BH 2006.5.150 A település közigazgatási belterületén, az alperes vadászterületéhez tartozó magas partfalról a közútra leugró szarvas a vadászatra jogosult működési körében bekövetkezett belső elháríthatatlan oknak, rendellenességnek minősül, amely felelősségét megalapozza [Ptk. 346. §; 1996. évi LV. tv. 75. §].

A felperes 2004. március 30-án 18.45 órakor a tulajdonában álló Skoda Fabia típusú személygépkocsival közlekedett V. városban a H. úton a P. út irányából a K. utca felé kb. 60 km/h sebességgel. Egy jobbra ívelő útkanyarulatban a felperes menetiránya szerinti jobb oldalról, a sziklás partoldalról egy szarvasbika ugrott a jármű elé, mellyel a felperes összeütközött. Az ütközés következtében a vad az út bal oldali sávjába esett, ahol egy tehergépkocsi elütötte.

A sziklás partoldal az alperes vadászterületéhez tartozik. Az elpusztult vadat a baleset helyszínéről az alperes szállította el.

A baleset helyszíne V. belterületéhez tartozó iparterület. A forgalmas úton vadveszélyt jelző tábla nem volt kihelyezve, mert ezen az útszakaszon személygépkocsi vaddal nem ütközött.

A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte a tulajdonában álló gépkocsi javításával felmerült 998 160 forint kárának és ezen összeg 2004. április 30-ától járó kamatának a megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint önmagában a vad közúton való megjelenése nem értékelhető a vadásztársaság fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként. Az alperes pedig olyan magatartást nem tanúsított, amellyel a vad mozgását befolyásolta volna. A baleset helyszíne melletti belterület iparterület, illetve a mellette lévő két-három sor feketefenyő véderdő nem élettere a szarvasnak, de mint váltó vad, bármelyik vadászterületről kiválthat. A kár összegét az alperes nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresete szerint marasztalta az alperest és kötelezte 109 908 forint perköltség megfizetésére.

Indokolása szerint a baleset bekövetkeztében sem a felperes, sem az alperes nem tanúsított felróható magatartást. A felperes működése körében rendellenesség nem volt megállapítható, az alperes működési körében bekövetkezett rendellenességként értékelte azonban a vad különleges viselkedését, azt, hogy magas partfalról ugrott a közútra.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Indokolása szerint a mintegy két méter magas partfalról a szarvas számára egyéb lejárási lehetőség nem volt, ezért kénytelen volt leugrani az úttestre. Ez pedig természetes mozgásnak, helyváltoztatásnak tekinthető, nem pedig a vad különleges viselkedésének. Az alperes tehát rendellenesség hiányában nem felel, azt az alperesi hivatkozást pedig, hogy a vad nem az alperes vadászterületéről váltott ki, a rendellenesség hiánya miatt nem tartotta szükségesnek vizsgálni.

A jogerős ítélet ellen - annak megsemmisítése és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályában való fenntartása érdekében - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság értékelés nélkül hagyta a vadnak a vadászterületen belül található közúton, az általánostól eltérő, hirtelen és váratlan megjelenésének különleges módját. Ez pedig megalapozza az alperes körében felmerült rendellenesség megállapítását.

Hivatkozott arra is, hogy az elhullott vadat az alperes szakemberei szállították el, mely alátámasztja azt a tényt, hogy a szarvasbika az alperes vadgazdálkodási területéhez tartozott. A csatolt dokumentumok is azt igazolják, hogy a vad csak az alperesi vadászterületről válthatott ki, illetve oda tartott vissza. Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hivatkozott arra, hogy olyan körülmény nem merült fel, amely károsan befolyásolta volna a vad életkörülményeit és megalapozta volna az alperes körében a rendellenesség megállapítását. Nem vitatta, hogy a kárt okozó vad vadászatára az alperes jogosult, de hivatkozott arra, hogy a károkozás nem a vadászterületen következett be és a vad nem az alperes vadászterületéről váltott ki. Az ütközés közelében két másik vadásztársaság is működik és a vad nem az alperes vadászterületéről, hanem annak irányába váltott ki. Az alperes felelőssége ezért sem állapítható meg.