BH+ 2001.4.145 I. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét elkövető vádlottal szemben a cselekményre a törvény által előírt büntetési tétel középmértékénél lényegesen enyhébb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolhatja a cselekmény beismerése, megbánó magatartás tanúsítása, a sértett megbocsátása, a vádlottal az élettársi kapcsolat fenntartása, ha e körülmények együttes fennállása folytán a büntetési célok így is elérhetők.

II. Az életveszélyt okozó testi sértés elkövetőjének javára az eshetőleges szándékkal elkövetés a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként nem értékelhető [Btk. 97. §, 83. §, 170. §, BK. 154.].

A megyei bíróság 2000. január 3. napján kihirdetett ítéletével F. J. vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, és ezért őt 3 évi börtönbüntetésre, valamint 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte kényszergyógyítását.

A tényállás lényege a következő.

A vádlott elvált családi állapotú, T. F.-né sértett élettársa. Egy kiskorú - 13 éves - leánygyermeke volt házastársánál nyert elhelyezést. Utána tartásdíjat nem fizet. Szakmunkásképzőt végzett, szobafestő-mázoló és tapétázó szakképzettséget szerzett. Őrizetbe vételét megelőzően munkahellyel és foglalkozással nem rendelkezett. Az általában szakmájában végzett alkalmi munkavállalásból havonta 15-20000 forint jövedelemre tett szert. Egyéb forrásból jövedelme nem volt, vagyontalan. Sorkatonai szolgálatából honvéd rendfokozatban szerelt le. Kitüntetve nem volt. Büntetett előéletű magyar állampolgár.

A vádlott ez idáig két alkalommal került összeütközésbe a törvénnyel az alábbiak szerint.

A katonai bíróság 1986. augusztus 6-án kelt és ugyanekkor jogerőre is emelkedett ítéletével szolgálat alól 6 napot meghaladó ideiglenes kibúvás bűntette miatt 8 hó fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Elkövetési idő: 1986. május 16-tól május 25-ig.

A fenti szabadságvesztésből 2/3 rész kitöltése után - feltételesen - 1986. november 5-én szabadították és alakulatához bevonultatták.

A városi bíróság 1995. október 9-én kelt - és tárgyalás mellőzésével meghozott -, majd 1995. november 8-án jogerőre emelkedett végzésével ittas járművezetés vétsége miatt 120 napi tétel, 80 forint napi tétel összegű és végösszegében 9600 forint pénzbüntetést, valamint 1 év 6 hó közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki vele szemben. Elkövetési idő: 1995. május 7.

A vádlott tehát jelen eljárásban visszaesőnek nem minősülő bűnismétlői előélettel bírt.

A 35 éves vádlott jelenleg nem elmebeteg, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved. Nevezett fejletlen, kiegyensúlyozatlan, konfliktusokkal küzdő, környezetébe nehezen beilleszkedő (dysharmonicus) személyiség. A rendelkezésre álló adatok és az ügybeni vizsgálata alapján az is megállapíthatóvá vált, hogy a cselekmény elkövetésének idején sem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben, mely képtelenné tette vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye következményeit felismerje és felismerésének megfelelően cselekedjék.

Személyiségzavara a vádbeli cselekmény szempontjából beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető. Az azonban megkönnyíthette, elősegíthette a cselekmény elkövetését.

Vizsgálata során rendszeres, közepesnél nagyobb mértékű szeszesital fogyasztásról számolt be. Az idült alkoholizmus testi (remegés, izzadékonyság, reflexeltérések, májnagyobbodás) és lelki (ingerlékenység, robbanékonyság, akaratgyengeség, életvezetési egyenetlenség, alkalmazkodási zavarok) tünetei nála fellelhetőek voltak, alkoholistának tekinthető. Kényszergyógyítása orvosi szempontból szükségesnek és indokoltnak tűnt. Nem szenved olyan megbetegedésben, amely kényszergyógyítását ne tenné lehetővé.

A cselekmény idején nála a kóros vagy csökevényes kóros ittasság ismérvei nem álltak fenn.

A vádlott tehát teljes körű büntetőjogi beszámítási képességgel rendelkezik. A vádlott jelen ügybeni őrizetbe vételét megelőzően italozó életmódot folytatott, s bejelentett lakcímén már huzamosabb idő óta nem tartózkodott. Életviteléből adódóan és általában néhány napig különböző alkalmi ismerőseinél töltötte az éjszakát. 1999. márciusában ismerkedett meg T. F.-né 44 éves sértettel, aki hozzá hasonlóan hajléktalan volt és életvitele is nagyban hasonlított az övéhez. Élettársi kapcsolatot létesítettek, gyakran együtt italoztak. Előfordult - nem sokkal a vádbeli esetet megelőzően -, hogy az asszonyt tettlegesen bántalmazta, amely miatt nevezett kórházi ambuláns kezelésre is szorult.

Ilyen előzmények után, a vádbeli napon - 1999. május 10-én - ismét együtt italoztak, az esti órákra leittasodtak, majd az éjszakát a férfi egyik ismerősének vikkendházában töltötték. Az este folyamán a vádlott és a sértett között szóváltás keletkezett. Az asszony - szokásához híven - távozni akart, ám az ingerülté vált vádlott ezt megakadályozta, ugyanis a sértettet jobb kézzel, egy alkalommal, kis erővel arcon ütötte, aki emiatt a földre zuhant. A már féloldalt, jobb oldalán fekvő asszonyt "surranót" (bakancsot) viselő egyik lábával nagy erővel hastájékon rúgta. Ezután cselekvőségével felhagyott.

A sértett állapota ettől kezdve folyamatosan romlott, fájdalmakra panaszkodott. Végül a vádlott - miután látta, hogy élettársa egyre rosszabbul van - 1999. május 12-én orvoshoz fordult és intézkedett az asszony kórházba szállítása iránt.

A sértettet 1999. május 12-én - shockos állapotban - mentő szállította a kórház traumatológiai osztályára. Előzményként azt rögzítették, hogy 1999. május 10-én az esti órákban és ittas állapotban leesett egy lépcsőről, aminek következtében fejét, illetőleg mellkasát ütötte meg. Kórházi felvételére sürgősséggel, léprepedés gyanújával került sor.

Fizikális vizsgálata során nála az alábbi sérüléseket állapították meg: a hajas fejbőrön, a jobb oldali homloktáji területen, frontálisan 0,5 cm-es nagyságban pörkkel fedett, felületes repesztett sebet; az arcon és az orrháton számtalan felszívódóban lévő vérzést; a bal oldalon, az alsó bordák szintjében a bőr bevérzését; mindkét térden és combtájékon bevérzéseket; defenses, acut hasat, amely nehezen betapintható, bélhangok nem hallhatók és a bal oldal kifejezett nyomásérzékenységét.

A sürgősséggel végrehajtott műtét során a hasüregben "nem nagy mennyiségű" vért, a lépkapuknak megfelelően 0,5 - 1 cm-es léptok- és állományrepedést, a bal oldali vesetájék körzetében, valamint a hasnyálmirigy területén és a gyomor nagygörbületi részén nagy kiterjedésű feszülő vérömlenyt találtak. Lépeltávolítást követően a véralvadékokat leszívták és a hasat zárták.