A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30197/2016/19. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 18. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 108. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. §, 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 69. §] Bírók: Kopinja Mária, Nagy Szabolcs, Remes Gábor

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

11.K.30.197/2016/19.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda (cím által képviselt Felperes (cím Dr. Farkas Ervin jogtanácsos (...) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (cím alperes ellen, adóügyben hozott - 2511393477 - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét az alperes 2014. február 25. napján kelt, 2511393477 számú egybefoglalt döntés II. határozatának a ... ...ben fennálló részesedés értékvesztése és a transzferár kérdése körében tett megállapítások vonatkozásában elutasítja, ezen túlmenően a határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 5.000.000,- forint, azaz ötmillió forint részperköltséget, amely összeg az általános forgalmi adó összegét is tartalmazza.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 500.000,- forint, azaz ötszázezer forint rész kereseti illeték összeget - a illetékügyben eljáró hivatal külön felhívására - a Magyar Állam javára fizesse meg. Az illeték fennmaradó része a Magyar Állam terhén marad a felperes pernyertessége okán.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. évben alakult a ... csoport tagjaként, a társaság 100%-os tulajdonosa és ügyvezetője a perbeli időszakban .... 2009. szeptember 1. napján a felperes egy know-how-t vett át térítésmentesen egy ... székhelyű cégtől, a ..., amely ugyanezen a napon használatbavételi okmány alapján nyilvántartásba került az átadó által nyilatkozott könyv szerinti értéken, 28.491.840.000,- Ft-on (104.000.000,- EUR). A szóban forgó napon a felperes a know-how-t egy másik ... illetőségű cégnek, a ... (a továbbiakban: Cég I) licencszerződéssel átadta.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevéllel 2009. tört évre, 2010. és 2011. évekre vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést tartott a felperesnél. Az ellenőrzés megállapításait az elsőfokú adóhatóság a 2013. július 18-án kelt 2197670734 számú jegyzőkönyvben rögzítette.

Az elsőfokú adóhatóság a 2013. október 8. napján kelt 2197669679 számú határozatával a felperes javára 1.380.467,- eFt, terhére 10.959.293,- eFt adókülönbözetet állapított meg, melyből 10.587.371,- eFt adóhiánynak minősül. Kötelezte a felperest, hogy társasági adóban 357.577,- eFt, áfa-ban 10.293.457,- eFt, innovációs járulékban 299.594,- eFt és kulturális járulékban 8.665,- eFt, összesen 10.959.293,- eFt adókülönbözetet fizessen meg. Rögzítette továbbá, hogy a felperes javára társasági adóban megállapított 1.374.652,- eFt, különadóban megállapított 5.815,- eFt pénzügyileg rendezendő adókülönbözet összegét a felperes visszaigényelheti. Az elsőfokú adóhatóság az adóhiány után 7.940.528,- eFt adóbírságot szabott ki és 2.985.262,- eFt késedelmi pótlékot állapított meg.

Az elsőfokú adóhatóság a határozatában rögzítette, hogy az adóellenőrzés megkezdését megelőzően, illetve azt követően a rendelkezésére bocsátott iratokon túl bizonyítékként használta fel a NAV Bűnügyi Igazgatóságának eljárási cselekményei során keletkezett munkadokumentumokat, valamint e-mailek adatmentéseit is.

A know-how-hoz kapcsolódó szolgáltatást vizsgálva megállapította, hogy a livejasmin.com weboldal egy felnőttek számára szórakoztatást nyújtó szolgáltatás. A szórakoztatást természetes személyek nyújtják a világ minden tájáról. A felnőtt tartalomszolgáltatók, az ún. performerek chatelnek és élő webkamerás előadást adnak a kamerájuk előtt a felhasználók (memberek) részére. A felhasználók a szolgáltatás igénybevételéhez kreditcsomagokat vásárolhatnak, melyeket az elérhető felnőtt tartalmú részlegeken felhasználhatnak. Határozatában rögzítette, hogy a performerek a .... társasággal kötnek szerződést, az előadások során elköltött kreditek értékének függvényében pedig díjazásban részesülnek. Az ún. webmesterek tevékenységükkel a weboldalak látogatottságát növelik, szintén a Cég II társasággal kötnek szerződést, a tényleges átutalást pedig a Kft_1 alkalmazottai végzik a Cég I bankszámlájáról a Cég II számlájára.

Az elsőfokú hatóság a licencszerződést vizsgálva megállapította, hogy a technikai információkkal kapcsolatos jogok tekintetében a szerződés azt tartalmazza, hogy a licencadó engedélyezi a licencvevő számára, hogy az egész világra kiterjedő módon használja és fejlessze a know-how-ban foglalt technikai folyamatokat. A védjegyekre és domainekre vonatkozóan a szerződés pedig azt rögzíti, hogy a licencadó engedélyezi a licencvevő számára, hogy az egész világra kiterjedő módon használja a know-how-val kapcsolatos védjegyeket és domaineket és/vagy azok bármelyik részét.

Az elsőfokú adóhatóság a feltárt bizonyítékok alapján arra a követeztetésre jutott, hogy a felperes és a Cég I között a licencszerződés valójában nem ment teljesedésbe, a felperes ténylegesen nem adta át a know-how-jának hasznosítási jogát a Cég I részére. Megállapította továbbá, hogy a weblap által generált forgalom növekedéséhez szükséges döntéseket ... hozta, a visszacsatolások hozzá kerültek, számára készültek, azaz ő volt az a személy, aki közvetlenül, vagy közvetve, de meghatározó befolyással bírt a cégben hozandó döntésekre. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a know-how-t valójában nem a Cég I, hanem a felperes hasznosította, ténylegesen a felperes üzemelteti a weblapokat, ezért az abból származó bevételek őt illetik, és az annak fenntartásával járó költségek is őt terhelik. Az elsőfokú határozatban kifejtettek szerint a felperes a know-how-val kapcsolatosan nem a valós gazdasági eseményeket rögzítette a könyvelésében, így az eredménykimutatása nem a valóságnak megfelelő összegeket mutatja. A felperes ezen eljárásával megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdését.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja szerint a becslés feltételei fennállnak. Álláspontja szerint a felperes eljárása ellentétes a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 72. § (1), 74. § (2) bekezdéseiben, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2. § a) pontjában, 6. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 37. § (2) bekezdésében, 46. § (1)-(2), (5) bekezdéseiben, 80. § (1)-(2) bekezdéseiben, valamint 82. § (1) bekezdésében foglaltakkal.