A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20581/2018/8. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:51. §] Bírók: Kollár Zoltán, Lukács Zsuzsanna, Szabó Csilla

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.581/2018/8-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bognár Viktor ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Molnár Arnold ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 2018. március 19. napján meghozott 20.P.20.305/2017/20. számú ítélete ellen az alperes részéről 22. sorszám alatt, a felperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részeit nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és azt állapítja meg, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy a 2015. június 2. és 2016. november 10. napja között az alperesi intézetben foganatosított fogvatartása során az I. emelet 32. számú zárkában három fő fogvatartott elhelyezésének idején nem biztosította a felperes részére a megfelelő életteret,

továbbá az alperes által a felperes részére fizetendő sérelemdíjat 80.000 (Nyolcvanezer) forintra leszállítja.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A felperest terhelő elsőfokú perköltséget 81.600 (Nyolcvanegyezer-hatszáz) forintra felemeli, és a felperes által az állam javára fizetendő illeték összegét 96.000 (Kilencvenhatezer) forintra módosítja. A fennmaradó 24.000 (Huszonnégyezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit ezt meghaladóan helybenhagyja.

Kötelezi a felperest 6.176 (Hatezer-százhetvenhat) forint, az alperest 1.544 (Ezer-ötszáznegyvennégy) forint állam által előlegezett költségnek a Balassagyarmati Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására való megfizetésére.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 12.380 (Tizenkétezer-háromszáznyolcvan) forint másodfokú perköltséget és az államnak az illetékügyi hatóság külön felhívására 53.176 (Ötvenháromezer-százhetvenhat) forint fellebbezési illetéket.

A fennmaradó 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2015. május 5-től 2016. november 10-ig szabadságvesztés büntetését töltötte. 2015. június 2-től szabadulásáig az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben került elhelyezésre, először a II. emelet 70. számú zárkában két másik fogvatartottal, majd két nappal később már a IV. emelet 92. számú zárkában egy másik fogvatartottal, míg 2016. április 25-től az I. emelet 32. számú zárkában egy, illetve két másik fogvatartottal.

A felperes büntetése végrehajtását enyhe börtön fokozatban töltötte, majd 2016. március 3-tól enyhébb végrehajtási szabályokat (EVSZ) alkalmaztak rá. A szinten, ahol a felperes tartózkodott, a zárkák az ebéd, a vacsora és a váltás idejét kivéve reggeltől estig nyitva voltak, a fogvatartottak a szinten belül szabadon közlekedhettek. Emellett a felperes ezen időszak alatt folyamatosan dolgozott az alperesi büntetés-végrehajtási intézet cipőgyárának készáru raktárában, illetve az EVSZ hatálya alatt többször haza is látogatott.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz, élethez, testi épséghez, egészséghez és egészséges környezethez való jogát a fogvatartás során, és kötelezze az alperest 2.000.000 forint és kamatai megfizetésére. Egyéb kifogások mellett a felperes arra hivatkozott, hogy az általa lakott zárkák mérete nem felelt meg a 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 186. § (2) bekezdésében foglaltaknak, azaz nem valósult meg az, hogy a zárkában az elítéltekre személyenként 10 m3 légtér és 4 m2 mozgástér jusson. A felperes kiemelte, hogy az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény 3. cikke szerint tilos a kínzás, az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) számos ügyben foglalkozott a fogvatartási helyeken tapasztalható túlzsúfoltsággal, és kimondta, hogy a folyamatos túlzsúfolt zárkákban történő elhelyezés önmagában kimeríti az Egyezmény 3. cikkének megsértését. Ha a fogvatartott élettere a 3 m2-t nem éri el, úgy mindenképpen megvalósul a jogsérelem. A strasbourgi esetjog szerint csak akkor van lehetőség arra, hogy a fogvatartottakat az előírtnál kisebb zárkában helyezzék el, ha a büntetés-végrehajtási intézet olyan körülményeket biztosít, amelyek a szűk életterét ellensúlyozzák. Miután az alperes a felperes fogvatartásának időtartama alatt nem biztosította a minimális nagyságú mozgásteret, és nem tett olyan intézkedéseket, amelyek a zárkában kialakult szűk életteret ellensúlyozták volna. így a felperes ilyen módon való elhelyezése jogsértő.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a fogvatartottak személyiségi jogi jogsértésen alapuló igényeire a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 143. §-a szerinti kártérítési szabályok, valamint a 12/2014. (XII. 16.) IM rendelet szabályai az irányadók, melyek azonban személyiségi jogi jogsértés felróhatóságtól független szankcióinak alkalmazását nem teszik lehetővé. Ezt meghaladóan a zárka túlzsúfoltságára alapított kereseti kérelem kapcsán előadta, hogy az alperes személyiségi jogi jogsértést nem követett el. Az elítéltek elhelyezése és az egyes intézetek letöltésre kijelölése a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) hatásköre, és az intézet nem rendelkezik jogszabályi felhatalmazással arra, hogy a kijelölt fogvatartottak befogadását megtagadhassa helyhiány, túltelítettség miatt. A túlzsúfoltság az intézettnek nem róható fel. Az alperes mindent megtett annak érdekében, hogy a túltelítettséget csökkentse, ezért minden olyan helyiséget fogvatartotti zárkává alakított, amely az intézmény működéséhez egyébként nem volt nélkülözhetetlen, de több zárka kialakítására már nincs lehetőség. Kiemelte továbbá, hogy a felperes számára rendelkezésre álló mozgástér nem azonosítható a zárka területével, mivel a felperes azt napközben elhagyhatta. A készáru raktárban dolgozott, így napközben nem tartózkodott a zárkában, és több programon is rendszeresen részt vett. A felperes biztonsági fokozatára tekintettel a zárkaajtó a szemle, a váltás és ebéd időpontját kivéve napközben végig nyitva volt, így a felperes nem töltötte az egész napot túlzsúfolt környezetben, ráadásul EVSZ hatálya alá tartozóként az intézetet rendszeresen elhagyhatta. Így az alperes a zárka túlzsúfoltságából eredő hátrányokat ellensúlyozta, ezért személyiségi jogi jogsértés nem valósult meg.