BH+ 2001.4.176 A felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó intézkedése kifogással támadható, de csak addig, ameddig a bíróság a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. E jogkövetkezmények alkalmazására azonban csak addig van lehetőség, amíg a felszámoló az értékesítés eredményeként a szerződést meg nem köti [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (1) bek., 51.§ (1) és (3) bek., Ptk. 234-237. §-ai, Pp. 51. § a) pont].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1993. szeptember 2-a előtt hatályos 1991. évi IL. törvény (Cstv.) szabályai szerint folyik a felszámolási eljárás.

A felszámolási eljárás keretében a felszámoló 1995. február 28-án magánszemélyek részére értékesítette az adós vagyonába tartozó un. B. tanyát. Az eladás miatt, a felszámoló intézkedése ellen B. F. és Ő. B. által képviselt M. Borászati Szövetkezet, a Hitelezői Választmány és a Földkiadó Bizottság nyújtottak be kifogást, melyet az elsőfokú bíróság végzésével elutasított. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a végzés indokolásában rámutatott, hogy az M. Borászati Szövetkezet a kifogás előterjesztésére azért nem jogosult, mert a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben előterjesztett hitelezői igénye nincs. A Hitelezői Választmány szintén nem jogosult kifogás előterjesztésére, ugyanis e választmányt létrehozó tagok nem hitelezői a szövetkezetnek. A Földkiadó Bizottság pedig nem rendelkezik jogi személyiséggel, ezért a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 48. §-a alapján eljárásbeli jogképessége nincs.

A hitelező az eljárás során a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása miatt számtalan kifogással élt, amelyet a bíróság külön végzésekben bírált el. A hitelező az 1998. január 14-én érkezett beadványában az elsőfokú bíróságnak bejelentette, hogy a felszámoló a Gy.-i külterületi 0247 hrsz-ú B. tanyával kapcsolatos kifogására nem válaszolt és tájékoztatási kötelezettségének sem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság a hitelezőnek e beadványát a felszámolónak nyilatkozattételre megküldte, melyre a felszámoló előadta, hogy nem tudott a B. tanyával kapcsolatos hitelezői kifogásról, azt nem kapta meg. Előadta, hogy a B. tanya eladása miatt Ő. B., B. F., valamint a választmány terjesztett elő kifogást, amelyeket a bíróság már jogerősen elbírált.

A hitelező a felszámoló beadványára azt adta elő, hogy a B. tanya ügyében 1997. június 4-én terjesztette elő kifogását és azt fenntartja.

Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezőnek az ún. B. tanya eladásával kapcsolatos kifogását elutasította.

Döntését azzal indokolta, hogy megállapítása szerint dr. N. A. hitelező 1997. június 4-én a B. tanya eladása miatt kifogással nem élt. A bíróság a 88/2. sorszámú végzésével az 1997. május 28-i beadványát küldte meg a felszámolónak. E beadványában a hitelező azt jelezte, hogy a felszámoló nem tett eleget a bíróság korábbi végzésében foglaltaknak, és kérte a felszámolót 67 700 Ft és kamatai megfizetésére kötelezni.

1997. június 4-én Ő. B. élt "kifogással" a Legfelsőbb Bíróság másodfokú végzése ellen, melyet a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtott be és azt a Legfelsőbb Bíróság továbbította az elsőfokú bíróságnak. E "kifogás"-ra a bíróság 1997. július 15-én adta meg a tájékoztatást.

Dr. N. A. kifogását nem 1997. július 4-én nyújtotta be, hanem 1998. január 14-én jelentette be, hogy a felszámoló az ún. B. tanyával kapcsolatos kifogására nem válaszolt. A kifogás a Cstv. 51. §-a (1) bekezdése figyelembevételével elkésett, ezért azt a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján emiatt elutasította.

A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben tartalmilag az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és kifogása érdemi elbírálására utasítását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bírósághoz 1997. június 4-én a B. tanya eladása miatti kifogását előterjesztette. Csatolta a beadvány fénymásolatát és az ajánlott küldemény feladóvevényét annak igazolására, hogy a kifogását a Legfelsőbb Bíróság másodfokú végzéséről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül, tehát határidőben előterjesztette. Erre tekintettel a kifogás előterjesztésével nem késett el. A másodfokú eljárás során csatolta a Magyar Posta 1999. január 11-én kelt értesítését, mely szerint az 1997. június 6-án az általa 1997. június 5-én 888-as ragszámmal feladott beadványát a címzettnek - Heves Megyei Bíróság - szabályszerűen kézbesítették. A küldeményt a címzett meghatalmazottja (HK 119/21.) átvette.