kúria Pfv.22317/2011/6. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás

A határozat elvi tartalma:

Biztatási kár megtérítése iránti igény esetén az önhiba hiányának vizsgálata.

***********

Pfv.IV.22.317/2011/6.szám

A Kúria a dr. Glegyák Jenő ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Posta Attila ügyvéd által képviselt

alperes ellen kártérítés iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt P.20.188/2010. számon megindított és a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.167/2011/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében, amely perbe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Glegyák Jenő ügyvéd által képviselt ... beavatkozott, az alperes által 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet a perköltségek és illetékek viselésére is kiterjedően részben hatályon kívül helyezi, az első fokú ítéletet részben megváltoztatja és a marasztalás összegét 850.000 (nyolcszázötvenezer) forintra, továbbá 400.000 (négyszázezer) forint tőke után 2008. január 1-től, 450.000 (négyszázötvenezer) forint tőke után 2008. május 1-től járó kamataira leszállítja.

A peres felek és a beavatkozó első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

A le nem rótt 404.000 (négyszáznégyezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből 102.000 (egyszázkettőezer) forintot a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni, míg a fennmaradó illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 1.700.000 forintot és ebből az összegből 800.000 forint után 2008. január 18. napjától, 900.000 forint után pedig 2008. május 1. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló lényegi tényállás szerint 2007. márciusában a ...nál

több, mint 30 éve művészeti tevékenységet folytató felperes szóban megállapodott ... megbízott igazgatóval a a Bajazzók és a Parasztbecsület című operák, valamint a Marica grófnő című operett 2007-2008-as évadban történő megrendezéséről. A felek megállapodtak a próbakezdésről, a bemutató időpontjáról, azonban a díjazás összegéről nem.

A peres felek és a beavatkozó korábbi együttműködése során a személyes közreműködésre köteles művész által végzett munka ellenértékét az általa képviselt gazdasági társaság, a beavatkozó számlázta le.

A felperes megkezdte az operák szereplőinek válogatását, a színészek egyeztetésére, a szerepek kiosztására, az aláírt szereposztás próbatáblán történő kifüggesztésére sor került. A felperes által javasolt színészekkel az alperes szerződést kötött.

2007. nyarán a felperes felkérte a jelmeztervezőt az operák jelmezterveinek elkészítésére, és egyeztetett a díszlettervezővel valamint a karmesterrel.

A felperes az operett színészeit is kiválasztotta, egyeztetett velük, ennek eredményeként az alperes szerződtette őket.

2007. szeptember 29-én, a felügyeleti szerv vizsgálatát követően az alperes megbízott igazgatója bizalomvesztés miatt visszavonta a felperes megbízását, mert előzetes engedély nélkül a felperes közbenjárására a színház műhelyében, annak erőforrásai felhasználásával végeztek külsős munkálatokat.

Ezt követően az operákat ... rendezte meg, amely munkáért 800.000 + áfa díjazást kapott. ... rendező az operett rendezéséért 900.000 forint + áfa díjazásban részesült.

A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását, és az alperes 2.400.000 forint felhasználói díj megfizetésére kötelezését kérte a Ptk. 238. § (1) bekezdése, a Ptk. 198.§-a és az Szjt. 42. §-a alapján. Másodlagosan a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánításával a Ptk. 318. §-a és 395. § (1) bekezdése, valamint az Szjt. 42. §-a alapján kérte az alperes kötelezését. Harmadlagosan, amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a felek között nem jött létre szerződés, az alperest biztatási kár jogcímén, a Ptk. 6. §-a alapján kérte marasztalni 2.400.000 forintban, amelyből 1.400.000 forint tőkeösszeg után 2008. január 18-tól, 1.000.000 forint után pedig 2008. május 8-tól tartott igényt a törvényes késedelmi kamatokra.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 1.700.000 forint tőkeösszeg és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította.

Megállapította, hogy a felek írásbeli szerződést a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 42. §-ában és 45. § (1) bekezdésében előírt alaki követelmények ellenére nem kötöttek, ezért az Szjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint, írásbeliség hiányában a szóbeli megállapodás semmis.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás anyaga alapján az alperes által hivatkozott bizalomvesztés ténybeli alapja nem nyert igazolást.

A szerzői jogi védelem alatt álló tevékenységet a felperes végezte, akit az Szjt-ben nevesített vagyoni jog megillet. A Ptk. 328. § (1) és (2) bekezdése, az Szjt. 9. § (1) és (3) bekezdése, valamint (6) bekezdése alapján kifejtette, hogy a jogosult személyéhez kötött, valamint a jogszabály kizáró rendelkezéseinek hatálya alá eső követelések nem engedményezhetők. A szerző szerzői vagyoni jogainak megsértése esetén a jogsértővel szemben érvényesíthető kártérítési igénye a szerzői vagyoni jog része, amelynek átruházása kifejezett törvényi felhatalmazás hiányában nem megengedett (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3.).

Az alperes felperes perbeli legitimációját vitató védekezését alaptalannak ítélte. A becsatolt engedményezés ugyanis nem tekinthető perbizománynak, mivel a felperes saját nevében, a saját jogát érvényesítette. A vagyoni jogokat átruházás hiányában a beavatkozó nem szerezte meg, így azt nem is engedményezhette a felperesre.

Az Szjt. 94. § (2) bekezdése, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján rámutatott, hogy a felperes kára az az ellenérték, amelyet a felek a felhasználási szerződésben kiköthettek volna.

Nem fogadta el az alperes védekezését, miszerint bármikor jogosult volt visszavonni a felkérést, amely kártérítési kötelezettséget nem alapozott volna meg, azonban a megállapított tényállás szerint nem ez történt, a felkérés visszavonása a tényállásban rögzített ellenőrzést követően a kihirdetett indokokra hivatkozással történt meg.

Az elsőfokú bíróság az alperes által később felkért rendezőknek kifizetett összeget alkalmasnak tartotta a felperes teljes vagyoni kárpótlására. Ezért a Ptk. 237. §-a, az Szjt. 42. §-a és a 94. § (2) bekezdése alapján ezen összeg megfizetésére kötelezte az alperest.